Kicsi Abigélünk ma lett két éves.
Abit már tegnap az oviban is megünnepelték, és Adus is ott volt, mert az ő ovijában a tavaszi szünet miatt összevont csoportok voltak, így oda nem akartuk őt vinni. Adél pedig imád visszajárni a régi oviba. Állítólag nagyon örült Abi a tortának, és még evett is belőle! :)
Mivel egy nagy meglepivel készültünk, ezért tegnap Anyuéknál aludtak a csajok, hogy ma mindent el tudjunk készíteni időre. Sajnos délben hívott Mamóka, hogy Abigél lázas, így féltünk, hogy az egész szülinapozásból és húsvétolásból nem lesz semmi. De szerencsére a lázcsillapítónak hála minden rendben volt, Abi jó kedvű volt, bár elég szótlan. Mi egész nap készülődtünk, és a szakadó esőben voltunk kénytelenek a pár napja megvásárolt trambulint összeszerelni, hogy valóban meglepi legyen. Délután 4 körül érkeztek Kittusék, és utána hamarosan már Mamóék is a lányainkkal. Egyből kezdődhetett a csoki és ajándékvadászat, ugyanis míg nem voltak itthon, a nyuszi szétpottyantott a lakásban ezt-azt. :) Nagyon élvezték, kis kosarakat kaptak és keresgéltek mindenfelé.
Utána nekiláttunk a nagy sonkázásnak, igazi terülj-terülj asztalkámot készítettünk Árpival, degeszre ettük magunkat.
Aztán végre Abigél megkaphatta az ajándékait Kittáéktól, és Mamóéktól is. Kapott egy szép babát, olyat, amilyen Adélnak is van (kicsit más csak), és egy babakocsit, ami szintén hasonló Adéléhoz. Ennek az az oka, hogy mindig ezeken veszekednek, így nem ártott a duplázás. Nagyon örült nekik Abika, és persze egyből vita is lett belőle, mert Adél játszani szeretett volna Abi új ajándékaivel, a kisasszony pedig nem így gondolta. De aztán aranyos volt a kis kétéves, és engedte kipróbálni az új babakocsiját Adélnak is.
Két éves lettem. :)
Ilyen szép csokrot is kapott Mamóéktól.
Ezután következett végre a mi meglepink, amiről semmit sem sejtettek. Ezt a nagy ajándékot közösen kapták tőlünk (mivel Abinak már semmi ötletünk nem volt, annyi játékuk van, minden megörököl Adéltól), valamint Mamáék és Bogiék beleszálltak egy kis pénzzel. Nagy volt az öröm, csak sajnos az eső miatt rövid ideig próbálgathatták csak.
Adus megkérdezte, hogy ezt honnan szereztük? :))
Mi is nagyon jól éreztük magunkat, volt jó sok viccelődés, nevetés, szuper jó nap volt a rossz idő ellenére is! A torta is isteni volt, ismét daubneres madártej tortát vettünk, bár Abi meg sem kóstolta. Elég hektikus az evése, sosem lehet kiszámítani mit kóstol meg és mit nem.
A végén még locsolkodtunk is egy kicsit, mert holnap megyünk Vászolyra és nem szerettük volna, ha a lányok elhervadnak míg nem vagyunk itthon. :) Adus és Abi nagy örömmel osztogatták a saját kézzel festett tojásokat!
Abi két éves összegzése:
Abigéllel sokszor gondban vagyok, amikor jellemezni kell, mert annyira más mint Adél, és nehéz összehasonlítgatás nélkül értékelni őt. Pedig anélkül kell, hiszen ő nem az Adél, ő egy másik ember, más jellemvonásokkal, más fejlődési görbével, más természettel és kinézettel. Abi most 85 cm és 8,8 kg. Még mindig nagyon vékonyka, de ezzel én már nem is foglalkozom, elfogadtam, hogy ő válogatós, hogy a kenyeret csak üresen eszi, hogy meg sem kóstolja a felvágottakat, a leveseknek csak a levét eszi, és nem próbálom tömni minduntalan, mert egyrészről csak magamat bosszantom fel, hogy nem eszik, másrészről benne is egy ellenérzést váltok ki a folytonos erőltetéssel. Eszik amennyit kedve van, és amihez étvágya van, kész. Beszélni szintén nem akar, még mindig csak kb. 10 szavas a szókincse, viszont mutogatásban, mökögésben verhetetlen. :) Ebben is nehéz nem összehasonlítani, hiszen Adél ilyenkor többszörösen összetett mondatokban beszélt már. Más...teljesen más! Apa, Anya, Mama, Papam, Mammo, Pappu (Papóka), Aka (Adél), amma (cumi), kakaó, kakú (takaró), kaka (kaki, pisi, nadrág, pelus, bili és minden ehhez hasonló témájú dolog ezen a néven fut nála)...nos ez az össz szókincs. Viszont mesterien megérteti magát mutogatással, óriási ahogy előadja magát! :)
A mozgása viszont nagyon fejlett, ügyesen bukfencezik már másfél éves kora óta, páros lábon ugrál, motorozik, trambulinon ugrál, felmászik bárhová, csipőre tett kézzel táncol, ide-oda riszálja a kis fenekét, az oviban állítólag a nagyokat lepipálva tornázik...szóval ügyes. És megért mindent, tehát nem buta gyerek, mindent megmutat a könyvekben, csak éppen megelégszik a saját maga által kitalált kifejezésmóddal. Nagyon önálló, egyedül öltözködik, egyedül mossa magát, egyedül akar fogat mosni, szépen eszik kanállal (levest és joghurtot is), tud már ollóval vágni, a ceruzát szépen fogja (Adél vagy 3 éves volt, mire úgy fogta a ceruzát, ahogy kell) és ügyesen rajzolgat. Mostanában elkezdett dalolni is, persze a maga kis halandzsa nyelvén.
Nagyon szégyenlős, amint rá terelődik a figyelem, elbújik a lábunk mögé. Ebben is az Adél ellentetje, hiszen Adél kettő másodperc alatt bárkivel összebratyizik, Abi pedig lassan közeledik másokhoz, neki idő kell. Imádjuk a gurgulázó nevetését, nagyon huncut tud lenni, és bitang rossz. Ha valamit megtiltunk, ő csakazért is azt csinálja, és közben oltári huncut fejet vág, sőt, néha még ki is nevet, ha rászólok. Közben pedig annyira édes arcokat tud vágni, hogy általában mindig elnevetjük magunkat...nem túl jó nevelési módszer, már többször próbáltunk ilyenkor elfordulni, hogy legalább ne lássa, hogy röhögünk rajta. :) Míg Adél kiszámítható, mindig tudom, hogy mire mit fog cselekdni, addig Abinál sosem tudom, és rettegek, hogy mikor csinál valami disznóságot, mikor esik le valahonnan. Kis Kos! Tényleg fejjel megy a falnak!
Az állatoktól sajnos tart, főleg a kutyáktól. 200 méterről kiszúrja őket, és egyből fel kell őt venni, nagyon fél tőlük. Pedig nem érte őt negatív élmény, velem legalábbis biztos nem, és Adél imádja az állatokat, tőle csak pozitív példát lát. De nem erőltetjük, elfogadjuk, hogy ő ilyen, és várjuk, hátha idővel kicsikét enyhül ez a félelem érzet nála. Nagyon Anyás és Apás, ha mi ott vagyunk, akkor senki más nem létezik, nem megy oda máshoz. De ha nem lát minket, akkor jól elvan bárkivel (az oviban is, Anyuéknál is) addig a pontig, míg újra meg nem jelenünk. Akkor újra csak mi vagyunk, nem lehet leszedni rólunk. Az oviban ügyesen cumi nélkül alszik, de itthon még sokszor kéri. Már többször szólt, hogy kaka, és a bilibe sikerült pisilni, kakilni, nyáron reméljük sikerül teljesen leszoktatnunk a pelusról. Nem szereti, ha idegenek simogatják, putyulgatják, elfordul, eltolja a kezüket, és Adéltól is csak ritkán fogadja el a simogatást, babusgatást, csak ha neki olyanja van, és éppen jól esik neki. Ő sem megy oda senkihez ölelkezni, egyszerűen nem ilyen típus.
Egyedül keveset játszik, szereti ha ott vagyunk, de időnként elvonul egyedül babrálni. Adéllal imádnak viháncolni, zsiványkodni, arra bármikor kapható.
Összességében nagyon szerethető, kedves kislány, az oviban is mindenki imádja, lehet, hogy pont a tartózkodó viselkedése miatt, az elérhetetlensége miatt, nem tudom, de valami vonzó, bájos kisugárzása van neki. Kíváncsian várjuk, hogy mikor kezd el beszélni, és hogy milyen lesz a későbbiekben. Addig pedig változatlanul imádjuk őt! Jó egészséget, sok boldogságot kicsi Abickánk!
