Annak idején Adéllal sem vártunk sokáig az usziban a merüléssel, de mivel ismerem Abigélt, tudom, hogy nem egy reklamálós típus, ezért őt már a második úszáson "bedobtam a mélyvízbe". Na jó, nem szó szerint, de ő már ekkor teljes merülést hajtott végre. Ahogyan sejtettem, egy hangja nem volt, teljesen közönyösen kezelte ezt is, mint általában mindent. Nagyon ügyesen csinálja, és a vízben láthatóan jól érzi magát. Az otthoni fürdéseket is imádja, újszülött kora óta, így bíztam benne, hogy a nagyobb víztől sem fog megijedni. Szerencsére így is lett, csak mostanában minden második alkalmat ki kell hagynunk, mert valamelyik gyereknek biztos, hogy folyik az orra, vagy tüsszög, vagy köhög. Íme a legjobban sikeredett kép, de reméljük lesznek még jobbak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése