Ada duma

"Anya, ide teszem a díszkarácsonyokat." (karácsonyfa díszeket)

Mamóka kérdezte tőle, hogy a spenóthoz kér-e keménytojást? "Nem, mert felfújja Borit." (ha esetleg a babáját megszoptatná :) )

Adél rákfenéje a zokni, utálja őket, mindig hisztizik. Reggel mondom neki, hogy gyere, öltözködjünk fel. "De zavar a zokni!" - pedig még a kezemben sem volt a zokni. :)

"Anya, segíts, mert egyszerűen nem megy."

Az utcánkban téglát vágtak a munkások és hangos volt: "Én is szoktam téglát enni." - Mit? "Téglát." - utána jöttem rá, hogy a céklára gondol. :)

"Anya, írjunk a Jézuskának." - És mit szeretnél? " Egy igazi nyalókát. Majd megkínálom Anyát."

Ada büfögött. "Olyan, mint a bukás, csak az fehér. Ez meg szürke."

"Majd veszünk rózsaszín Abigélt."

"Hétvégén összeházasodom Barnussal."

Usziban

Abigél a víz alatt

Annak idején Adéllal sem vártunk sokáig az usziban a merüléssel, de mivel ismerem Abigélt, tudom, hogy nem egy reklamálós típus, ezért őt már a második úszáson "bedobtam a mélyvízbe". Na jó, nem szó szerint, de ő már ekkor teljes merülést hajtott végre. Ahogyan sejtettem, egy hangja nem volt, teljesen közönyösen kezelte ezt is, mint általában mindent. Nagyon ügyesen csinálja, és a vízben láthatóan jól érzi magát. Az otthoni fürdéseket is imádja, újszülött kora óta, így bíztam benne, hogy a nagyobb víztől sem fog megijedni. Szerencsére így is lett, csak mostanában minden második alkalmat ki kell hagynunk, mert valamelyik gyereknek biztos, hogy folyik az orra, vagy tüsszög, vagy köhög. Íme a legjobban sikeredett kép, de reméljük lesznek még jobbak is.

Ne menj el!

Ma reggel bekövetkezett az, ami eddig még "váratott" magára, hiszen tudtam, hogy várhatóan Adél is rájön egyszer, hogy Anya bizony nem marad ott az oviban, ő viszont igen. Amikor elindultunk az oviba már gyanús volt, hogy felhozta az alábbi sztorit: "Anya, olyan későn jössz értem, a Lili apukája korábban ott szokott már lenni." Nagyon megdöbbentem, hiszen eddig mindig úgy kellett az oviból elrángatni, bár tény, hogy a múlt héten csütörtökön, ahogy meglátott, már mondta is, hogy induljunk haza.

Megígértem neki, hogy próbálok előbb odaérni, csak Abigélt mindig pont akkor alszik nagyot, és nem akarom felébreszteni.

Aztán az oviba érve Adél előadta az "Anya ne menj el, maradj itt!" című műsort, de még mindig finom változatban. Ennyivel megúsztam egyelőre, nem volt nyakbaborulás, vagy sírás. Remélem nem is lesz! Az óvonénik persze rutinosan próbálták elterelni a figyelmét, rajzolni invitálták, mondták neki, hogy még most érkeznek a barátai szépen sorban stb. Én pedig szépen elindultam, és még ugyan visszanézett rám az ajtóból (miközben rajzolt az asztalnál), de nem vártam meg, hogy nagyobb dráma legyen és szépen kimentem Abigéllel a kezemben.

Abigél persze most aludt el megint, de 3-kor legkésőbb felébresztem, és ígéretem szerint elindulunk Adélért korábban. Remélem így majd megenyhül. :)

Wekerle napok

Már egész héten a hétvégi Wekerle napokat vártuk, mert tavaly is nagyon élvezte Adél. Szombaton sajnos szakadt az eső, így bizakodva vártuk a vasárnapot. Szerencsére javult az idő, ám reggel Árpi rosszul volt, és nem tudtuk mi legyen. Kicsit még otthon kellett pakolgatnom, így fogtam a két csajt, és 12 órára érkeztünk meg Mamókáékhoz. Megcsodáltuk az újjonnan felújított Kós Károly teret (ami egy EU-s beruházás keretében szépülhetett meg - dagadt a mellem, pedig ebben most nem volt szerepem), majd az első kis árusnál Adél rácsapott a kűrtös kalácsra és a gumicukorra. A színpadon kisgyerekek énekelgettek és táncoltak, Adélnak nagyon tetszett, főleg a Hupikék törpikés rész. Utána mondta, hogy még egyszer a törpéket! :-)

Majd kiszúrta, hogy van pónilovaglás, így ment egy kört Szamantán :-)), a fehér pónin. Kb. két percet tartott a lovaglás, 500 Ft-ért, Adél magához sem tért és már vége is volt. Nem ehhez szokott ő Vászolyon, így egyből reklamált a folytatásért, de eltereltük a figyelmét a lufikkal.

Elmentünk lufit venni. Adél, tipikus lányos lufit választott volna, ugyanis közölte, hogy "Anya, azt az autósat szeretném." Na ne, mondtam neki, erre kissé elszégyelve magát egy Helló Kitty-sre bökött rá. Papóka erősködött, hogy kössük a nadrágjára, vagy a csuklójára, de Adél kiakadt rajta, és közölte, hogy ő fogni akarja. Felvázoltuk az eshetőségeket ("ha elereszted elrepül és sírni fogsz"), de határozottan állította, hogy ő bizony fogni fogja, és nem fog elrepülni.

Majd elmentünk egy kicsit felavatni az új játszóteret, nagyon tetszett Adélnak, és nagyon bátran próbált ki mindent. A meredek nagy csúszdára is simán felment és lecsúszott. Majd nagy nehezen rábírtam, hogy nézzük meg az arcfestést, és szerencsére nem is vártak rá sokan. A festő lány egy perc alatt országos cimborája lett Adélnak, már egyből dumcsizott vele. Azt nem tudta, hogy mit szeretne az arcára, csak azt, hogy rózsaszín legyen. Mi más? :) Ezért javasoltam neki a pillangót, hiszen az oviban is ez a jele. A végeredmény nagyon tetszett neki.

Arcfestés után visszaadtuk a kezébe a lufit, amivel pár percig még játszott, majd egy óvatlan pillanatban kicsúszott a kezéből és a fölöttünk lévő fa lombjában landolt. Adél rám nézett és határozottan közölte velem, hogy "nem sírok, nem sírok, nem sírok". Közben láttam, hogy küzd az érzelmeivel és egyre jobban görbül a szája, miközben még mindig azt hajtogatta, hogy "én nem sírok". Majd keservesen sírva fakadt. Én, a galád szülő jöttem a szokásos "én megmondtam, hogy ez lesz" dumával, közben pedig Papóka kölcsönkért egy létrát, hátha eléri. Sajnos nem érte el.

Csak úgy tudtuk megvigasztalni Adélt, hogy elmeséltem, Anyával pont ez történt kiskorában, és utána már mindig hagytam a kezemre kötni a lufit. Ő is megígérte, hogy legközelebb ráköthetjük a lufit.

Abigél mindeközben Mamókára kötve nézelődött, aludt, és megint csak nézelődött. Egy hang nélkül. :) Néha észre sem veszem, hogy ő is közöttünk van...

Adél fél 3-ra már nagyon elfáradt, így elindultunk Mamókáékhoz, mert délután már Keriékhez voltunk hivatalosak, Hangát mentünk felköszönteni névnapja alkalmából.

Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk Hangáékhoz, Adél már a Határ útnál aludt. Keriékhez már Apa is átjött, kicsit már jobban érezte magát. Adél és Hanga már nagyon jól eljátszanak együtt, szinte rájuk sem kell nézni, és mi is tudunk beszélgetni.

Hazafelé Abigél már nagyon álmos volt, és éhes is, üvöltött az autóban, a rakparton félre is kellett állnom, hogy megetessem, majd a kapubejárónál elaludt, így fürdés nélkül a hordozóból átraktam az ágyába és aludt.

Adélról még lemostuk a pillangót és hajmosás is volt, hiszen az oviba csak "lobogós" hajjal lehet menni. De Adél is hulla volt estére, ahogyan én is. Fárasztó de jó kis nap volt.

Abigél első úszása

Abigél sem maradhat ki a jóból, így végre őt is elvittük úszásra, bár ő már két hónap "lemaradásban" van Adélhoz képest, hiszen őt már 3 hónaposan vittük. Csak most a nyáriszünet beleszólt. Adél is nagyon várta, hogy végre újra úszhasson. A 10 órási csoportra értünk oda, két gyerekkel persze kicsit zűrös az átöltözés, így Mamóka vetkőztette Abigélt, ameddig én belebújtam a fürdőruhámba, Adát már a kinti öltözőben átöltöztettem. Az öltözőből már hallottam, hogy Abi ordít. Rááll az ember füle, már 5 km-ről kiszúrom, ha a gyerekeim sírnak. Beléptem, Abigél Apa kezében ordított a vízben, a nagylányok (Lucó, Adél) pedig sikongatva ugráltak a vízbe. No, gondoltam ez sok volt Abinak egyszerre, ezért gyorsan kézbe vettem és elmentem arrébb, ahol kicsit nyugi volt. Egyből meg is nyugodott a kisasszony és innentől kezdve már nem volt problémája az úszással, hozta a szokásos formáját, egy hangja nem volt.

Apa úszott vele, mert közben a kisvízben nagy családi banzáj alakult ki, Timiék (unokatesómék) is megjöttek Marcival, és Mártiék (keresztanyámék) is a nagy Lucával. Azt sem tudtam hirtelen, hogy melyik gyerekhez kapjak, annyian voltunk, de nagyon jó volt, csak úgy forrt a víz körülöttünk. Kicsit talán túl hangosak is voltunk, de hát ez van, ha összejön a család. :-)

Az úszás után Abigél már a kocsiban elaludt, Adél pedig Lucával egy szobában, mint az ovisok, már 12-kor aludtak. Na jó, Adél, mert ő már hozzá van szokva a közös alváshoz, Lucó inkább csak nézte, ahogy Adél alszik. :) Az idő sajnos nem kedvezett a sétának és a Wekerle napoknak, ezért inkább alvás után átvittük Adélt és Lucát az Europarkba, mert kézműves foglalkozások voltak.

Azt hittem, hogy Adélt nem fogja annyira lekötni a dolog, mint Lucát, de pont fordítva történt. Adél szépen leült és először csörgőt készítettünk együtt karton hengerből, amit ő ragaszthatott és ő szórta bele a kukoricát, majd pár asztallal arrébb madárijesztőt is készítettünk együtt. Itt már kezdett a türelme alább hagyni, mert Lucát leste, aki a nemalvása miatt túlpörögve rohangált fel és alá körülöttünk. De a végén nagyon elégedett volt Adél, hogy milyen szépeket készített. (ide sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, így erről nincsenek fotóink)

Utána még kicsit játszottak, majd este későn érkeztünk haza. A garázsból felfelé menet, a lépcsőházban felfedeztünk egy pórul járt békát. Adél egyből meg akarta fogni, de rábeszéltem, hogy egy üvegben vigyük ki a kertbe. Így az estét egy békamentő akcióval és egy hatalmas közös pancsolással zártuk.

Módosítás

Tegnapi bejegyzésemben azt írtam, hogy Abigél leszokott a lábujjszopiról. Este fürdés után rám cáfolt, és a mai napon is sokadjára vette a szájába. Itt pl. úgy aludt el, hogy el sem engedte a lábát. :)

Ada duma

Mentünk haza az oviból, és esett az eső. Adél büszkén caplatott az esőkabátjában, amikor is szembe jött egy bácsi. Adél lesajnálóan így szólt: "Nézdd Anya, szegény bácsinak esernyője van!"

"Itt alszom a Tündérke mellett." Ki a Tündérke? - kérdeztem. "Abigél"

Éppen a nadrágomat akartam felvenni, Adél mögöttem állt. "Anya, nem zavar a bugyid?" (tanga bugyiról volt szó) - mivel őt nagyon zavarja, ha a fenekébe megy. :)

Adél, mit tanultatok ma angolon? "My name is Adél vagyok." :)))

"Holnap jön Tercsó néni." (Teri néni)

Abigél 5 hónapos

Kisebbik palántánk ma lett 5 hónapos. Csak, hogy még azt mondhassuk, hogy 4 hónapos a hasáról a hátára tud fordulni, tegnap meglepett minket egy fordulással, csak úgy, észrevétlenül. Egyik pillanatban még hason volt, a következőben már háton. Amikor elővettem a kamerát és 3-an együtt kiabáltuk neki, hogy "hajrá Abi, hajrá Abi", persze Adéllal az élen, naná, hogy nem fordult át. Nem baj, mi tudjuk, hogy tudja.

Abigél nagyon kedves, nyugis baba még mindig, sokat mosolyog, és remekül eljátszik egymaga a járókában. De mostanában már nagyon megörül, ha Adélt arra viszi a fene, és egyet-egyet odaszól neki, vagy neadjisten még egy játékot is elérak. A fürdőkádban meg folyamatosan vigyorog Adélra, akinek persze nem kell több, egyből bohóckodik a húgának.

Mostanában Abigél kedvence a gargalizálás, ezzel szórakoztatja magát. A legrosszabb viszont, hogy evés közben is imádja csinálni. Párat szív az üvegből, majd hátraengedi a tejet garatra, és mehet a móka, grrrrrrrrr. Így aztán elég lassan ürül ki a cumisüveg. Még jó, hogy a gyümölcsnél nagyon el van foglalva a kanálról lecupakolással és még nem akar akkor is gurgulázni. Néha éjszakánként is arra ébredek, hogy gurgulázik, aztán visszaalszik.

A lábujjszopizásról egészen hamar le is szokott. Most ez van helyette. :)

Felfoghatatlanul szalad az idő, mintha csak tegnap született volna, és már 5 hónap telt el azóta. Valaki állítsa meg az időt!!!!!!

25. Nike félmaraton

Vasárnap, szeptember 5-én rendezték meg a 25. Nike félmaratont. Minden eddigieknél nagyobb létszámú futóval, összesen 10.500-an álltak starthoz. Ebből 6000 induló volt, aki félmaratont futott, a többiek vagy Ligetkört, vagy váltóban indultak. Az indulók között ott volt Apa is. Szegény nem tudott túl sokat készülni rá az utóbbi hetekben, mert a munkahelyváltás miatt már van, hogy két helyen is dolgozik egyszerre, plusz az idő sem volt jó és hát két gyerek mellett nem könnyű eljutni sportolni. De mi teljes vállszélességgel mellette álltunk és drukkoltunk neki. Reggel együtt indultunk a Városligetbe, de nagyon ledöbbentünk, a felvonulási tér dugig volt autókkal. Nagyon nehezen találtunk parkolót, és viszonylag messze, csak a konzulátusok utcáiban akadt egy-egy hely. Mindenhonnan jöttek a futók, számos országból, tényleg rengetegen voltak.

A parkoló keresgélés miatt Árpikámnak már csak negyed órája maradt a rákészülésre és bemelegítésre, így mondhatjuk, hogy nem ez volt a felkészülések csúcsa.

Majd mi kicsit arrébb mentünk, mert Adélnak nagyon hangos volt a bemondó, és hangfalaktól próbáltunk kicsit távolabb kerülni, de azért úgy helyezkedtünk, hogy lássuk Apát, amint elfut mellettünk és integessünk. Én, nyakamban Adéllal, fél kézzel tologatva Abigélt a babakocsiban, és egy halom cuccal a hátamon és a babakocsiban, hangos ordítás és hatalmas karcsapkodással bíztattuk Apucit, hogy jól sikerüljön neki a futás. Nem ez volt már neki az első, ha jól számoltunk, ez már a hatodik Nike félmaratonja volt, de kb. 6 éve nem futotta ezt a versenyt.

Miután Apa elment, mi elindultunk a tó felé, hogy megyünk az állatkertbe, míg a futás tart. A tónál leszólított egy régi kajakos társam, Kálmán Viki, aki szintén a kislányával arra várt, hogy a férje lefussa a távot. Így aztán a következő másfél-két órát együtt töltöttük, beszélgettünk, Adél kicsit játszóterezett, majd egyet trambulinozott, és egy fél órára még az állatkertbe is beszaladtunk. A végén már szednünk kellett a lábainkat, mert félő volt, hogy az apukák túl jó időt futnak és lemaradunk róluk, így Adélt újra a nyakamba kaptam, Abigélt toltam a babakocsiban és szaladtunk, hogy a befutónál drukkoljunk.

Adélnak mondtam, hogy ha meglátjuk Apát, akkor gyorsan odamegyünk és a végén vele futhat be a célba. Sajnos akkora volt a tömeg, hogy már csak akkor vettük észre Árpikát, amikor már szinte mellettünk volt, így csak integettünk egymásnak és már csak a hátát láttuk. Adélkám nagyon sírva fakadt, alig bírtam megvígasztalni. Aztán gyorsan odaszaldtunk a célhoz, hátha látjuk Apát, de ő meg ott várt ránk, ahol látott minket. Így odaérve mondtam neki, hogy Adél szeretett volna befutni vele, csak elszaladt mellettünk. Apa gyorsan felkapta Adélt, és mégegyszer befutottak a célba. :) Árpikám nagyon ügyes volt, 1 óra 58 perc alatt lefutotta a távot és ezzel sikerült a saját maga elé állított 2 órán belüli időcélt elérnie. Nagyon büszkék voltunk rá.

A végén Apával együtt Adélkám is alaposan lenyújtotta az izmait a fűben. :)

Futás után még átmentünk Mamókáékhoz ebédelni, de Adél már az autóban elaludt, hiszen előtte lévő napon sem tudott aludni, és már nagyon fáradt volt. Estig Wekerlén voltunk, Adél trambulinozott, biciklizett, és már nagyon ügyesen rollerezett is.

Este fáradtan dőltünk az ágyba mindannyian.

Unokatesós buli

Szombaton meghívtuk Rózsi mama testvérének, Piri néninek a lányait és az ő gyerekeiket hozzánk, mert tavaly ők szerveztek Sukoróra egy unokatesós találkát, így most visszahívtuk őket. Tavaly is nagyon jól éreztük magunkat velük, főleg a gyerekek, és az idei is remekül sikerült. Én persze már egész héten készülődtem, ablakot, függönyt mostam, nagybevásárlás, menüt próbáltam összeállítani stb. Mindent sikerült jól leszervezni, csak egy valamibe nem volt beleszólásunk, az időjárásba, és sajnos esett az eső. Csak délutánra állt el, akkor egyből ki is rajzottak a gyerekek a kertbe focizni.

Itt volt Piri néni és Józsi bácsi, Rózsi mama és Árpi papa, Erika és András a lányaikkal, Flórával és Lilivel, Ildikó a fiaival, Ábellel és Matyival és persze Bogiék. Összesen 19-en voltunk és javarészt beszorultunk a lakásba, de a kedvünket még az eső sem tudta elvenni. Már pénteken megfőztem a marhapörköltöt (életem első marhapörije volt és a vendégek szerint olyan finom volt, mintha bográcsban készült volna) és a gyerekeknek a bolognai szószt. Szombaton pedig a sajtos-csirkés tortát, valamint a nokedlit és a tésztát készítettem még el. Sütinek brownie-t sütöttem, Bogi hozott salátákat és tiramisut. Csirkét is hozott, de szegényt átvágták a boltban, és büdös volt, így azt kidobtuk. Mama pedig pogácsával készült.

A pörkölt elfogyott mind egy szálig, és a spagettit is szépen pusztították a gyerkőcök.

Adél kapott egy szuper gyurmás pónit, azóta is csak ezzel játszik, meg egy sapkát, ami pont olyan, amilyen sálat vettem neki. Jót nevettünk rajta. Meg egy Kisvakondos társasjátékot, amit én még nem tudtam megnézni, de remélem ma délután már lesz rá időnk. Abigél is kapott szép játékot, ő is sokat játszik vele, és csodaszép ruhákat is.

A gyerekek nagyon jól eljátszottak, két perc alatt miszlikre szedték a gyerekszobát, de hát ez ilyen, ilyenkor nem ez számít. Amint jó idő lett, egyből kimentek a kertbe, és hatalmas focibajnokságot rendeztek. Balázs szuper jól focizik már, minden labdára becsúszott, és a nagyok édesen terelgették a kicsiket, Adélt és Ádit. Mindig hagyták őket is labdához érni, gólt rúgni, nagyon helyesek voltak.

Mi pedig felnőttek, jókat tudtunk beszélgetni és örülni egymásnak. Kár, hogy csak ilyen ritkán tudjuk összehozni az ilyen találkákat.

Miután elmentek (este 6-kor) a vendégek, egy óra alatt rendet vágtunk, de Adélkám már nagyon készen volt, mivel nem aludt napközben, ezért egy hiszti is becsúszott. Nem díjazta, hogy pakolunk, rendet rakunk, takarítunk és nem vele játszunk. De aztán hamar lehiggadt és gyurmázott az új játékával.

Az összejövetel pont Rózsi mama névnapjára esett, így egyben Mamát is felköszöntöttük. BOLDOG NÉVNAPOT MAMA!

Este próbáltunk időben lefeküdni, mert másnap Árpinak futóversenye volt.

4 hónapos oltás

Abigél a múlt héten megkapta végre a 4 hónapos oltását (pedig holnap már 5 hónapos lesz) és a prevenar második részét. Szegénykém már akkor ordított, amikor a doktornő ráfújta neki a hideg fertőtlenítőt, aztán mindkét combjába kapott egy-egy szurit. Nagyon sírt! Annyira utálom ezeket az oltásos időszakokat, de persze ezek mind az ő egészségét szolgálják, és abszolút oltás párti vagyok...csak rossz, és sosem fogom megszokni. Adél is sajnálta, mert amikor hazaértünk (ő rá Mamóka vigyázott addig), akkor egyből odament hozzá, és puszit adott az orrára, pedig aludt éppen Abigél. Édes volt nagyon, ilyenkor látom, hogy szívből szereti őt, hiszen soha nem én mondom neki, hogy puszilgassa, babusgassa őt.

A mérlegeléstől kicsit féltem, mert múltkor ugye a doktornő lesoványozta Abigélt. Most 5420 grammot mértünk, és 64 cm-t. Azt mondta a doktornő, hogy nem túl sovány, és szép formás. Hálelúja, megnyugodtam! :)

Közben megjött a védőnő is, és kérdezte, hogy szopik-e még Abigél. Neki is elmondtam, hogy sajnos csak fejni tudok, de úgy azért kap anyatejet, és pótolnom kell alkalmanként tápszerrel. Majd hozzátettem, hogy bizony már kapott tegnap almapürét is. Erre a védőnő meghökkenve közölte, hogy "nem túl korai ez még"!! Mondtam, hogy szerintem nem, hiszen már mindjárt 5 hónapos és amúgy sem kizárólag anyatejen él.

A legviccessebb az volt, hogy amikor elfordulta védőnő, akkor a doktornő rám nézett és legyintett egyet, hogy ne foglalkozzak azzal, amit mondott. Majd megkérdezte, hogy "és ízlett neki"? Mondtam, hogy nagyon is.

Ha már itt tartunk, akkor hát essen szó erről is. Szóval Abigél úgy tűnik nagyon nyitott és szereti az ízeket. Az almát és már azóta barackot is kapott nagyon imádja. Amennyire nem jó evő tejből, ezeket annál jobban szereti. Képes megenni egy egész almát, vagy barackot. Persze egyelőre több jön kifelé egy-egy kanálnál, mint amennyi bent marad, és nem 5 perc egy etetés, de nyitja a száját és követeli az újabb falatokat. Én pedig örömmel adom, hiszen már úgysem tudom kizárólag anyetejjel etetni, akkor pedig miért is ne ehetne olyat, amit szívesen fogyaszt. Így napi egyszer kap most már gyümölcsöt is.