Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de Abigél végre bővítette az eddigi baba, mama szókincsét egy újabb szóval...mi más is lehetne ez, mint az "annyaa". Már olyan ügyes, hogy kiabálni is tud nekem, ilyenkor jó hangosan, és kicsit rekettes hangon szól nekem. Pl. az autóban, hogy figyeljek már rá, és vegyem el tőle az innivalóját. :)
Adél persze nagyon megtapsolta a hugicáját, és megdicsérte őt az új szóért.
Így növekedünk
2011. szeptember 15., csütörtök
2011. szeptember 9., péntek
Pitypang óvoda
Adél hétfőn elkezdte a nagy ovit, azaz a Gazdagréti Pitypang Óvoda, Delfin csoportjának kisovisa lett. Azért csak hétfőn, mert előtte lévő héten sikerült meghűlnie (a 38 fokban), így az első két napot otthon töltöttük. Ugyan Adus az alma csoportba lett felvéve, de még pénteken bementünk az óvódavezetőhöz, hogy megkérdezzük nincs-e hely még a delfin csoportban, mert Adél barátnőjét (akivel a Gézengúz oviba együtt jártak) ide vették fel. Mázlinkra még pont egy szabad hely volt, így simán átrakták Adust. Bekísértek minket a csoportszobába, bemutatták az óvónéniket, Zsanett nénit már ismertük (ő eredetileg alma csoportos óvónéni volt, de átkerült ide), és Kriszi nénit. Adél simán bement, és választottunk egy jelet. Mivel öko óvoda, ezért nem a hagyományos jelek vannak, hanem pl. vízesés, gleccser, hegy, tó és ehhez hasonlók, így mindenki döbbenten kérdez vissza, amikor Adél elújságolja, hogy neki "harmat" a jele.
Hétfőn reggel nagyon nagy izgalommal indultunk, anyukám átjött vigyázni Abigélre, így ebédig ott tudtam maradni Adussal. Már megbeszéltük reggel, hogy ott is fog aludni, így is lett, ebéd után elbúcsúztunk egymástól, és délután 4-re mentem érte. Ők éppen az udvaron voltak, és nagyon megörült nekünk, de mint kiderült aludni nem akart, csak nyitott szemmel pihent. Nem lepődtem meg rajta, mondtam is Zsanett néninek, hogy szerintem nem fog tudni elaludni a sok újdonság miatt, de pár nap és fog ő aludni ott bent is.
Az első délelőttön Adél csak megfigyelt, még nem találta a helyét, az udvaron is csak lézengett, a haját csavargatta (zavarban volt), de ez teljesen normális. Furcsa neki, hogy ilyen sok szabály van (sok közülük számomra is értelmetlen, de el kell fogadnom, hogy ezek a gyerekek biztonságát szolgálják), ezek a kis oviban nem voltak.
Kedden reggel is még kb. 10 percet bementünk Abigéllel hozzá a csoportszobába, de utána már ott is hagytuk őt. Aludni nem akart megint, de állítólag szépen csendben elvolt. Kedd estére már azért elég fáradt volt, mert hétfőn már úszni is voltunk újra, napközben ugye nem aludt, és reggelente fél 8-kor úgy kell őt felébresztenem, mert aludna még. Bezzeg hétvégén megint 6-kor fog kukorékolni fogadjunk...
Szerdán reggel egy kicsit nehezebben engedett el, sírás most sem volt, csak annyit kért, hogy még maradjunk. De mivel Abigél is beteg lett, ezért nem akartam a többi gyereket megfertőzni, és kis huzavona után elindultunk haza. Reggel megígértettem Adussal, hogy ma már fog aludni, és szóltam Zsanett néninek is, hogy nyugodtan szóljon rá határozottabban Adélra, hogy tessék aludni, mert megígérted Anyának. És lám, szerdán már aludt is a nagylányom! :)
Csütörtökön már nem engedték, hogy a csoportszobába bemenjek vele, a folyosón kellett elbúcsúzni, ennek sem Adél, sem Abigél nem örült. Abi ment volna be játszani, és visított, hogy miért nem engedem be, Adél pedig azért volt szomorú, hogy mennünk kell. Mondtam neki, hogy sajnos ez Abinak kínzás, őt nem tudom az előtérben lekötni, hogy ott várakozzunk. Szerencsére Zsófi már bent volt, és rávettem Adélt, hogy menjen vele játszani. Csütörtökön is aludt szépen, délután csak későn tudtam menni érte, mert Abigél későn ébredt, már csak 5-en voltak az udvaron, de úgy örült nekünk, és este már azt mondta, hogy nagyon jó az oviban.
Ma az apája vitte be reggel, és simán beszaladt játszani, úgy kellett kihívni, hogy adjon legalább puszit neki.
Már most sok mindent tanult, felteszi a kezét, ha kér valamit, combra tett kézzel várják a evést, szépen öltözik egyedül, fogat mos egyedül, és még mi minden szuper dolgokat fog ott tanulni. Hajrá ovis brigád, hajrá Delfin csoport! :) Képek egyelőre nincsenek, de hamarosan jövök azokkal is.
Hétfőn reggel nagyon nagy izgalommal indultunk, anyukám átjött vigyázni Abigélre, így ebédig ott tudtam maradni Adussal. Már megbeszéltük reggel, hogy ott is fog aludni, így is lett, ebéd után elbúcsúztunk egymástól, és délután 4-re mentem érte. Ők éppen az udvaron voltak, és nagyon megörült nekünk, de mint kiderült aludni nem akart, csak nyitott szemmel pihent. Nem lepődtem meg rajta, mondtam is Zsanett néninek, hogy szerintem nem fog tudni elaludni a sok újdonság miatt, de pár nap és fog ő aludni ott bent is.
Az első délelőttön Adél csak megfigyelt, még nem találta a helyét, az udvaron is csak lézengett, a haját csavargatta (zavarban volt), de ez teljesen normális. Furcsa neki, hogy ilyen sok szabály van (sok közülük számomra is értelmetlen, de el kell fogadnom, hogy ezek a gyerekek biztonságát szolgálják), ezek a kis oviban nem voltak.
Kedden reggel is még kb. 10 percet bementünk Abigéllel hozzá a csoportszobába, de utána már ott is hagytuk őt. Aludni nem akart megint, de állítólag szépen csendben elvolt. Kedd estére már azért elég fáradt volt, mert hétfőn már úszni is voltunk újra, napközben ugye nem aludt, és reggelente fél 8-kor úgy kell őt felébresztenem, mert aludna még. Bezzeg hétvégén megint 6-kor fog kukorékolni fogadjunk...
Szerdán reggel egy kicsit nehezebben engedett el, sírás most sem volt, csak annyit kért, hogy még maradjunk. De mivel Abigél is beteg lett, ezért nem akartam a többi gyereket megfertőzni, és kis huzavona után elindultunk haza. Reggel megígértettem Adussal, hogy ma már fog aludni, és szóltam Zsanett néninek is, hogy nyugodtan szóljon rá határozottabban Adélra, hogy tessék aludni, mert megígérted Anyának. És lám, szerdán már aludt is a nagylányom! :)
Csütörtökön már nem engedték, hogy a csoportszobába bemenjek vele, a folyosón kellett elbúcsúzni, ennek sem Adél, sem Abigél nem örült. Abi ment volna be játszani, és visított, hogy miért nem engedem be, Adél pedig azért volt szomorú, hogy mennünk kell. Mondtam neki, hogy sajnos ez Abinak kínzás, őt nem tudom az előtérben lekötni, hogy ott várakozzunk. Szerencsére Zsófi már bent volt, és rávettem Adélt, hogy menjen vele játszani. Csütörtökön is aludt szépen, délután csak későn tudtam menni érte, mert Abigél későn ébredt, már csak 5-en voltak az udvaron, de úgy örült nekünk, és este már azt mondta, hogy nagyon jó az oviban.
Ma az apája vitte be reggel, és simán beszaladt játszani, úgy kellett kihívni, hogy adjon legalább puszit neki.
Már most sok mindent tanult, felteszi a kezét, ha kér valamit, combra tett kézzel várják a evést, szépen öltözik egyedül, fogat mos egyedül, és még mi minden szuper dolgokat fog ott tanulni. Hajrá ovis brigád, hajrá Delfin csoport! :) Képek egyelőre nincsenek, de hamarosan jövök azokkal is.
2011. szeptember 4., vasárnap
SportMax, Csepeli strand, Kopaszi gát, Állatkert, Libegőzés, Dobogókő
Kicsit elmaradtak az elmúlt napok bejegyzései, így most egyben leírom, hogy mennyi helyen jártunk. Próbáltuk a nyár utolsó szép napjait kihasználni, főleg még mielőtt Adus elkezdené az új ovit.
Tehát először is Vikiékkel együtt az egyik nap átmentünk a SportMaxba strandolni. Nem kis kihívás volt két gyerekkel egyedül, mert míg Adél folyton búvárkodna, és ki sem jönne a vízből, addig Abigélnek hideg ez a víz, és alig akar bemenni. Így a partról sétálgatva a kicsivel figyeltem Adél minden mozzanatát a vízben, és szigorúan betartattam vele, hogy csak a lépcső közelében úszkálhat. Persze már nagyon ügyes, jó messziről is simán kilábtempózik, és azt játszotta, hogy beugrott jó messzire a vízbe, majd kiúszott a lépcsőkhöz. Engem minden alkalommal a frász kerülgetett, de nagyon ügyes volt.
Mivel a múlt héten szörnyű meleg volt, ezért Mamókáékkal elhatároztuk, hogy elmegyünk a csepeli strandra (Papóka szabin volt szerencsére). A lányok be voltak zsongva, nagyon élvezték. Sajnos elég sokan voltak, így délutánra már elég piszkos lett a víz, de Adél imádta, és a gyerekmedencében már teljesen egyedül úszkált, és csúszott le a csúszdán. Olyan büszke voltam ár, szépen egyedül beállt a sorba, lecsúszott, kiúszott és már megint ment a sorba. Mint egy nagy 4-5 éves.
Abi az elején nehezen barátkozott meg a vízzel (ő nem lesz olyan vizitündér mint Adus), inkább csak a szélén üldögélt a medencének, és oda is csak cumival meg macikendővel volt hajlandó menni. De néha-néha már bemerészkedett kicsit sétálgatni a vízbe.
Ebédre kértünk egy nagy családi tálat, hamiztunk a pokrócokon, majd a felállított sátorban elaludtak ügyesen a csajok. Sajnos pont aznap délutánra kaptunk időpontot Abigél oltására, így én elindultam Abiccal, de Adél még ott maradt Mamókáékkal 5-ig.
Abi egyébként két oltást is kapott, sírt szegénykém rendesen, de már muszáj volt, mert elmaradt a tüdőgyulladás és az agyhártyagyulladás elleni oltás ismétlése. Súlya nem változott, 7900 gr (a doktornő mondta, hogy tortát vesz Abinak, ha végre eléri a 10 kilót :-) ), a hossza teljesen jó, az 79 cm. Oltás után rohantam vissza Adélért Wekerlére, jól elfáradtam aznap.
A Kopaszi gáton is jártunk, Vikiékkel megbeszéltük, hogy a délutáni alvás után kimegyünk kicsit sétálni a lurkókkal. Amint megérkeztünk, a parkolóban összefutottunk Bogiékkal, ők is pont ide jöttek találkozni a fiúk egyik barátjával és anyukájával. Jót nevettünk a véletlenen. A gyerekek jót futkorásztak, játszótereztek, fagyiztak, nagyon szép kis hely, csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos a mókázást beárnyékolta Anyukám újabb rosszulléte, így Árpit már odahívta, és egy gyors gyerekcsere után mentem Mamókával a kórházba.
Csütörtökön pedig délelőtt bementünk a munkahelyemre, hogy elkérjük az állatkerti belépőt, kicsit ott is ragadtunk, mert már jó rég nem voltunk bent (Abit még nem is vittem be eddig), így sokakkal leálltunk beszélgetni. Gyorsan haza tűztünk, gyors ebéd, gyors alvás. Ez volt a terv, de persze Abi nagyot aludt, így fél 4-kor már úgy ébresztettem, hogy tudjunk indulni, és legalább egy órát lehessünk az állatkertben. Pontosan így is történt, kb. csak egy óránk maradt, de azért a lányok élvezték. A kecskesimogatónál kellett kezdenünk Adus kérésére, és két zacskónyi Zoo csemegével felvértezve meg is érkeztünk a kis éhenkórászokhoz. Adél megpróbált bemászni hozzájuk, de a létrán lefelé menet az egyik kecske elkezdte Adél szoknyáját enni, és ettől nagyon megrémült. Innentől már csak kívülről etették az állatokat. Abi sem volt az a bátor típus, messzíről próbálta nekik dobálni, persze sokszor a kerítésig sem ment el az ennivaló.
két kézzel dobja
Aztán persze volt még fagyi evés, megnéztük a fókákat, a jegesmacit, végül pedig az oroszlánoknál jó nagyokat kiabáltak a lányok, mert pont ott mászkált az üvegfalnál az egyik nőstény. Abi is torka szakadtából ordított, mintha ő is oroszlán lenne. :)
Mivel sajnos már fél 6-kor zárt az állatkert, ezért ennyi fért csak bele, de utána még elmentünk egyet trambulinozni (persze Abit is be kellett fizetnem :) ), meg játszottunk egy nagyott a Városligetben a játszótéren.
Klassz kis délután volt, én jól elfáradtam a két csaj után rohangálni, de megérte, mert nagyon jó volt.
Végül pedig tegnap (szombaton) reggel eszembe jutott, hogy ezer éve megígértük Adélnak, egyszer elmegyünk Libegőzni. Mivel nem volt más program betervezve, ezér úgy döntöttünk, hogy menjünk. Adél teljesen fel volt dobva (ilyenkor be nem áll a szája, folyton csacsog).
Megvettük a jegyeket (szerencsére még a két gyerek ingyen volt, mert amúgy nem valami olcsó mulatság), és felültünk a libegőre. Abi az én ölemben, Adus apáéban. Nagyon tetszett nekik, és Abi is szépen végigülte a felfelé utat.
Felérve elkezdtünk felsétálni az Erzsébet kilátóhoz, mered út vezetett fel, a vége felé már feladta Adél is, és cipeltette magát Apával.
Fent körbe néztünk, Abi megint jól beverte a száját, pont ott, ahol volt a sebe, így megint vérzett neki, kicsit ettünk ott, majd elindultunk lefelé. Egyszer csak ránk szállt teljesen egy darázs, sehogy sem tudtuk elüldözni, majd amikor már azt hittük, hogy elment, Árpi megfogta Adél kezét, majd már csak a nagy sírást hallottuk. Sajnos pont közre fogták a darazsat és megcsípte Adus hüvelykujját. Én egyből elkedztem kiszívni a mérget, meg a fullánkot kinyomni, de nagy volt a rémület. Adél sírt a fájdalomtól, Abi sírt az ijedtségtől, nagyon rossz percek voltak.
pufi virsli ujjacsak lett belőle :(
Közben láttuk, hogy mindenki hesegeti a darazsakat, majd amikor leértünk a Libegő büféjéhez láttuk, hogy másik két kisgyereket is megcsíptek. Ekkor hallottuk, hogy darázs invázió van, és nagyon agresszívek. Sajnos mi is tapasztaltuk. A lefelé útnál már megnyugodott Adél, és újra élvezték a tájat. Eléggé elfáradt Adél, így a haza utat végig hisztizte.
ja, és már érik a gesztenye, még azt is szedtünk :)
Ma pedig Dobogókőn jártunk, először a Shaolin faluban jártunk, ahol a Föld csakrái közül az egyik van, és fel lehet töltődni energiával. Keri Szilviékkel (és az ő barátaikkal) mentünk oda. Abi odafelé elaludt az autóban, és végig is aludta ezt a programot. Utána mentünk Dobogókőre egyet ebédelni, finom bogrács gulyást ettünk meg palacsintát, majd kicsit még sétáltunk. A késő délutáni tárogatást már nem tudtuk meghallgatni, mert a lányok eléggé nyűgösek voltak, még dolgozik bennük a nátha.
Tehát először is Vikiékkel együtt az egyik nap átmentünk a SportMaxba strandolni. Nem kis kihívás volt két gyerekkel egyedül, mert míg Adél folyton búvárkodna, és ki sem jönne a vízből, addig Abigélnek hideg ez a víz, és alig akar bemenni. Így a partról sétálgatva a kicsivel figyeltem Adél minden mozzanatát a vízben, és szigorúan betartattam vele, hogy csak a lépcső közelében úszkálhat. Persze már nagyon ügyes, jó messziről is simán kilábtempózik, és azt játszotta, hogy beugrott jó messzire a vízbe, majd kiúszott a lépcsőkhöz. Engem minden alkalommal a frász kerülgetett, de nagyon ügyes volt.
Mivel a múlt héten szörnyű meleg volt, ezért Mamókáékkal elhatároztuk, hogy elmegyünk a csepeli strandra (Papóka szabin volt szerencsére). A lányok be voltak zsongva, nagyon élvezték. Sajnos elég sokan voltak, így délutánra már elég piszkos lett a víz, de Adél imádta, és a gyerekmedencében már teljesen egyedül úszkált, és csúszott le a csúszdán. Olyan büszke voltam ár, szépen egyedül beállt a sorba, lecsúszott, kiúszott és már megint ment a sorba. Mint egy nagy 4-5 éves.
A Kopaszi gáton is jártunk, Vikiékkel megbeszéltük, hogy a délutáni alvás után kimegyünk kicsit sétálni a lurkókkal. Amint megérkeztünk, a parkolóban összefutottunk Bogiékkal, ők is pont ide jöttek találkozni a fiúk egyik barátjával és anyukájával. Jót nevettünk a véletlenen. A gyerekek jót futkorásztak, játszótereztek, fagyiztak, nagyon szép kis hely, csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos a mókázást beárnyékolta Anyukám újabb rosszulléte, így Árpit már odahívta, és egy gyors gyerekcsere után mentem Mamókával a kórházba.
Csütörtökön pedig délelőtt bementünk a munkahelyemre, hogy elkérjük az állatkerti belépőt, kicsit ott is ragadtunk, mert már jó rég nem voltunk bent (Abit még nem is vittem be eddig), így sokakkal leálltunk beszélgetni. Gyorsan haza tűztünk, gyors ebéd, gyors alvás. Ez volt a terv, de persze Abi nagyot aludt, így fél 4-kor már úgy ébresztettem, hogy tudjunk indulni, és legalább egy órát lehessünk az állatkertben. Pontosan így is történt, kb. csak egy óránk maradt, de azért a lányok élvezték. A kecskesimogatónál kellett kezdenünk Adus kérésére, és két zacskónyi Zoo csemegével felvértezve meg is érkeztünk a kis éhenkórászokhoz. Adél megpróbált bemászni hozzájuk, de a létrán lefelé menet az egyik kecske elkezdte Adél szoknyáját enni, és ettől nagyon megrémült. Innentől már csak kívülről etették az állatokat. Abi sem volt az a bátor típus, messzíről próbálta nekik dobálni, persze sokszor a kerítésig sem ment el az ennivaló.
Végül pedig tegnap (szombaton) reggel eszembe jutott, hogy ezer éve megígértük Adélnak, egyszer elmegyünk Libegőzni. Mivel nem volt más program betervezve, ezér úgy döntöttünk, hogy menjünk. Adél teljesen fel volt dobva (ilyenkor be nem áll a szája, folyton csacsog).
pufi virsli ujjacsak lett belőle :(
ja, és már érik a gesztenye, még azt is szedtünk :)
Ma pedig Dobogókőn jártunk, először a Shaolin faluban jártunk, ahol a Föld csakrái közül az egyik van, és fel lehet töltődni energiával. Keri Szilviékkel (és az ő barátaikkal) mentünk oda. Abi odafelé elaludt az autóban, és végig is aludta ezt a programot. Utána mentünk Dobogókőre egyet ebédelni, finom bogrács gulyást ettünk meg palacsintát, majd kicsit még sétáltunk. A késő délutáni tárogatást már nem tudtuk meghallgatni, mert a lányok eléggé nyűgösek voltak, még dolgozik bennük a nátha.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)