Wekerle napok

Már egész héten a hétvégi Wekerle napokat vártuk, mert tavaly is nagyon élvezte Adél. Szombaton sajnos szakadt az eső, így bizakodva vártuk a vasárnapot. Szerencsére javult az idő, ám reggel Árpi rosszul volt, és nem tudtuk mi legyen. Kicsit még otthon kellett pakolgatnom, így fogtam a két csajt, és 12 órára érkeztünk meg Mamókáékhoz. Megcsodáltuk az újjonnan felújított Kós Károly teret (ami egy EU-s beruházás keretében szépülhetett meg - dagadt a mellem, pedig ebben most nem volt szerepem), majd az első kis árusnál Adél rácsapott a kűrtös kalácsra és a gumicukorra. A színpadon kisgyerekek énekelgettek és táncoltak, Adélnak nagyon tetszett, főleg a Hupikék törpikés rész. Utána mondta, hogy még egyszer a törpéket! :-)

Majd kiszúrta, hogy van pónilovaglás, így ment egy kört Szamantán :-)), a fehér pónin. Kb. két percet tartott a lovaglás, 500 Ft-ért, Adél magához sem tért és már vége is volt. Nem ehhez szokott ő Vászolyon, így egyből reklamált a folytatásért, de eltereltük a figyelmét a lufikkal.

Elmentünk lufit venni. Adél, tipikus lányos lufit választott volna, ugyanis közölte, hogy "Anya, azt az autósat szeretném." Na ne, mondtam neki, erre kissé elszégyelve magát egy Helló Kitty-sre bökött rá. Papóka erősködött, hogy kössük a nadrágjára, vagy a csuklójára, de Adél kiakadt rajta, és közölte, hogy ő fogni akarja. Felvázoltuk az eshetőségeket ("ha elereszted elrepül és sírni fogsz"), de határozottan állította, hogy ő bizony fogni fogja, és nem fog elrepülni.

Majd elmentünk egy kicsit felavatni az új játszóteret, nagyon tetszett Adélnak, és nagyon bátran próbált ki mindent. A meredek nagy csúszdára is simán felment és lecsúszott. Majd nagy nehezen rábírtam, hogy nézzük meg az arcfestést, és szerencsére nem is vártak rá sokan. A festő lány egy perc alatt országos cimborája lett Adélnak, már egyből dumcsizott vele. Azt nem tudta, hogy mit szeretne az arcára, csak azt, hogy rózsaszín legyen. Mi más? :) Ezért javasoltam neki a pillangót, hiszen az oviban is ez a jele. A végeredmény nagyon tetszett neki.

Arcfestés után visszaadtuk a kezébe a lufit, amivel pár percig még játszott, majd egy óvatlan pillanatban kicsúszott a kezéből és a fölöttünk lévő fa lombjában landolt. Adél rám nézett és határozottan közölte velem, hogy "nem sírok, nem sírok, nem sírok". Közben láttam, hogy küzd az érzelmeivel és egyre jobban görbül a szája, miközben még mindig azt hajtogatta, hogy "én nem sírok". Majd keservesen sírva fakadt. Én, a galád szülő jöttem a szokásos "én megmondtam, hogy ez lesz" dumával, közben pedig Papóka kölcsönkért egy létrát, hátha eléri. Sajnos nem érte el.

Csak úgy tudtuk megvigasztalni Adélt, hogy elmeséltem, Anyával pont ez történt kiskorában, és utána már mindig hagytam a kezemre kötni a lufit. Ő is megígérte, hogy legközelebb ráköthetjük a lufit.

Abigél mindeközben Mamókára kötve nézelődött, aludt, és megint csak nézelődött. Egy hang nélkül. :) Néha észre sem veszem, hogy ő is közöttünk van...

Adél fél 3-ra már nagyon elfáradt, így elindultunk Mamókáékhoz, mert délután már Keriékhez voltunk hivatalosak, Hangát mentünk felköszönteni névnapja alkalmából.

Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk Hangáékhoz, Adél már a Határ útnál aludt. Keriékhez már Apa is átjött, kicsit már jobban érezte magát. Adél és Hanga már nagyon jól eljátszanak együtt, szinte rájuk sem kell nézni, és mi is tudunk beszélgetni.

Hazafelé Abigél már nagyon álmos volt, és éhes is, üvöltött az autóban, a rakparton félre is kellett állnom, hogy megetessem, majd a kapubejárónál elaludt, így fürdés nélkül a hordozóból átraktam az ágyába és aludt.

Adélról még lemostuk a pillangót és hajmosás is volt, hiszen az oviba csak "lobogós" hajjal lehet menni. De Adél is hulla volt estére, ahogyan én is. Fárasztó de jó kis nap volt.