Sajnos Abigél sem úszta meg, ő is szűk könnycsatornával született, mint Adél is. De amíg Adéllal elég volt egy rémes könnycsatorna átmosás, addig szegény Abigéllel 3-4 hetente mentünk újra és újra. Rémes volt, nagyon sírt szegénykém. Most is Sényi Katalin doktornőhöz mentünk, aki még mindig nagyon profi és nagyon kedves. Próbált nyugtatni, hogy ez nem fáj a gyereknek, csak azért sír mert nagyon erősen le kell fogni őt. Hááát, próbáltam elhinni, így kevésbé éreztem rosszul magam. Pénteken voltunk a 3. körön, és nagyon bíztam a sikerben. Így is lett, szerencsére most már nem is vérzett, és a doktornő is azt mondta, hogy most már csak kicsit kell tágítani a járaton, nem érzett eltömődést.
A művelet úgy zajlik, hogy egy vékony tűt szúrnak a szemzugba, a könnycsatorna bejáratába, és ha akadály van, akkor átszúrják, egyébként pedig egy fecskendővel sós vizet fecskendeznek bele a könnycsatornába. Ez a folyadék az orron keresztül távozik, és az eltömődésért felelős trutyinak is ki kell jönnie.
Íme a bizonyíték, végre szép a szeme Abigélnek, nincs több macerálás, törölgetés, összeragadt szemhéj! Hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése