Vendéglátás, majd betegség

Kicsit elmaradtam az írással, de sajnos ennek legtöbbször csoportos lebetegedés az oka. Vagyis a betegség miatti kialvatlanság, így esténként (amikor géphez tudok ülni) a lányokkal együtt zuhantam az ágyba.

20-ára vendégségbe hívtuk Árpi gimis osztálytársait, családostul. Nagyon készültünk, Adél persze aludni sem bírt ebéd után, de azért édesen próbálkozott, de egy óra "pihenés" után inkább tovább izgult, és készült velünk. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz Abival, hiszen tudtam, hogy nagyobb gyerekek jönnek, és már láttam a lelki szemeim előtt, hogy egy lépést sem fogok tudni tenni nélküle. De Abi persze rám cáfolt, pedig a vendégek ébresztették a délutáni alvásából, és meg sem volt illetődve a beáramló embertömegtől. Édesen jött-ment a gyerekek és a felnőttek között, és egy percig sem volt kétségbe esve. Sőt, az este fénypontjánál - amikor a gyerekek a Red hot Chili Peppers-re körtáncoltak és örjöngtek - is ott sétálgatott közöttük, a maga angyali higgadtságával. Sütöttem kacsa- és csirkecombot, halat, volt saláta, és két féle sütemény (Rákóczi túrós és Duna hullám szelet). A gyerekeknek a szokásos bolognait főztem, ez mindig bejön. :)

Szegény Marcell (Adussal egyidős) nem volt jól nálunk, ment a hasa, és búcsúzáskor Adél jól szájon is csókolta őt, így két napra ár Adus már hányt éjszaka, és azóta is küzdünk a hasmenéssel (pedig ennek már máfél hete). Esszük folyamatosan a normaflort, és próbálom őt diétáztatni, de ez nehezen megy. Közben pedig már az egész Kontha és Bruder család is elkapta tőlünk. :( És hogy még rátegyünk egy lapáttal, újra elkezdtek a lányok köhögni. Csak úgy, egyik napról a másikra. Ez főleg Abinál vészes, mert éjszaka nagyon fulladozva köhög, borzasztó köhögőrohamai vannak. De szerencsére Adél nem szokott rá felébredni, mi Árpival viszont keveset alszunk emiatt. Így az elmúlt napjaink ovi nélkül, itthoni programokkal telnek. Viszont a jó idő miatt sokat tudunk szerencsére hintázni, sétálni, és Abi is kezd egyre jobban rákapni a játszóterezésre. Mindent csinálni akar, amit a nagyok. Nagyon belevaló csajszi.

Egy kis Ada duma a végére: mostanában imádja, ha kilakkozom a lábkörmét. Én is mostam le a saját lábamról a lakkot, és Adél megszólalt nekem- "most jön még a következő, de ne rinyálj" (mert ugye ő utálja, ha lábához érünk).