Adél baba 2008. január 8-án, 17 óra 25 perckor a Szent Imre kórház alternatív szobájában látta meg a napvilágot...na jó, a lámpafényeket, hiszen januárban ekkor már javában sötét volt. Ez volt életem legszebb napja, és szinte leírhatatlan boldogság volt a hasamra tett kisbabánk illatát érezni. Gyönyörű baba volt, formás, kopasz és kerek fejecskével, TÖKÉLETES - gondoltuk Árpikámmal. Adéllal persze mindent agyon aggódtam és stresszeltem, de az első gyereknél azt hiszem mindenki beleesik ebbe a hibába. Anyukám szerint mindenkinek a második gyerekkel kéne kezdenie a babázást. Van benne valami. Adél ügyes baba volt, gyorsan fejlődött, szinte túl gyorsan, mindent nagyon hamar akart csinálni, és ez a mai napig is így van. Már 11 hónaposan szaladt, és 22 hónaposan már gyönyörű mondatokkal kápráztatott el minket. A szövege persze azóta csak egyre "kifinomultabb", napról napra csodálkozom, hogy milyen szivacs agyuk van ezeknek a piciknek. Nagyon figyelni kell, hogy az ember mit ejt ki száján.
Most pedig már egy igazi nagylány, aki szobatiszta, már nem cumizik, és már nem hisztizik, ha a lábáról levágjuk a körmöt. Adélból 2010. április 7-én pedig nővér lett. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése