Hosszú hétvége

Borzasztóan örültem, hogy a hosszú hétvégén ilyen csodálatos tavaszi időt kaptunk ajándékba, ezért ki is használtuk és sokat voltunk a szabadban. Szombaton leugrottunk Vászolyra egy napra, ahol Adél tudott végre megint pónilovagolni, játszhatott Balival és Ádival. Főleg egyébként Ádival találják meg a közös hangot mostanában, annyira édesen játszanak együtt. Ebédeltünk egy finomat, majd legnagyobb megdöbbenésemre Adél belement, hogy Balázzsal együt alszik egyet. És tényleg el is aludt, mellette, egy ágyban, és András altatta őket. Pedig azt hittem annyira fel lesz dobódva, hogy esélyünk sem lesz ágyba dugni. Abigél sajnos megint eléggé belénk volt gyógyulva, senkihez nem akart odamenni. Délután pedig elmentünk Balatonfüredre, ahol a gyerekek elfogyaszthatták idei első fagyijukat, mi pedig a Bergmann cukiban ettünk a híres francia krémesből. Utána még kicsit sétáltunk, majd indultunk Budapestre.

Vasárnapra sajnos lebetegedtek a lányok, taknyosak lettek és csúnyán köhögtek, de mi azért az egész napot a kertben töltöttük, Árpi felszerelte a hintákat és a csúszdát, így a lányok be sem akartak jönni. Abigél nagyon élvezte a hintázást, fikarsznyi jelét sem mutatta annak, hogy ki akar jönni belőle. Mi pedig felváltva rendbe raktuk a kertet, gyomláltunk, vakondtúrást tüntettünk el stb.

Hétfőn délelőtt is még folytattuk a kerti mókázást, Adéllal felmostuk a teraszokat, majd szépen kipakoltuk a kertben használható játékokat. Olyan jó meleg lett a teraszkő, hogy Abi ott ücsörgött, mászott négykézláb. Bár már egyre ügyesebben megy cipőben is, de valahogy még ott biztonságosabb volt négykézláb. Végre a kertben ebédelhettünk, ennek mindenki nagyon örült. Délután pedig Szabó Marciékhoz mentünk vendégségbe. Adél nagyon jól eljátszott a 7 éves Emesével, és a 9 éves Mátéval, valamint az éppen passzív hangulatban lévő Csongorral (4 éves). Szokás szerint megint egy perc alatt mindenkivel összebarátkozott és már országos cimborák lettek. Éjszaka sajnos nem sokat aludtunk, Abigél annyira fulladozva köhögött, hogy magunk közé kellett venni, és még az orrát is szívnunk kellett többször. Szegénykém reggel karikás szemekkel ébredt, ő sem aludt tul jól.

Kedden is itthon dolgozgattunk, játszottunk, pihentünk, elmentünk sétálni, és ettünk egy-egy sütit a cukrászdában. Gyorsan elment a négy nap, de nagyon jól esett ennyit együtt lenni.