Pénteken 
meglátogattuk Verát, Nórát és Barnit Siófokon - ők itt laktak (laknak még mindig az én állításom szerint, mert még most is bizakodom, hogy visszaköltöznek) a mi utcánkban, de sajnos először Zalaegerszegre, utána pedig kicsit közelebb, Siófokra költöztek. Barni pont egy nappal fiatalabb, mint Adél, é
s a kis Nóra is csak két hónappal fiatalabb, mint a mi Abink. Már nagyon rég nem tudtunk "nyugodtan" beszélgetni egymással Verával, és ez persze most sem sikerült, de olyan jó volt újra találkozni. Vera persze most is kitett magáért, sütött áfonyás sütit, és 
főzött nekünk isteni tejszínes csirkés-gombás tésztát. Nagyon szép kis házat bérelnek, szerencsére szép időnk is volt, így sokat tudtunk a kertben lenni. Adél az odaúton végig aludt, pedig reggel indultunk (de a hányások miatt nem aludt jól az elmúlt napokban), és
félúton Abi is már szunyókált, így pihenten és jó kedvűen érkeztünk. Na jó, Adus egy picit kérette magát, de aztán szokás szerint hamar feloldódott. Elmentünk a Balaton partra hattyúkat és kacsákat etetni, ez igazán feldobta Adélt. Majd két játszóteret is kipróbálhatott a nagylány mielőtt még elmentünk volna Barniért az oviba. Vera elővigyá
zatos volt, mivel korábban Barni és Adél állandó civakodással játszott csak együtt, így gondolta, hogy a nyug
odtabb nap érdekében inkább csak délután hozza el Barnit az oviból. Rosszul gondolta, Adél és Barni hamar egy húron pendültek, mókáztak együtt, futkorásztak és Adélt alig tudtam rábírni az indulásra. Szegény Abi az autóban elaludt 3-kor, és fél 5-kor már indulnunk kellett haza, amikor is pont megébredt, így még 1 órát az autóban kellett ülnie. 20 percet ordított, de hát nem tudtam az első ülésrő vezetés közben megnyugtatni, így egy idő után beletörődve sanyarú sorsába abbahagyta, és nézelődött. Adél pedig csodálatosan elszórakoztatta magát, beszélgetett saját magával, motyogott valamiket. Majd otthon fél óra szünet után beszállt újra a Skodába, és elment az apjával Latorba úgy, hogy az kb. 2 órás út, és egy hangja nem volt. Nagyon kemény csaj, büszkék vagyunk rá.
meglátogattuk Verát, Nórát és Barnit Siófokon - ők itt laktak (laknak még mindig az én állításom szerint, mert még most is bizakodom, hogy visszaköltöznek) a mi utcánkban, de sajnos először Zalaegerszegre, utána pedig kicsit közelebb, Siófokra költöztek. Barni pont egy nappal fiatalabb, mint Adél, é
s a kis Nóra is csak két hónappal fiatalabb, mint a mi Abink. Már nagyon rég nem tudtunk "nyugodtan" beszélgetni egymással Verával, és ez persze most sem sikerült, de olyan jó volt újra találkozni. Vera persze most is kitett magáért, sütött áfonyás sütit, és 
főzött nekünk isteni tejszínes csirkés-gombás tésztát. Nagyon szép kis házat bérelnek, szerencsére szép időnk is volt, így sokat tudtunk a kertben lenni. Adél az odaúton végig aludt, pedig reggel indultunk (de a hányások miatt nem aludt jól az elmúlt napokban), és
félúton Abi is már szunyókált, így pihenten és jó kedvűen érkeztünk. Na jó, Adus egy picit kérette magát, de aztán szokás szerint hamar feloldódott. Elmentünk a Balaton partra hattyúkat és kacsákat etetni, ez igazán feldobta Adélt. Majd két játszóteret is kipróbálhatott a nagylány mielőtt még elmentünk volna Barniért az oviba. Vera elővigyá
zatos volt, mivel korábban Barni és Adél állandó civakodással játszott csak együtt, így gondolta, hogy a nyug
odtabb nap érdekében inkább csak délután hozza el Barnit az oviból. Rosszul gondolta, Adél és Barni hamar egy húron pendültek, mókáztak együtt, futkorásztak és Adélt alig tudtam rábírni az indulásra. Szegény Abi az autóban elaludt 3-kor, és fél 5-kor már indulnunk kellett haza, amikor is pont megébredt, így még 1 órát az autóban kellett ülnie. 20 percet ordított, de hát nem tudtam az első ülésrő vezetés közben megnyugtatni, így egy idő után beletörődve sanyarú sorsába abbahagyta, és nézelődött. Adél pedig csodálatosan elszórakoztatta magát, beszélgetett saját magával, motyogott valamiket. Majd otthon fél óra szünet után beszállt újra a Skodába, és elment az apjával Latorba úgy, hogy az kb. 2 órás út, és egy hangja nem volt. Nagyon kemény csaj, büszkék vagyunk rá.Szuper kis nap volt, reméljük hamarosan megismételhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése