Előző héten pénteken felkerekedtünk és végre eljutottunk Alsópáhokra, a Kolping Hotelbe. Már ugye novemberben akartunk menni, de pont lebetegedtünk, és csak mostanra kaptunk megint szabad szobát. Szokás szerint, mint eddig minden évben, idén is Szilviáva, Józsival és Hangával mentünk. Az úton Abigél végig aludt, Adus pedig ügyesen elrajzolgatott a rajztáblájával. De a végén már egyre sűrűbben kérdezte, hogy mikor érünk már oda.
Idén a felújított részben kértünk szobát, olyat, amiben van külön gyerekszoba is. Amikor beléptünk tátva maradt a szánk, mert annyira igényesen csinálták meg, és valóban mindenre fel van készítve a szoba, ami egy kisgyerekes családnak kellhet. Még babakocsi, és etetőszék is be volt készítve, nem beszélve a fellépőről, a wc szűkítőről és a kiskádról. A gyerekszoba is lenyűgözött, de főleg a két "nagylányt", Adus és Hanga ki sem jöttek onnan, bevonultak és ügyesen eljátszottak.
Adélkám elég nyűgös volt a hétvégén, sok hiszti volt, amit először nem is értettünk, mert mostanában már nem szokott, vagy csak ritkán hisztizni. Aztán rájöttem, hogy egészen egyszerűen totálisan kifárasztja őt idegileg a "pincsizés", ugyanis a 3 nap alatt folyamatosan azt leste, hogy Hanga mit csinál, és mint egy pincsi kutya ment utána, és ő is azt csinálta. Döbbenetes volt, de szerintem ez életkori sajátosság, hogy a nála nagyobbakra úgy tekint mint a félistenre. Ha Hanga azt mondta neki, hogy másszon fel az emeletes ágyra, de ne a létrán, akkor Adus nekiállt. Persze hatalmas visításra rohantam be, mert Adusnak beszorult a lába, és ott lógott az emeletes ágyon.
Az úszodában szinte nem is mehettem Adél mellé, folyamatosan egyedül akart úszni, és balettozott a vízben. Tisztára nagylányt játszott, akinek nagyon égő, ha a szülei macerálják.
Mivel Abigél még kétszer alszik egy nap, Adus pedig pont a kettő között, ezért Árpikámmal nem sokat találkoztunk napközben, mert felváltva altattunk, vagy programot szerveztünk az éppen ébren lévőknek. De azért nagyon jó volt, Adél imádta, sokat játszottak Hangával a Bobó óvodában, és ugyan kezdetben még félt Bobótól, a második nap már Adél is ölelkezett az aranyos Bobóval. Sőt, ugye Adél névnapját pont a Kolpingban ünnepeltük, ezért még Bobónak el is dicsekedett vele, hogy aznap van a névnapja, és színezett neki egy szép Bobós rajzott. Hanga és Árpikám születésnapját is ott ünnepeltük, és ugyan nehezen bírták kivárni a csajok a vacsora végét (mi persze húztuk az időt), de megérte várni, hiszen személyesen Bobó hozta az asztalunkhoz a szépen feldíszített tortát. Utána a szobánkban még átadtuk az ajándékokat, és a csajokat alig lehetett lelőni este, hogy végre menjenek aludni. Adus megkapta a hőn áhitott Hófehérke barbit, tőlünk pedig egy Fifi-s rajzolót, amivel azóta is imád rajzolni, valamint még egy barbit (egy barnu hajút, azért, hogy ne gondolja Aduskám, hogy csak a szőkéknek áll a világ). Abigél nem aludt valami jól, érezhető volt, hogy nem találja a helyét, ezért köztünk aludt, de így pedig mi nem aludtunk. Sajnos nagyon hamar elröpült ez a pár nap, és Adél is alig akart haza indulni.
Abigél egyébként nagyon ügyesen viselkedett, szépen evett, ügyesen úszott, szaunázott, és a babakocsiban úgy ült, mint egy ultralaza kiskirály. Míg közlekedtünk az úszoda és a szobánk, valamint az étterem között mindig mindenkinek pápázott, imádták őt az idegenek. Este vacsora közben pedig szépen elszunyókált csendben, és ügyesen hagyott minket enni. Egy hangja nem volt megint csak, békés jó gyerek, igazi főnyeremény!
Pihenni két gyerekkel nem lehet, de kikapcsolódni, kiszakadni a hétköznapokból nagyon jó.
Kicsit sok kép készült mert Kerianyu is kattogtatott szépen, és nem is nagyon tudtam szelektálni közülük:
Idén a felújított részben kértünk szobát, olyat, amiben van külön gyerekszoba is. Amikor beléptünk tátva maradt a szánk, mert annyira igényesen csinálták meg, és valóban mindenre fel van készítve a szoba, ami egy kisgyerekes családnak kellhet. Még babakocsi, és etetőszék is be volt készítve, nem beszélve a fellépőről, a wc szűkítőről és a kiskádról. A gyerekszoba is lenyűgözött, de főleg a két "nagylányt", Adus és Hanga ki sem jöttek onnan, bevonultak és ügyesen eljátszottak.
Adélkám elég nyűgös volt a hétvégén, sok hiszti volt, amit először nem is értettünk, mert mostanában már nem szokott, vagy csak ritkán hisztizni. Aztán rájöttem, hogy egészen egyszerűen totálisan kifárasztja őt idegileg a "pincsizés", ugyanis a 3 nap alatt folyamatosan azt leste, hogy Hanga mit csinál, és mint egy pincsi kutya ment utána, és ő is azt csinálta. Döbbenetes volt, de szerintem ez életkori sajátosság, hogy a nála nagyobbakra úgy tekint mint a félistenre. Ha Hanga azt mondta neki, hogy másszon fel az emeletes ágyra, de ne a létrán, akkor Adus nekiállt. Persze hatalmas visításra rohantam be, mert Adusnak beszorult a lába, és ott lógott az emeletes ágyon.
Az úszodában szinte nem is mehettem Adél mellé, folyamatosan egyedül akart úszni, és balettozott a vízben. Tisztára nagylányt játszott, akinek nagyon égő, ha a szülei macerálják.
Mivel Abigél még kétszer alszik egy nap, Adus pedig pont a kettő között, ezért Árpikámmal nem sokat találkoztunk napközben, mert felváltva altattunk, vagy programot szerveztünk az éppen ébren lévőknek. De azért nagyon jó volt, Adél imádta, sokat játszottak Hangával a Bobó óvodában, és ugyan kezdetben még félt Bobótól, a második nap már Adél is ölelkezett az aranyos Bobóval. Sőt, ugye Adél névnapját pont a Kolpingban ünnepeltük, ezért még Bobónak el is dicsekedett vele, hogy aznap van a névnapja, és színezett neki egy szép Bobós rajzott. Hanga és Árpikám születésnapját is ott ünnepeltük, és ugyan nehezen bírták kivárni a csajok a vacsora végét (mi persze húztuk az időt), de megérte várni, hiszen személyesen Bobó hozta az asztalunkhoz a szépen feldíszített tortát. Utána a szobánkban még átadtuk az ajándékokat, és a csajokat alig lehetett lelőni este, hogy végre menjenek aludni. Adus megkapta a hőn áhitott Hófehérke barbit, tőlünk pedig egy Fifi-s rajzolót, amivel azóta is imád rajzolni, valamint még egy barbit (egy barnu hajút, azért, hogy ne gondolja Aduskám, hogy csak a szőkéknek áll a világ). Abigél nem aludt valami jól, érezhető volt, hogy nem találja a helyét, ezért köztünk aludt, de így pedig mi nem aludtunk. Sajnos nagyon hamar elröpült ez a pár nap, és Adél is alig akart haza indulni.
Abigél egyébként nagyon ügyesen viselkedett, szépen evett, ügyesen úszott, szaunázott, és a babakocsiban úgy ült, mint egy ultralaza kiskirály. Míg közlekedtünk az úszoda és a szobánk, valamint az étterem között mindig mindenkinek pápázott, imádták őt az idegenek. Este vacsora közben pedig szépen elszunyókált csendben, és ügyesen hagyott minket enni. Egy hangja nem volt megint csak, békés jó gyerek, igazi főnyeremény!
Pihenni két gyerekkel nem lehet, de kikapcsolódni, kiszakadni a hétköznapokból nagyon jó.
Kicsit sok kép készült mert Kerianyu is kattogtatott szépen, és nem is nagyon tudtam szelektálni közülük:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése