Szombatra végre sikerült összehoznunk a közös vacsit Vikiéknél, amit már hónapok óta terveztünk, de hol mi, hol pedig ők betegedtek le. Lányok Mamókáéknál aludtak, és szombaton délután kivitték őket a wekerlei Életfa ünnepségre, ahol lámpásokkal vonultak a gyerekek és a felnőttek a Koós Károly térre, hogy ott tábortűz és különböző előadások kíséretében elűzzék végleg a telet. Adusnak nagyon tetszett, és a sokadik mikrofonos felszólaló után közölte a maga lazaságával, hogy "szerintem mindjárt én jövök". Kittáék kérdezték, hogy mit fogsz előadni? "Majd meglátjátok" - jött frappánsan a válasz. :) Mindeközben mi, ahogyan azt már írtam, Vikiéknél mulattuk az időt. Mivel azon a héten csütörtökön derült ki, hogy inzulin rezisztenciám van (ami a cukorbetegség előszobája), és ezért cukor és szénhidrát diétára fogtak, ezért Vikiék nagyon kedvesen az én általam is fogyasztható ételek sorával vártak minket. A sült cékla valami fergeteges volt, az előétel is mennyei, de hogy még diabetikus süteménnyel is készültek, az maga volt a hab a (diabetikus) tortán. ;) Jó volt nagyokat beszélgetni és röhögni, már nagyon ránk fért. Szuper este volt, szuper ételekkel, szuper társasággal. Viki! A fotókat kérem!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése