Három év után először hagytuk otthon a lányokat egy napnál hosszabb időre, pontosan 3 napra. Mamókáéknál voltak, amíg míg elutaztunk Árpikámmal Ausztriába, Lackenhofba síelni. A Lévai család is eljött velünk, ők gyerekestül (náluk már 6 és 12 évesek a gyerekek), és nagyon jól éreztük magunkat, szuper kis helyre mentünk. Zsolt barátunk üzemelteti ezt a hotelt, ahol megszáltunk, és nagyon kellemes volt, finomakat ettünk (félpanzióra voltunk befizetve), a pályák közel voltak, és ugyan nem volt sok pálya, de tökéletesen elég egy hosszú hétvégés síeléshez. Az idővel nem volt nagy szerencsénk, főleg ködös, felhős időnk volt, de az utolsó napra már a nap is kisütött, igaz, főleg a hegytetőn. Csodás volt lesiklani úgy, hogy fent még sütött a nap, majd belecsúsztunk a sűrű ködbe. Egészen jól ment a síelés, pedig tavaly ugye kihagytuk a terhességem miatt. Árpival nagyon jót pihentünk, ránk fért már kicsit, hogy a gyerekek nélkül legyünk, és nyugodtan vacsorázhassunk és beszélgethessünk. Persze borzasztóan hiányoztak a lányok, akik pedig Mamóka szerint tündérek voltak, Adus gyönyörűen szót fogadott, nem voltak viták, hisztik, önállóan öltözködött, szépen aludtak és nem is sírtak, hogy "hol az anya". Az utolsó napon már azért Adél kérdezte, hogy még mennyit kell aludnom, hogy jöjjön az Anya, de ennyi volt. Nagyon büszkék voltunk rájuk, hogy ilyen ügyes lányaink vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése