Jó kis hétvége

Szombaton délelőtt ugyan takarítással indítottam, de utána Adéllal pizzát sütöttünk ebédre. Adus már nagyon várta, mert jó pár napja megígértem már neki, hogy majd a kis nyújtófájával kinyújthatja a saját pizzáját. Ügyesen csinálta, és alig akarta megengedni, hogy összeállítsam a kész pizzát, és kisüssük, annyira belemerült a nyújtogatásba. :) Nagyon finom pizzákat készítettünk, jól belakmároztunk. Utána nagyot aludt mindenki (kivéve engem, aki megivott az ebédhez két pohár kólát, így még este 12-kor is ki voltak pattanva a szemeim, annyira nem vagyok hozzászokva a koffeinhez). Délután pedig útnak indultunk, hogy Adél farsangi jelmezét beszerezzük. Sikerrel jártunk, gyönyörű Hófehérkés jelmezt vettünk. Elég későn értünk haza, mert még Brendonba is mentünk. Adél megint fél perc alatt az összes kisgyerekkel összebarátkozott, és alig tudtuk elrángatni, pedig már jó későre járt. Abinak vettem egy új cumit (ami kicsit szellősebb, mert nagyon kiszárad a cumi alatt a bőre), de hát az én 10 hónapos gyerekem arcán a 6 hónaposoknak való cumi úgy néz ki, mintha egy újszülött szájába adtam volna. Árpival jót nevettünk rajta, olyan, mintha bajuszkötő lenne rajta. Így kicsit még várunk ezzel a cumival.

Vasárnap pedig áthívtuk ebédelni Mamókáékat, így én délelőtt a konyhában szorgoskodtam, Adél bőszen besegített a brownie-s tál kinyalakodásában. Nagyon finom ebédet készítettem a többiek egybehangzó állítása szerint - sült csirkecombot és szárnyat, mozzarellás paradicsomos csirkemellet, krumplipürével, rizzsel és salátával, desszertnek pedig brownie-t. Tényleg finom volt. Ebéd után aludni próbáltunk, de Adél úgy fel volt dobódva, hogy persze nem jött össze az elalvás. Így aztán inkább elmentünk a Várba sétálni egyet, beültünk a Ruszwurm cukiba a szokásos házi csokoládénkra, de bizony nem volt finom és én szóvá is tettem, hogy fura íze van. Először próbáltak rábeszélni, hogy biztos más csokiból készült, vagy más tejszínből, de egy perc múlva visszajött a pincér hölgy a pénzünkkel, hogy az üzletvezető megkóstolta, és valóban megsavanyodott a tejszín. Én szerencsére csak pár kortyot ittam, és Adél is, de Árpikám magába erőltette szokás szerint, neki az sem tűnik fel, ha egy étel már mozog. Viszont a Ruszwurm krémest végre újra kipróbálhattuk és az még mindig mennyei. Nem volt túlságosan mozgalmas, de olyan kellemesen eltöltött hétvégénk volt.