már simán ment. Reggel ébresztettem Adél fél 8-kor (hogy tudjon aludni az oviban), fél 9-re már az oviban voltunk. Míg sétáltunk Abickával az ovi felé Adél jött mellettem a bringáján és mondta, hogy ma már Anya hazamegy. Én pedig helyeseltem, de nem tudom, hogy a gyakorlatban is ennyire simán fog-e menni ez? Beléptünk az ovi kertjébe, a többi ovis már kint játszott, Adél meg is jegyezte, hogy "Anya, a többiek már itt vannak!". Majd köszöntünk mindenkinek, én pedig egy puszival búcsúzni kezdtem Adéltól. Ő pedig, mint egy rutinos ovis már adott is egy puszit, kérés nélkül még Abi fejére is nyomott egyet a búcsúpusziból és már indult is játszani. Így hát ott is hagytuk a nővérkét, és kettesben battyogtunk haza Abigéllel.
Kihasználva hirtelen jött "szabadidőmet", Abigél egyből aludt a mellkasomon két órát. Pontosan átaludta a rendelési időt, így nem tudtam elvinni a dokihoz. Nem baj - gondoltam - , ez többet ért bármilyen gyógyszernél. És valóban, utána sokkal jobban volt, vidáman ébredt. Közben pedig állandóan Adélon járt az agyam. Mit csinálhat, vajon hiányzom-e neki, kijön a többiekkel, mer-e szólni az ovisnéniknek, ha gondja van, itatják-e eleget stb.???? Aztán amint megcsörrent a telefonom, már összerándult a gyomrom, hogy biztos az oviból hívnak, hogy szaladjak, mert gond van. De sosem az oviból hívtak.
13 óra körül kaptam egy sms-t, amiben az állt, hogy "alszik a nagylányod, és de.-t is minden rendben volt". Annyira örültem a hírnek, és teljesen megnyugodtam. Ezért is nagyon szimpatikus az ovi, mert még ilyenekre is gondolnak.
Délután 3:30-ra mentünk Abival Adélért. Beléptünk, Oris mondta, hogy a tornaszobában van Adél a kis barátnőjével. El is mentem hirtelen mellettük, majd benézve Adél éppen a bordásfal legtetején álldogált, rám nézett, majd mászott tovább. Oda sem szaladt, nem volt semmilyen filmbeillő nyakbaborulás, semmi. Egy pillantással nyugtázta, hogy Anya itt van, aztán ennyi. Ismét alig bírtam elhozni az oviból. Viszont büszkén újságolta, hogy aludt az oviban.
Ovi után megint kapott egy gombóc fagyit, majd elmentünk a játszira, ahol nagyot játszott Csenge barátnőjével. Csütörtöktől ő is jön már az oviba, szerintem jól ellesznek majd együtt.
Este megint nehezen bírt Adél elaludni, és most már nagyon cseles, amikor ki akartam menni a szobájából, mindig azt mondta, hogy "de Anya, még mindent elmesélek", és újabb és újabb sztorikkal állt elő, ami aznap történt vele az oviban. Csak már én nem bírtam tovább, mert majdnem elaludtam mellette. Most egy nap szünet jön, aztán megint egy nap ovi. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani a lelkesedés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése