Ma reggel bekövetkezett az, ami eddig még "váratott" magára, hiszen tudtam, hogy várhatóan Adél is rájön egyszer, hogy Anya bizony nem marad ott az oviban, ő viszont igen. Amikor elindultunk az oviba már gyanús volt, hogy felhozta az alábbi sztorit: "Anya, olyan későn jössz értem, a Lili apukája korábban ott szokott már lenni." Nagyon megdöbbentem, hiszen eddig mindig úgy kellett az oviból elrángatni, bár tény, hogy a múlt héten csütörtökön, ahogy meglátott, már mondta is, hogy induljunk haza.Megígértem neki, hogy próbálok előbb odaérni, csak Abigélt mindig pont akkor alszik nagyot, és nem akarom felébreszteni.
Aztán az oviba érve Adél előadta az "Anya ne menj el, maradj itt!" című műsort, de még mindig finom változatban. Ennyivel megúsztam egyelőre, nem volt nyakbaborulás, vagy sírás. Remélem nem is lesz! Az óvonénik persze rutinosan próbálták elterelni a figyelmét, rajzolni invitálták, mondták neki, hogy még most érkeznek a barátai szépen sorban stb. Én pedig szépen elindultam, és még ugyan visszanézett rám az ajtóból (miközben rajzolt az asztalnál), de nem vártam meg, hogy nagyobb dráma legyen és szépen kimentem Abigéllel a kezemben.
Abigél persze most aludt el megint, de 3-kor legkésőbb felébresztem, és ígéretem szerint elindulunk Adélért korábban. Remélem így majd megenyhül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése