Már a műtét hetén, hétfőn kellett mennünk vérvételre, amit, Abi egész ügyesen viselt, alaposan megvizsgálták, és pisit is kellett leadnunk. Elmondtak mindent, az anesteziológus is beavatott minket mindenbe. Péntek reggel fél 8-kor éhgyomorral ott álltunk a Szent László kórház fül-orr-gégészetén. Szerencsénkre Abin kívül még egy kisfiú volt, a többiek felnőttek, és mivel Abi volt a legfiatalabb, így ő mehetett elsőnek a műtőbe. Míg várakoztunk a szobánkban, Abinak fel kellett volna vennie a kórházi pizsamát (ez a műtőbe kellett "volna" csak), de annyira nem tetszett neki, hogy egy 10 perces hiszti után végül a saját pizsamáját adtuk rá, de csak félig gomboltuk be.
Kapott egy kis szörpit, amiben valamilyen bódító gyógyszer volt, és kb. 10 perc múlva, már alig bírta a szemeit nyitva tartani.
Hozták az ágyat, ő ügyesen ráfeküdt, és mint egy felnőtt egyedül, egy hang nélkül begurult a műtőbe. Édesen vitte magával a kedvenc állatkáit, végig ott voltak vele. És elkezdődött a gyomorgörcsünk.
40 percet volt bent, mire végre az altatóorvos kezében kihozták, és átvitték a műtővel szemközti megőrzőbe. Mondták előre, hogy itt csak az egyikünk lehet bent, de pont magasról tettünk rá, amikor meghallottuk, hogy ordít a kis drágánk, szaladtunk oda mindketten. Pokoli 20 perc volt, szegény magán kívül ordított, döntötte a fejét jobbra-balra, kicsit elcsendesült, majd újra rákezdett, eközben pedig ömlött a vér a szájából és az orrából. Rémes volt. Azt hiszem nem csinálnám újra, ha most azt mondanák. Szerencsére aztán melléfekve 20 perc után rajtam elaludt, és egy óra alvás után sokkal jobban ébredt.
Az volt a legnagyobb baja, hogy mi az a kanül a kezén, és hogy miért csak egy kortyot ihat. De szinte pár perc múlva már újra álomba merült.
A nővérke nagyon kedves volt, mondta, hogy nem kell megijedni, teljesen normális, hogy piros az arca, lázas, és a szája, szeme körül fehér a bőre. Pontosan így is nézett ki Abi. Dél körül már el kellettt hagynunk a megőrzőt, ezért felébresztettem Abit, és átmentünk a szobánkba. Inni nem akart, se enni. Újra elaludt, de többszőr ugatósan köhögött, ezért behoztak neki hideg párásítót. Sajnos a nem ivásnak az lett az eredménye, hogy jól kiszáradt a sebe, így minden nyelés még jobban fájt neki (de így még inkább nem akart inni). Ezért persze bekötöttek neki még fél liter infúziót, ami megint nem tetszett neki, de fél óránként újra álomba merült egy-egy órára.
Bejött hozzánk Kitta is látogatóba, éppen akkor ébredt Abi, és nem volt igazán feldobva, így ő is látta, hogy mennyire szenved szegény. Árpi is visszajött, de aztán este már mennie kellett Adélért, aki mindeddig Mamókánál volt, és piszok jól érezte magát Grétivel. Medencéztek, trambulinoztak...stb. Adél meg is jegyezte, hogy "Anyám, de jó dolgunk van." :))
Elkezdődött az este, ami sajnos elég nehéz volt, nagy nehezen megértettettem Abival, hogy ha nem iszik, akkor megint a kezébe fog gyógyszert kapni, így éjfél körül végre kortyonként elkezdett inni. Kicsit a kedve is jobb volt, mert kapott fájdalomcsillapítót is, és én mellette fekve negyed óránként a szájába dugdostam a szopókás üvegét egy-egy korty teaivásra. Reggelre jobban is lett, bár éjszaka még kellett neki újra párásítani, és láza is volt még. De a legjobb az volt, hogy reggel végre már evett is 3 falat zsömlét, és pár darab kekszet.
Megvizsgálta az ügyeletes orvos, és mindent rendben talált. Így végre mehettünk haza. Míg vártunk Adélra és Apára, addig Abi mesét nézett a mini DVD lejátszón.
Sajnos nehéz napok, és főleg éjszakák következtek még egy hétig, alig evett a kis pici, és éjszakánként sokszor felsírt, pedig 4-6 óránként állandóan kapta a fájdalomcsillapítót. Ráadásul Adéltól elkapott egy kis takeszt, így a fájós torkával még jó kis köhögésekkel is kellett küzdenie. Sokat aludtunk mellette, többször kellett az éjszaka közepén az ágya és a mi ágyunk között ingázni, mert sehol nem volt neki jó. De szerencsére pont egy héttel a műtét után elkezdett javulni az állapota, ma már nem is kapott lázscsillapítót és végre újra eszik...persze csak a maga kis mennyiségeivel, de valamit mégis. Az orrából meg dől a takesz, ami eddig ugye hátrafelé folyt.
A műtét utáni napon pedig ez a kis drága meglepett minket jócskán, ugyanis egy nap alatt szobatiszta lett. Ügyesen szól, hogy kaka, ez nála a pisi és a kaki is, nagyon ritkán csurrant csak be. Éjszakára még kap pelust, de az esetek többségében reggel az is száraz. Nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen alig múlt 2 éves, és pont egy ilyen nagy trauma után sitty-sutty szobatiszta lett. Megy a wc-re, nem is a bilibe, és ügyesen kitörli magának. Nagyon önálló, önállóbb mint a nővére.
Mi pedig csak bízunk benne, hogy meglesz a jótékony hatása a műtétnek, és kevesebb lesz a betegség.
