Augusztus 20-a

Egy kis nyárbúcsúztató Vászolyozásra mentünk augusztus 20-i hosszú hétvégére, mert jó időt jósoltak. Sajnos csak pénteken dél körül tudtunk elindulni, aminek az lett az eredménye, hogy 3 óra alatt értünk le. Nagyon sokan gondolkoztak hasonlóan mint mi. :( Adél még megmártózott kétszer a Balatonban, mondtuk neki, hogy valószínüleg ez lesz az utolsó, szóval menjen mindenképpen. Így kicsit fagyoskodva, de ment fürdeni. A tűzijátékot nem állt szándékomban megnézetni Adéllal, de mivel az Balatonudvari strand saját 20-i programot szervezett, köztük tűzijátékot is, így Adámmal, Balival, Andrással és Bogival nekivágtunk az estének. Árpika magára vállalta, hogy marad Abigéllel (persze, mert másnap hajnalban ment pecázni :) és aludni is akart). A musical részletek helyett operett részleteket énekeltek a színpadon, ami nem volt túlságosan izgalmas a gyerekek számára, de egy kis popcornnal feldobtuk a műsort. Egyből jobban tetszett neki. Adél hangos tapssal jutalmazott minden egyes zenedarabot. És mindig megkérdezte, hogy mikor lesz már vége? :)

Aztán elérkezett a tűzijáték. Adél egyfolytában azt kérdezte, hogy kaphat-e ő is a tortából. Persze, mert eddig csak a tortáján lévő tűzijátékot ismerte. :) A szemközti parton már láttunk egy-két magasra fellőtt rakétát és nagyon tetszett Adélnak. De ekkor hirtelen mellettünk is fellőtték az első rakétákat és bumm, bumm, bumm. Durrant. Mi meg menekültünk. Egy remegő, síró Adéllal a nyakamban rohantam az autóhoz, mert Adél sírva kiabálta, hogy menjünk haza alcsizni!!! Az autóban már szerencsére megnyugodott, és vissza akart menni megnézni a tábortüzet, de jobbnak láttam inkább hazafelé venni az irányt. Adél minden hangostól fél, de azt reméltem, hogy a látvány majd elvonja a figyelmét. Hát nem. Talán pár év múlva már megbírunk nézni majd egy tűzijátékot.

Szegény Abigél pedig hétfőre beteg lett, taknyos és hőemelkedése lett. Közben szerencsére jókedvű, csak alig kap levegőt az orrán, így most az éjszakák elég nehezen telnek. Reméljük gyorsan kilábal belőle.