Szenteste

24-én reggel igen hamar megébredtek a lányok, azaz Adus (fél 7-kor) és így ébresztette Abigélt is. Teljesen fel volt dobva, gondolom. Ahogy mentünk ki a gyerekszobából Adél egyből kiszúrta: "nézd Anya, az angyalkák hoztak fát". De a következő pillanatban megfordult és azt mondta: "megyek, megnézem a szobámban, hogy milyen ajándékokat hoztak az angyalkák." - a kis butus azt hitte, hogy ők is úgy hozzák majd az ajándékokat, mint a Télapó. :-) Nehezen akarta elfogadni, hogy az angyalkák csak késő délután jönnek, amikor már besötétedik és addig még kell egyet aludni ebéd után is. A kanapéról hosszasan nézegettük négyesben a karácsonyfát és a villodzó fényeket. Délelőtt Árpi kivitte a csajokat sétálni, ameddig én elkészítettem a karácsonyi ebédet (húsleves és mákos guba), majd lefektettük őket.

Ébredés után (ami már elég későn volt, mert 2 körül tudott csak elaludni) már sötétedni is kezdett, így hát elkezdtünk szépen felöltözni, frizurát készíteni. Adus már nagyon izgatott volt, állandóan kérdezgette, hogy mikor jönnek már az angyalkák. Mindig mondtuk, hogy ne legyen türelmetlen, nagyon sok dolguk van, sok-sok gyerekhez kell elmenniük. Majd Árpi becsalta kicsit a gyerekszobába őket, míg én felhoztam a tárolóból az ajándékokat. A nagy játszásban alig hallották meg, hogy csilingeltek az angyalkák. Adus egyből elvette a kezemből a meggyújtott csillagszórót és rögtön kellett egy újabbat is gyújtanunk. Adus aztán máris nyúlt a dobozokhoz, de ő imád adni, egyből mindenkinek átadta az ajándékát és csak utána akarta kibontani. Elsőként a könyveit bontotta fel, nagyon örült nekik (Bogyó és Babóca, és egy új Anna, Peti és Gergő - Bartos Erika), majd jött a nagy öröm, kibontotta a görkorcsolyát. Egyből ki is kellett próbálni, persze még nyeklik-nyaklik vele, de egyre ügyesebben csinálta.
Utána kibontotta a playmobil hordozható babaházat is, de az annyira nem érdekelte, inkább a könyveit kezdte lapozgatni. Aztán este, amikor már Abit letettük aludni csak rákapott a házikóra is, és hármasban játszottunk vele.

Abigél nem sokat érzékelt az egészből, a játék sem érdekelte, amit kapott. Mondjuk most nem is vettünk neki nagy játékot, hiszen amivel játszik, azokat mind megörökölte Adéltól. Így csak kínunkban vettünk neki valamit, hogy azért Adél lássa, hogy a Jézuska a hugicának is hozott valamit.

Árpival mi egymást egy-egy szuper síbukóval "leptük" meg, ezek kerültek a fa alá.

A bontogatás után nekiálltam a süllőnek, gyorsan készen lett, és megettük a libamájat piritóssal, majd a petrezselymes vajban sült süllőt, rizzsel, tartárral. Adél sokat evett, nagyon ízlett neki.
Este lefekvéskor Adél ezt mondta: "szép volt ez a Karácsony." :) Tényleg szép volt, jó volt így négyesben. Kár, hogy hamara elszaladt.

Abigél mászik - Karácsonyi készülődés

December 21-én, hétfőn azzal telt az egész napom, hogy a földön csúsztam-másztam Abival. Amikor ő fókázva kúszni akart, én mindig megemeltem a pocakját, ugyanis feltűnt, hogy akkor bizony szépen, váltott kézzel kezd el mászni. Így hát kb. ezerszer kijavítottam, bíztam benne, hogy szépen berögzül majd ez a mozgásforma a kis agyába, és törlődik a rossz szokás. Meg is lett az eredménye estére, teljesen egyedül végig mászott a gyerekszobában, mert ott szőnyeg van, és nem csúszkáltak szét a lábai. Hamar rájött a kicsi nyuszi, hogy így gyorsabban lehet haladni, és bizony kevésbé fárasztó. Másnap már saját magát javította ki, ahogy fókázni akart, egyből átváltott mászásra, és azóta már nagyon beindult. Anyuéknál már a lépcsőre is felmászott, a feléig, ott visszafordítottuk, de lehet, hogy ment volna még tovább. Pár nap alatt sokat behozott az "elmaradásán", egyedül az ülés az, ami még nem megy, szerintem még mindig erősödnie kell, főleg a hátának. De már próbálkozik üldögélni néha, aztán egyszer csak elengedi magát, és nekünk ott kell lennünk, különben hanyatt esne, mint egy zsák.

Adélt pedig mostanában állandóan ki kell festenem, imádja. Most pl. cicát óhajtott az arcára. Majd közölte, hogy "anya, de mancsot is fessél." :)

23-án délután átjöttek hozzánk Mamókáék, és nagyon jó hangulatban készülődtünk a másnapra. Együtt megsütöttük a libamájat, a hagyományos karácsonyi kuglófot, készítettünk forralt bort, Adus pedig teljes lázban volt már. Rengetegszer elmondta, hogy "már csak egyet kell aludnunk, és jönnek az angyalkák, meg Jézus". Sokszor elénekeltük a Kis karácsonyt, és a gyerekbibliájából is nap mint nap el kellett mesélnünk Jézus történetét. Este a lefekvéskor is még kérte, hogy "Anya, meséld el még egyszer a Jézuskást!" Aztán közölte, hogy "az angyalkák majd biztos pici fát hoznak, mert tudják, hogy Abigél lerántaná". Nagyon kis előrelátó. :) Este sokára aludt el, teljesen fel volt dobva. Mamókát kérte, hogy feküdjön mellé, de csak nem bírt elaludni. Mamóka már mondta neki, hogy aludjál már, mert a Papóka itt fog hagyni engem. Erre Adus: "Akkor majd busszal hazamész." :) Így aztán a fa díszítésnek is este 10-kor tudtunk csak nekikezdeni. Szerencsére idén gyorsan végeztünk, mivel tényleg picike fát vettünk, ami elfér a konyhai tálalón.

Karácsonyi ünnepség az óvodában

December 17-én tartották az óvodában a karácsonyi ünnepséget. Sajnos az elmúlt hetekben nem voltunk oviban a sok betegeskedés miatt, de azért az ünnepségre elmentünk. Aduskám nagyon ügyes volt, próbált bekapcsolódni az énekekbe és versekbe, de hát eléggé hiányos volt a tudása. Pedig egy-két dalt azért megtanítottam neki, de a versek nem mentek. Meg aztán kicsit elvarázsolta a nyüzsgés, alig bírt odafigyelni. De majd jövőre már biztosan jobban megy neki. Mi azért nagyon büszkék voltunk Apával, és annyira jó érzés volt elmenni az első óvodai ünnepségre, hogy megnézzük a lányunkat. Nagyon megható volt. Azt hiszem az anyák napi ünnepség beteszi majd nálam a kaput, és végig fogom bőgni. Már most is nehéz volt megállni. Nagyon édesek voltak az óvodások. Aznap délelőtt Adussal még barkácsoltunk, színeztünk az óvónőknek karácsonyi ajándékot. Nagyon örültek neki. Idén már nem megyünk oviba, majd januárban újra próbálkozunk, hátha egy hétnél tovább is tudunk járni betegeskedés nélkül.

Íme a fotók:

Abigél felállt

A vasárnapi névnapozáson már Abigél egyre többet térdelt fel, belekapaszkodva a tárgyakba. Másnap pedig Apába kapaszkodva fel is állt. Még ugyan kicsit Komár Lacis a mozgása, meg kell szoknia az egyensúlyozást, de azóta rohamosan beindult és már mindenbe kapaszkodik és próbál felállni. Persze egyelőre nagyobb az akarás, mint a tudás, és így sok a koppanás, teli van kék-zöld foltokkal a fejecskéje. Viszont nagyon élvezi, hogy végre felemelkedett a földről. Ülni még mindig nem akar, és mászni sem, érdekes módon zajlik nála a mozgásfejlődés.

Abigél is imád az ágyunknál álldogálni és a fogát "koptatni" az ágyrácson, pont mint annó Adus. :-)

Ünnepsorozat

A szokásos decemberi ünnepségsorozat újra megkezdődött. Már Luca szülinapját megtartottuk, és múlt vasárnap az Árpi névnap, Zsolt szülinap, Luca névnap össznépi ünneplést most kivételesen nálunk tarottuk Zsolt betegsége miatt. Luca és Adél nagyon örültek egymásnak, bár Lucát leginkább Adus játékai izgatták (rég volt nálunk a sok betegeskedés miatt).



Grétike rákapott a nyuszimopedre, amit Adél nagyon jószívűen kölcsön is adott neki, amíg Abigél rá nem nő. :)

Kitta főzött finom töltöttpaprikát, meg hozott rétest. Én azért nem készültem, mert úgy volt, hogy Kittáéknál tartjuk, de Zsolt lebetegedett, így helyszínt módosítottunk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat, a lányok alig akarták egymást elengedni.

Télapó méééég

Az óvodában találkozott először élőben Adus a Mikulással, és az óvonénik szerint először megijedt, és sírt. Kérdeztem Adust, hogy miért ijedt meg? "Hát mert nagy volt a szakálla." Állítólag a végén már oda mert menni és elvette tőle a csokit is. Aztán haza felé menet megdumáltuk, hogy a Télapó bácsi nagyon szereti a gyerekeket és nem kell tőle félni.

December 10-én az NFÜ-be mentünk Télapó ünnepségre. Ahogy beléptünk Adus összefutott Bözsi nénivel, akinek azonnal lenyomott egy nap puszit. Aztán hamar beütött a krach. Elkezdődött az előadás, amiben rondábbnál rondább figurák voltak, de a legszörnyűbb a hóember volt. Adus keservesen sírvafakadt, alig tudtuk megnyugtatni. Azonnal haza akart indulni. Próbáltuk elterelni a figyelmét, hogy a játékokra koncentráljon, mert hamarosan vége lesz ennek a buta előadásnak és utána jönni fog az aranyos Télapó. Azért még többször sírdogált, nagyon megijedt tőlük (amúgy is abban a korszakban van, hogy nagyon komolyan veszi az amúgy nem igaz dolgokat, rosszakat is álmodik tőlük), de aztán ahogy megjött a Télapó már leült a többi gyerek közé. Csak szépen az orra alatt motyogva énekelte a dalokat, pedig itthon nagyon szépen begyakoroltuk őket. A Télapó elé érve szépen, hangosan megköszönte az ajándékot, majd közölte, hogy a Huginak is visz egy zacskót. A Télapó meg is simogatta a fejét, és kérdezte tőle, hogy szereti-e a tesóját. Adél pedig bőszen bólogatott. Édes volt.

Abigél életében először ivott szívószállal. Szó szerint kikapta a kezemből és a szájába vette. Aztán már csak azt láttam, hogy bőszen nyeli az innivalót. :)

Utána már alig lehetett elrángatni a játékoktól, még arcfestésre is vállalkozott. Abigél kezdett elálmosodni, így indulnunk kellett haza. Adél még aznap kb. 25-ször, és az azt követő napokon is legalább 10-szer kérdezte meg, hogy "nem kell félni a hóembertől, mert az csak egy jelmez?"

Reméljük jövőre már kicsit bátrabb lesz, és kinövi ezt a félős korszakát.

Abi 8 hónapos

Abigél ma 8 hónapos.

Fogak száma: 2

Súly: 6100 gr (egy hónap alatt egy grammot sem hízott :-( )

Hossz: ismeretlen

A mozgásfejlődése lényegesen el van maradva Adéléhoz képest, de próbáljuk nem összehasonlítani, hiszen pontosan 2 kilóval könnyebb is, mint annó Adél volt, és szerintünk nincs is annyi ereje. Ráadásul nagyon laza is, ami szerintem a mászásában, ülésében nehézségeket okoz. Amit csinál: fókában kúszik, kitolja magát fekvőtámaszba, néha már kapaszkodva feltérdel, sokat dumálgat: bababa, mamama és hasonlók.

Enni elég keveset eszik, tápszerből általában 120-150 ml-t eszik maximum, gyümölcsből szépen eszik, főzeléket fele annyit, mint kellene. :-( Nos ez meg is látszik a súlyán.

Aludni már egyre jobban alszik, éjszakát már átalussza, reggel 7 körül ébred (attól függően, hogy este mennyi tápszert sikerült belétukmálnunk), majd 10 körül elalszik egy órára, utána 13 órakor újra egy órányit, és délután 5-6 között még fél órácskát. Este pedig 8-kor már alszik.

Ruhákból még mindig jók rá a 68-asok, de szerintem azért, mert széltében nem hízza ki őket, hosszban már kezdenek kicsik lenni.

Néha már kap egy kis kiflicsücsköt és nagy élvezettel majszolgatja. Egyedül ügyesen fogja a cumisüvegét, és olyankor egész sokat iszik belőle.

Összességében egy nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt, békés, imádnivaló kis hercegnő!

Luca 3 éves

Vasárnap Lucust köszöntöttük, ugyanis ő már a 3 évesek klubját erősíti. Adél és Luca már nagyon rég nem találkoztak, mivel felváltva voltak betegek, de legfőképpen mi. Nagyon megörültek egymásnak a csajok, örömükben csapkodtak, fellökték egymást, és viháncoltak nagy kacagásokkal. Jó volt látni a nagy egymásra találásukat. Abigél a szokásos módon kicsit lassan oldódott fel, de aztán ő is már egyre bátrabban fókázott a kövön. A legnagyobb röhögést Gréti produkálta, ugyanis a két kezével nekiesett a tortának és tolta befelé a szájába, mi pedig nevettünk rajta, amin ő aztán egyre jobban vigyorgott és hatalmas nevetésben tört ki mindenki. Nagy mókamiki a csaj.

Aduskámra nagyon büszke voltam, igazán nagylányosan viselte, hogy ő nem kap ajándékot és szívből jövően együtt örült Lucával az ajándékainak. Tavaly még rá kellett szólni, hogy ne ő játszon az új játékokkal, de most már megértette, és tiszteletben tartotta, hogy Luca az ünnepelt. Még a jól kinézett széket is átengedte az "ünneplős"-nek (így hívta Adus az ünnepeltet). Amikor pedig Luca kicsit durcázott, keményen rászólt: "ha ilyen undokul viselkedsz, akkor elmegyünk." :-)

A szülinapozás után pedig a Télapó is megérkezett Krisztiékhez, így végre az én lányaim is kaptak egy-egy ajándékot, és kicsit ők is megnyugodtak. Zsolt finom ételekkel készült (pacal pörkölt és székelykáposzta - csupa light-os kaja :) ), a torta is fincsi volt, mi remekül éreztük magunkat!

Télapó itt van

Tegnap este a Mikulás is ellátogatott hozzánk. Mivel egész nap nem voltunk itthon, csak este 8-ra értünk haza, Adus már nagyon izgatott volt, hogy vajon járt-e nálunk a Télapó? Amikor meglátta az abalkában az ajándékokat annyira megörült, hogy öröm volt nézni. Egyből szaladt a hugicájához is, hogy "nézd Abi, ezt te kaptad". A legnagyobb sikere a hónapok óta áhított nyalókának volt. Teljes extázis volt, amikor meglátta és persze egyből meg is kellett kóstolni. Olyan élvezettel nyalta, és közben folyamatosan mondogatta, hogy "hmm, de finom". Este persze nem bírta megenni az egészet, ezért egy pohárban félre raktuk, de reggel folytatta. És ameddig leszaladtam a garázsba felhozni a babakocsit, Aduskám lelkesen mesélte, hogy ő bizony Abicnak is adott belőle. Így már érthető volt, hogy Abigél miért nyalogatta a szája szélét. :) Adus kapott még egy kisautót, egy Mini Coopert (mert ezt kérte a Mikulástól), egy verses könyvet, egy kis csokit és egy kis babát is. De nem nagyon foglalkozott velük, a lényeg a nyalóka volt. Abigél egy felfújható hengert kapott, amin majd lehet ide-oda gurulgatni. Ma pedig az oviba is megy a Télapó, kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozzá szólni.

Egy autó: "hú, ilyenem még sose nem volt"

Verses könyv.

Tessék Abic, ezt Te kaptad!

Na mi van még benne?
És az öröm...

Szánkózás Hangival

Szombaton elindultunk a Hármashatár hegyre, hogy szánkózzunk egyet. Előtte felvettük Hangi kerilányt is, és a három csajjal vágtunk neki a kalandnak. Hanga már igazi nagylány, nagyon büszkék voltunk rá, szépen szót fogadott, húzta Adust a szánkón (nem mi fogtuk be, ő akarta :) ), és már egyedül is ügyesen szánkózott. Adélnak nagyon nagy élmény volt, állandóan Hangival akart csúszni, de azért azt még nem engedtük, mert a végére annyira begyorsult a szánkó, hogy néha még Hanga is a fák között landolt. :) Mivel Abi rám volt kötve, ezért Adus Apával csúszott, de azért egyszer én is lecsúszta Abival. Ő meg folyamatosan kacagott, nagyon tetszett neki, ahogy a nagyok bohóckodtak, szaladgáltak, angyalkáztak a hóban. Visszafelé a kocsihoz menet pedig a nagyok egymás mögé ültek és úgy húzta őket Apa, majd nagyon farolt velük és hatalmas kacagások voltak. Már ott mondták, hogy legközelebb is menjünk. Utána még felugrottunk Kerianyuékhoz ebédelni, ahol Hanga és Adus nagyot játszottak, és úszósapkát is felhúztak a fejükre, amin jót mulattunk.

Advent

Idén Adussal együtt díszítettük a lakást, és nekem sokkal nagyobb örömöt okozott mint eddig, mert jó volt látni azt a csillogást a szemében, ahogy megörült egy-egy dísznek. Folyamatosan ezt hallottam: "Úúúú, de gyönyörű. Ez nagyon szép Anya!!!" :) Teljesen fel volt dobva tőle. Persze most mindent magasra kellett tennünk, hogy Abic ne érje el. Adus pedig minden kis csetresszel elkezdett szerepjátékokat játszani, az angyalkákkal, a rénszarvasokkal, mindennel. :)

5 hétig a betegség fogságában

Az elmúlt 5 hetünk rémes volt, a két lány folyamatosan beteg volt, egymásnak adták ide-oda a betegséget, ping-pongoztak a bacikkal. Adél egymás után két antibiotikum kúrát kapott, és sajnos Abigél sem úszta meg. Egyszerűen nem gyógyultak, rettenetesen köhögtek, két naponta jártunk az orvoshoz, aki folyamatosan ellenőrízte a tüdejüket, nehogy tüdőgyulladás legyen belőle. Abigéllel a múlt héten aztán sajnos már mennünk kellett mellkas röntgenre is, de szerencsére negatív lett. Viszont nagyon meg van duzzadva az orrmandulája, és ez okozza a galibát nála. A Szt. Lászlóban vette észre Nagy Robi doktor"bácsi", hogy Abinak folyamatosan nyitva van a szája. Rá is kérdezett, és most esett le nekem is, hogy sokat horkol és tátott szájjal van mindig. Sajnos ez komoly problémákat okozhat a későbbiekben (halláskárosodás, beszédfejlődésben elmaradás, állkapocs deformálódás stb.), ezért ahogy elmúlik egy éves ki kell majd kapni neki az orrmanduláit. Végül szerintem Abigélnél a sóoldatos orrátmosás segített, mert onnantól kezdve rohamosan javult. Most 7végére végre meggyógyultak. Már rémesen unatkozott Adus itthon, és hiányzott neki az ovi, a barátok, a társaság. Ma már végre ment oviba, remélem nem hoz haza újabb betegséget, mert ez most jócskán sok volt.

Ada duma

A búgócsigáján indián gyerekek vannak, és az egyiket egy oszlophoz kötözik a többiek. "Nézd Anya, megkeresztelték." - nem, az meg van kötözve. "Bánatos." (szomorú)

Palacsintát készítettünk és Adél töltötte meg őket. "Nevezhetjük csokinak is, de az a szép válasz, hogy nutella."

Abigél állapotáról érdeklődtek telefonon Mamáék, és Adél beszámolt róla: "Abigél hörcsög." (szörcsög) :)

Apa elment sportolni: "Jót tesz az izmainak. Én ilyen erős vagyok. Apa meg nagyobban."

Mostanában sokat lapozgatja a könyveit és mesél nekünk: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Piroska és a farkas ebben az életben."

Az autóban: "Apa, bekötötted magad? Úgy látom nem." :)

WC-zni mentek az Apjával: "Apa menjél ki, úgy jöbben jön."

Rajzolgatott egy lapra: "Látod, egy háromszéklábat rajzoltam." (egyszervolt.hu-n van egy ének, ami a háromszéklábról szól :) )

Abigél sírt. "Biztos éhes." - nem, meg akartam etetni, de sírva fakadt. "Zokon vette?"

Rajzolni készültünk a kisasztalánál: "Anya, hozz magadnak egy sámlit, mit szólsz?"

Játszás közben: "Na, ezt gyorsan kivégeztem. Így ni, és már kezdődhet is a lakoma."

WC-n: "Apa, csukd be az ajtót, mindjárt jön a kaka, arra várakozom."

Ebédeltünk, Abi a gyerekszobában játszott és odanézett Adél, majd így szólt: "Hugikám, akkor mi a helyzet? Mit művészkedsz?"

Amikor hazaérünk mindig mondom Adélnak, hogy Anya megy előre az ajtónál, mert ki kell kapcsolnom a riasztót. "Anna, Peti és Gergő nem fogadtak szót és berohantak a lakásba, pedig Anya még nem kapcsolta ki a riasztót." (Az Anna, Peti és Gergő mesében az Én leszek az első című mesében rohannak be a gyerekek az ajtón.)

Abit visszaemelte a parkettáról a szőnyegre. Köszi drágám. -mondtam. "Szivi Anya. Ide kérem a kisasszonyt. Nem tudsz arra fordulni cicám. Odaadom ezt a játékot, imádod ezt. Simogassalak? Kinyitom neked ezt a könyvet, ezt akarod? Hol is tarottunk?" - ezt mind Abigélnek mondta.

Mindig emelgeti a hugit és meg nem szeretem, és szólok, hogy ne emelgesse, mert sérvet kap: "Csak gyorsan átemelem Abit. De szerencsére nem kaptam sérvet."

Ádikával beszélt telefonon: "Én még kicsit beteg vagyok. Te nagyon? És kifújod rendesen az orrod? Egyedül? Én meg most vettem be a Nojmafojt."

Fürdéskor a haját is mostuk és a fülei is vízben voltak, míg áztattuk a haját. Erre megszólalt nekem: "Nem hangom a hallod." :)

Újra mesekönyv lapozgatás közben: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hőscincér, úgy hívták, hogy szarvasbogár."

Abigélt pelenkáztam és rászóltam, mert állandóan átfordul a hasára. A másik szóbából megszólalt Adus: "Már hihetetlen ez a csaj."

Abi nézett Adélra nagy szemekkel: "Úgy csodálkozik, hgoy még a szeme is elkonyult." - az mit jelent? "Hát, hogy nono-zik."

Újra a Normafánál

Szombaton kicsit kimentünk sétálni a Normafához, és bár csupa sár volt, ráadásul a rossz hírt is ott kaptuk, Adél jól érezte magát, és tulajdonképpen ez a lényeg. Ebédre már haza is értünk, és hoztunk haza megint finom réteseket.

Abi elaludt odafelé...kicsit bebólintott. :)

Csaj hamburger!

Adél síel

Adust beirattuk síelni a Fogarasi síoviba, hetente egyszer járunk, és nagyon ügyes. Persze még pici hozzá, de a lényeg, hogy márciusra, amikor megyünk Ausztriába, már legyen némi fogalma a síelésről és ne ott kezdjünk ismerkedni a bakanccsal és a síléccel. Sajnos a 4 hete tartó folyamatos betegsége miatt egy-egy alkalom már kimaradt (és persze óvodában sem voltunk egy hónapja :( ), de azért nem adjuk fel, viszem őt kitartóan. Egész ügyesen lépeget felfelé a dombra, és már többször sikerült úgy lecsúsznia, hogy nem esett el, és fogta a térdét. Persze a dumálás, bratyizás most is jobban megy, mint a síelés. :)

Íme néhány fotó róla.

Közben persze osztja a többi gyereket: "Ne veszekedjetek!"