MIÉRT?

Régebben mindig kuncogva figyeltem a metrón, vagy a villamoson közlekedő anyukákat, akik a "miért korszakban" lévő gyerekeik 28. miértjére próbáltak válaszolni. Azt kell, hogy mondjam nem könnyű időszak. Most már én is tudom. Adél rendesen belemászott a "miért korszakba", és alaposan feladja a leckét az idegrendszeremnek nap mint nap. Néha már látom rajta, hogy sportot űz belőle, a válaszra már nem is figyel, csak olyan jó kérdezni alapon újra és újra odabiggyeszt egy "miért?"-et. A szülő pedig egyre csak válaszol, hogy kielégítse gyermeke növekvő tudásvágyát és szélesítse látókörét, valamint a szókincsét, mert minden szakirodalom ettől zeng. Azaz mindig válaszoljunk a gyermekünknek, még akkor is, ha már sokadjára kérdezi meg ugyanazt. Na de mindennek van határa...nálunk akkor van vége, amikor a 30. miért után közlöm Adéllal, hogy megint sok a miért. Erre Adél megadja a kegyelemdöfést:

"Miért sok a miért?" :)

Bízom benne, hogy mire ősszel oviba megy Adél, addigra kinövi ezt, vagy az oviban leszokik róla....ott úgysem lesz aki mindig válaszoljon neki, és talán ráun.

Kánikula és lehülés

Ez a hosszantartó kánikula sajnos eléggé bezárt minket a lakásba, nem lehetett a beklímázott lakásból kilépni, mert az nem embernek való volt. Csak késő délután tudtunk kicsit a kertben játszani, vagy a medencében pancsolni. Mivel a régi medencék kiszakadt, ezért pénteken elruccantunk a csajokkal és vettünk egy újat. Akkor még nem sejtettem, hogy sikerült olyat vennem, amibe 600 köbméter víz kell, de szerencsére Adélkám már a felével is beérte.

Pechemre a Régió játékbolt elé kiraktak egy hatalmas trambulint. Ráírták, hogy 6 éves kor felett használható, de ez a szöveg Adél számára nem volt elrettentő. Tény, hogy úgy ugrál, mint egy hatéves, és a 36 fokos tikkasztó melegben ömlött róla a víz. Hosszas könyörgés árán tudtam csak leszedni róla, mert már féltem, hogy szívinfarktust kap. Viszont ingyen ugrált vagy fél órát! :)

Szombatra viszont egészen lehűlt az idő, így délután elhatároztuk, hogy elmegyünk a Margitszigetre sétálni. Adélt teljesen letaglózta a zenélő szökőkút, jobban mondva, inkább csak a zene. Hozta a szokásos formáját, sikongatott és ugrált örömében. Alig tudtunk tovább indulni. Abigél békésen szunyókált a Mei-Tei hordozóban, bár visszafelé már nem tetszett neki annyira, mert még nem lát ki belőle, így meg kellett őt emelnem benne, hogy kilásson. Egyből meg is nyugodott, aztán persze elaludt. :)

Ahogy kiértünk a nagy füves mezőre Abigél egyből reklamálta az uzsonnáját, így letelepedtünk, és Adélkám őrült rohangálásba kezdett. Nagyon élvezte. Visszafelé még egyszer megálltunk a zenélő szőkőkútnál, majd nagy nehezen elhagyhattuk a Margitszigetet. A kocsiban Adélkám meg is jegyezte, hogy nagyon elfáradtam. Persze, mivel az elmúlt napokban csak a lakásban ültünk és mesét olvastunk egész nap. Erről jut eszembe, a mostani sláger a Bogyó és Babóca, naponta 10-szer el kell olvasnunk, utána levezetésül pár mese az új Anna, Peti és Gergő könyvekből. Most megint nagyon rákattant Adélkám a mesékre. Amikor pedig nem mesét olvasunk, akkor "zsiváncolunk" (ez gondolom a zsiványkodás és a viháncolás keveréke) Anyáék ágyán. :)

Árpikámmal mi is alaposan elfáradtunk, én Abigélt cipeltem, Apa meg Adélt, de nagyon élveztük mindannyian. El is határoztuk, hogy máskor is elmegyünk a Margitszigetre.

3 hónapos oltás

Abigél kicsit megkésve, de 20-án megkapta a 3 hónapos oltását + a rota vírus elleni 2. oltóanyagot. Ez még simább menet volt, hiszen ezt csak lenyelnie kellett, na de az oltástól volt nagy ordítás megint. Szegénykém alig bírt megnyugodni. Estére most hőemelkedése is lett, ezért lefekvéskor kapott egy fél germicid kúpot, és éjjel már lement a hőemelkedése is.

A paraméterek: 4770 gr, 61 cm, fejkörfogat 38 cm, mellkas 37 cm.

Nos a doktornő nem volt elájulva a súlyától, de mondtam, hogy egyszerűen alig bírok 80 ml-t beletuszkolni. Nem egy zabagép, és ez nagyon fura Adél után. Abigél vígan elvan 70-80 ml-vel.

Azt a tanácsot kaptam, hogy etessem sűrűbben. Na de akkor még annyit sem fog enni könyörgöm. Olyan határozott mozdulattal tudja jelezni, hogy nem kér, hogy ott nincs min gondolkodni.

Elküldtek Abigéllel ortopédushoz és mivel nagyon csúnyán sebesedik a BCG oltása, ezért hétfőn mehetünk a gyereksebészetre is. Remélem megússzuk műtét nélkül.

Berta Keriék vendégségben

Berta Keriék jöttek át hozzánk vasárnap délután, hogy ne mindig mi menjünk hozzájuk és faljunk fel náluk mindent (ezért hívnak már minket kosztoséknak is). :)

Sütöttem márványsajtos brokkolis lepényt - nagyon szép lett, és az íze is egész jó volt, ezenkívül még csirkecombot és zöldsalátát tálaltunk fel. Desszertként pedig bögrés mákos sütemény volt, amihez remekül illett a Keriék által hozott jégkrém.

A lányok nagyon jól elvoltak egymással, szinte rájuk sem kellett nézni. Adél azonnal utánozta, ha Hanga csinált valamit, így aztán lovacskásat játszottak, és négykézláb másztak a kertben. Utána pedig Hanga játéktelefonjára buliztak a játszóházban. Olyan jó, hogy Adél ennyire jól eljátszik nála sokkal nagyobbakkal is, hiszen Hanga már 5 és fél éves. Nincs megijedve, sőt, gyakran vitáznak is, mert egyikük sem az a gyenge jellem :) és bizony néha egy-egy játékon hajbakapnak. De aztán hamar szent a béke.









Abigél szépen elnézelődött a kis pihenőszékében, megint csak nem sok vizet zavart.

Pár perc erejéig pedig a Könczöl család is beugrott a messzi Zalaegerszegről, mert a közelben voltak látogatóban egy rokonnál. Veráék pár hónapja költöztek el a szomszédunkból, mert a férje ott kapott állást. A kisfiúk Barnus, egy nappal született hamarabb, mint Adél és nagyon jó barátok lettek az elmúlt hónapok során. Így nagyon bántuk, hogy elköltöztek, de reméljük, hogy hamar visszajönnek. A kis Nórikát is megcsodálhattuk, tüneményes kishölgy, kár, hogy aludt végig. Összességében nagyon szuper nap volt, estére jól elfáradtunk, de jóleső fáradtság az ilyen.

Adél aranyköpései

Az elmúlt hónapok legjobbjai:

A pónik után Adél hajába is raknom kellett hajgumit, majd nekiláttunk porszívózni. Én a naggyal, Adél a játékporszívóval. Amikor befejeztem odajött hozzám és mondta, hogy: Anya, a rózsaszín póni hajgumiját rakd a hajamba, mert az enyém tönkrement. Kérdeztem, hogy miért? Mert olyan sokat porszívóztam.

Az intersparba mentünk, Adél ült a bevásárló kocsiban, és meglátott egy szakállas bácsit: Szőrös bácsi nem tetszik. Persze mindezt jó hangosan. :)

Vacsora közben megszólalt: Szépen ettél kislányom.

Adél megkérdezte, hogy Anya, mi ez? Anyajegy – válaszoltam. Erre: Nem, Adajegy!

Csak viccelgek (viccelődök)

Betakarom Misi cicát, mert taknyos és megfázott, utána mehetsz fürdeni és alszani.

Boltosat játszott éppen: Kérek 3 liter eperet.

Még egy picit taknyos vagyok, sokat fújom az orrom és gyorsan meggyógyulok ettől a betegségtől.

Én szeretek csupakodni (nyalakodni)

Nekem is lesz kistesóm a pocakomban. Domos lesz a pocimban. Domi lesz a kisfiú és Lili lesz a kislány. Domi és Lili lesz a pocakomban.

Jól megtömtem a bendőmet!

Olyan éhes vagyok, hogy megeszem a bukósisakomat.

Anya, én vagyok a főnök.

Anya, ha leejtesz valamit, akkor azt szoktad mondani, hogy basszuskulcs.

Az állataival játszott: Nem fogadsz szót, mindjárt beváglak a szobádba.

Luca mondta: Gyere már Adél, fésülj meg. Ada: Most Kittát fésülöm, ne legyél türelmetlen. Megfésülöm és visszaadom anyádat.

Anya, ne csak pakoljál, figyeljél rám is!

Például ide teszem ezt a könyvet, egyébként jó helyen van itt.

Anya, ráteszem ezt a kupakot Abigél kopaszára (kopasz fejére).

Apa, pár napig mész dolgozni, utána maradj nálunk.

Boltban veszek gombont (bonbon)

Mesék

Adél naponta kétszer néz mesét, a reggeli és a délutáni ébredés után. Ilyenkor 1-1 Kisvakondot, vagy Fifi mesét néz a tejivás közben félkómásan. Általában hamar megunja és ő maga szól, hogy "Anya, kikapcsolod a tévét!".

Újabban viszont, mióta Abigél már magasra fel tudja emelni a fejecskéjét, a járókában addig addig forgolódik, hogy ő is láthassa. Így most már Abigél is nagy Kisvakond rajongó lett. Az biztos, hogy ő már idejekorán megismerkedik majd a mesék világával, ez kiküszöbölhetetlen. Azért próbáljuk kordában tartani, és főleg könyvből mesélni. Nálunk a nagy kedvenc az Anna, Peti és Gergő, valamint a Boribon könyvek. Ezekből már szinte az összes kötet megvan, és ha egy mesét véletlenszerűen abbahagyunk, akkor Adél szórul szóra befejezi. Hihetetlen! Ezek egyébként nagyon aranyos mesék, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Mei-Tei hordozó

A rugalmas hordozókendő után (amit újszülött kortól lehet használni) megvettem a gyönyörűséges Mei-Tei hordozót. Ezt 3 hónapos kortól lehet használni, de a hátunkra kötve még Adélt is elbírja. Abigélen még nem tudtam tesztelni, mert Adél rögtön lelkesen ugrándozott, hogy ő akarja kipróbálni. Neki nagyon tetszett, reméljük Abigélnek is tetszeni fog.

Hogy kap levegőt?

Ezen tanakodok napok óta, mióta Abigél folyamatosan hason alszik és a fejét teljesen lefelé fordítja. Próbálom mindig elforgatni, de ő csakazért is visszafordítja. Amióta a hasára tud fordulni, csak így alszik, korábban pedig semmi pénzért nem volt hajlandó a hasán aludni. Én meg állandóan szaladok az ágyához és hallgatom, hogy lélegzik-e? Remélem hamarosan rájön, hogy jobb úgy aludni, ha közben levegőt is kap. Sajnos még az átfordulás pocakról hátra nem megy, ezért még lesz egy pár rémes órám.

A sok hasonfekvésnek pedig az az eredménye, hogy amit megeszik, azt rögtön ki is bukja a lepedőre, utána pedig ha elfáradt a feje, szépen belehelyezi a hányásba. Amikor átfordítjuk rendszeresen szép fehér tejes-túrós a gyerek feje, ő meg vigyorog ránk, mint aki elégedett magával.

Könnycsatorna

Sajnos Abigél sem úszta meg, ő is szűk könnycsatornával született, mint Adél is. De amíg Adéllal elég volt egy rémes könnycsatorna átmosás, addig szegény Abigéllel 3-4 hetente mentünk újra és újra. Rémes volt, nagyon sírt szegénykém. Most is Sényi Katalin doktornőhöz mentünk, aki még mindig nagyon profi és nagyon kedves. Próbált nyugtatni, hogy ez nem fáj a gyereknek, csak azért sír mert nagyon erősen le kell fogni őt. Hááát, próbáltam elhinni, így kevésbé éreztem rosszul magam. Pénteken voltunk a 3. körön, és nagyon bíztam a sikerben. Így is lett, szerencsére most már nem is vérzett, és a doktornő is azt mondta, hogy most már csak kicsit kell tágítani a járaton, nem érzett eltömődést.

A művelet úgy zajlik, hogy egy vékony tűt szúrnak a szemzugba, a könnycsatorna bejáratába, és ha akadály van, akkor átszúrják, egyébként pedig egy fecskendővel sós vizet fecskendeznek bele a könnycsatornába. Ez a folyadék az orron keresztül távozik, és az eltömődésért felelős trutyinak is ki kell jönnie.

Íme a bizonyíték, végre szép a szeme Abigélnek, nincs több macerálás, törölgetés, összeragadt szemhéj! Hurrá!

Hurrá nyaralunk!

Idén nyárra nem terveztünk külföldi nyaralást, hiszen Abigél még nagyon pici egy hosszú úthoz. Ezért Vászolyra mentünk egy hétre július első hetében. Szerencsére nagyon jó időnk volt, csak két napig volt felhősebb az ég, de ekkorra kirándulós programokat találtunk ki. Ellátogattunk a veszprémi állatkertbe, ami nagyon tetszett nekünk, sokkal nagyobb helyük van az állatoknak, mint Budapesten. Sajnos a Savanna részt már nem tudtuk megnézni, mert Adél már nagyon fáradt volt, hazafelé el is aludt az autóban, és már ott is jó pár hisztit kivert. De megnyugodtunk, amikor láttuk, hogy 1 óra környékén kivétel nélkül az összes gyerek hisztizett. :) Persze Adélt leginkább a játszóterek izgatták, nem is értem, hogy állatkertbe miért csinálnak játszóteret? Nagy kiszúrás ez a szülőkkel, mert egyből nem érdekli a gyerkőcöket az állatnézés... Abigél szinte az egészet végigaludta a babakocsiban, így neki nem sok emléke lesz ebből az egészből.

Sokat strandoltunk, ahol megettek minket a szúnyogok. Adélt nem lehetett leszedni a "forgóhintáról" (körhinta), pedig én már attól szédültem, hogy csak néztem.

A másik fő program Vászolyon a lovaglás és a "tambulinozás" volt. Adél imádja a lovakat, és persze az ugrálást is. Nagy harcok árán tudtuk ebédkor hazaterelni.

Voltunk kompozni is, amit már ugyan tavaly nyáron is átélhetett Adél, de szerintem nem emlékezett rá. Most annál nagyobb élvezettel ugrándozott a kompon és integetett a mellettünk elhaladó másik kompon utazóknak.

Abigél ismét nagyon jó kislány volt, Mama és Papa nem tudtak betelni vele, hogy mennyire jó gyerek, egy hangja sem volt, csak feküdt és mosolygott. Vászolyon sajnos nem igazán tudta gyakorolni a hasraforgást, mert nem volt hely, de ahogy haza értünk bepótolta az elvesztegetett időt, és azóta csak pörög a picilány. :)

Másik fontos dolog is Vászolyon történt. Adél már cumik nélkül érkezett a Balatonhoz, ugyanis a "kukásbácsik elvitték az összes cumit". Az első pár napban nehezen aludt Adél, de sírás a cumik miatt nem volt. Mostanra viszont már szerencsére nagyokat alszik a cumik nélkül is. Cserébe pedig a nagy "áldozatért" kapott tőlünk egy Barbie babát, az elsőt! Nagy volt az öröm!

Adél alig akart eljönni Vászolyról, sajnos gyorsan eltelt ez a hét is.

Közös keresztelő

Mivel Adél nagyon szeret velünk templomba járni, ezért úgy döntöttünk itt az ideje, hogy megkereszteljük őt. Így a hugicával együtt, közös keresztelőt tartottunk 2010. június 6-án. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert egész héten esett, de vasárnapra gyönyörű napsütéses idő köszöntött ránk. A lányoknak sikerült egyforma fehér ruhát vásárolnom, tündéri szépek voltak benne.

Adél keresztszülei Józsi és Szilvia lettek, Abigélé Zsolti és Kitta. Jó sokan voltunk a templomban, mert ráadásul évzáró istentisztelet is volt, és sok gyerekes család érkezett. Imre nagyon szép istentiszteletet tartott, imádták a gyerekek, akik kis párnácskákon ülve hallgatták az igehirdetést, ami erre az alkalomra teljesen gyerekcentrikusra íródott.

Az istentisztelet közepén pedig Iván bácsi megkeresztelt előbb Abit, majd Adélt. Abigél drágám pont alvásból ébredt, így picit felsírt amikor a hideg szenteltvíz a fejére csorgott, de Adél igazi nagylányként "hősiesen" tűrte. Mi meg büszkén néztük végig a két gyönyörűségünket, nagyon szép pillanatok voltak ezek.

A szertartás végén a családot elhívtuk hozzánk és kertipartit tartottunk. Nagyon jó hangulat volt, igazán szép nap volt!

Abigél mese - Hugi megérkezett

szinte azonos időpontban és ugyanazon az ágyon, mint Adél baba, 2010. április 7-én, 17 óra 41 perckor Abigél kislányunk is kibújt Anya pocakjából. Úgy jött mint egy expressz vonat, pedig féltem, hogy nem fog kiférni és nagy baba lesz, de a 3280 grammal igazán meglepett. A hossza pedig 56 cm volt. Abigél talán még kopaszabban született, mint Adélka, úgy tűnik mi csak ilyen kerek fejű, kopasz babákat tudunk csinálni. :) De vitathatlanul GYÖNYÖRŰ volt ő is. Szerencsére a gyorsaság ellensúlyozta a fájdalmakat, talán a következő olyan gyors lesz, hogy már fájni sem fog. ;)
Abigél 2 órán keresztül nagyon sírt, csak szopizáskor hagyta abba. De szerintem ekkor kisírta magát, mert azóta egy hangja sincs. Most már 3 hónapos is elmúlt ez a kis tündérke, és a család apraja nagyja imádja őt. Mosolyog, elnézelődik csendben, és minden hang nélkül elalszik esténként. Reméljük így is marad! :) Érdekes, mert Adéllal ellentétben neki világos a szeme, és az a picurka haja, ami van, az szőke. De persze ezek még változhatnak.

Adél nagyon sokat pesztrálja, puszilgatja, meg persze dögönyözi, eddig sok sok türelemmel viseli a Hugi a megpróbáltatásokat. Reméljük ilyen marad a természete és akkor nem lesz sok vita köztük.

Abigél talán még gyorsabban fejlődik Adélnál is, mert pont 3 hónaposan átfordult a hátáról a hasára, és azóta percenként kell visszaforgatnunk őt, mert a visszafordulás még nem megy, cserébe hangosan jelzi, ha már megunta a pocakon fekvést. Reméljük mihamarább megtanulja, hogy ne kelljen ennyit rohangálni a járókához. Hajrá Abigél, csak így tovább!

Adél mese - a kezdetek

Adél baba 2008. január 8-án, 17 óra 25 perckor a Szent Imre kórház alternatív szobájában látta meg a napvilágot...na jó, a lámpafényeket, hiszen januárban ekkor már javában sötét volt. Ez volt életem legszebb napja, és szinte leírhatatlan boldogság volt a hasamra tett kisbabánk illatát érezni. Gyönyörű baba volt, formás, kopasz és kerek fejecskével, TÖKÉLETES - gondoltuk Árpikámmal.

Adéllal persze mindent agyon aggódtam és stresszeltem, de az első gyereknél azt hiszem mindenki beleesik ebbe a hibába. Anyukám szerint mindenkinek a második gyerekkel kéne kezdenie a babázást. Van benne valami. Adél ügyes baba volt, gyorsan fejlődött, szinte túl gyorsan, mindent nagyon hamar akart csinálni, és ez a mai napig is így van. Már 11 hónaposan szaladt, és 22 hónaposan már gyönyörű mondatokkal kápráztatott el minket. A szövege persze azóta csak egyre "kifinomultabb", napról napra csodálkozom, hogy milyen szivacs agyuk van ezeknek a piciknek. Nagyon figyelni kell, hogy az ember mit ejt ki száján.

Most pedig már egy igazi nagylány, aki szobatiszta, már nem cumizik, és már nem hisztizik, ha a lábáról levágjuk a körmöt. Adélból 2010. április 7-én pedig nővér lett. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.