Beteges, de azért vidám hétköznapok

Sajnos menetrendszerűen a Kolping után most is lebetegedtünk. Adél hétfőn kezdte a takonykórt, Abigél kedden. Adussal már nincs is nagy gond, szépen fújja az orrát, beveszi a gyógyszereket, és szerencsére jól is alszik éjszaka, de pár nap múlva már a fülét is fájlalta. Akkor előkerült a fülmelegítő sapka, és úgy tűnik, hogy ő már szinte meg is gyógyult.

Sajnos Abigéllel nehezebb menetünk van, mivel szegénykémnek az amúgy is megnagyobodott orrmandulái ilyenkor még nagyobbra duzzadnak, és konkrétan nem kap levegőt, így jó pár napig szinte semmit nem aludtunk. Kimenekítettük szegényt Adus mellől és velünk aludt, hogy legalább Adél aludjon, és éjjel is többször kellett orrot szívnunk Abinak, de még így sem kapott levegőt. Ha végre aludt, akkor pedig annyira hangosan horkolt, hogy mi nem tudtunk aludni tőle. Az orrszívózást még mindig rémesen utálja, de érdekes, hogy az apjának nagyobb felhajtást csinál, neki nagyon tudja mondani a magáét, nekem csak úgy módjával. Kedden és szerdán mást sem csináltam egész nap, mint orrot szívtam, és orrot fújattam. Mire kiszívtam Abigél orrát és elmostam az orrszívót, már fújhattam Adél orrát, és mehettem vissza az ágyra kiszívni Abigél orrát, majd újra orrszívó mosás, és orrfújás, és orrszívás...áááááááááááá! Rémes volt.

Abigél is már jobban van, de még mindig úgy köhög éjszaka, mint aki megfullad perceken belül. Ilyenkor mint egy őrült rohanok át hozzá, megsimizem, és drukkolok neki, hogy hamar túljusson a köhögő rohamán. Így én még mindig nem alszom. Nagyon várom már a tavaszt, mert borzasztóan elegem van már ebből az október óta tartó folyamatos betegséghullámból.

Amúgy pedig próbáljuk ezeken az itthon, bezártságban töltött napokat is vidáman eltölteni. Például levágtam Adél haját, most egyforma hosszú mindenhol, és szerintem nagyon jól sikerült. Szerencsére imádja, ha vágom a haját, simán tűri végig, és még tetszik is neki.

Adus új hobbija a vágogatás, mindent miszlikre aprít az ollójával, vagy pedig rajzol. Most ez nagyon tetszik neki és képes egy órát is elvonulni és elrajzolgatni, elvagdosgatni, közben pedig énekelget. Már nagyban készülünk a farsangra, nagy nehezen sikerült kiválasztanunk, hogy Adél mi akar majd lenni...Hófehérke, mi más?! Állandóan ezt a könyvet kell olvasnunk, és Hófehérkés barbit is ugye kért, szóval teljes Hófehérke lázban égünk. Hosszas internetes keresgélés után rábukkantam a számunkra ideális jelmezre, és szerencsére a Gulliver játékboltban kaptunk is. Hát én azt hittem, hogy elájulok, amikor Adus felpróbálta itthon. Könnyeimet törölgetve gyönyörködtem benne. Olyan szép nagylányunk van! :) Csütörtökön lesz az oviban a farsang, remélem addigra már 100%-osan egészségesek leszünk.

Abigél pedig egyre ügyesebb, már sokat próbál menni kapaszkodva, meg a kis tologatós járást segítő játékával, valamint ő is rákapott a szekrényban való pakolgatásra, mint annó Adél. Édesen tud banánt kunyerálni, és Adél imádnivalóan kínálgatja őt, Abi legnagyobb örömére.

Ha Abigél végre meggyógyul kezdődik egy újabb mizéria...ki kell vizsgáltatnunk őt, mert holnap lesz 10 hónapos, és még mindig csak 6,5 kg. Nagyon vékonyka, pedig jól eszik, de hát rengeteget ürít is egy nap. Reméljük nincs valami felszívódási problémája, vagy esetleg tejérzékenysége, de jobb pár vizsgálatot csináltatni, hogy okosabbak legyünk. Lehet persze, hogy egyszerűen csak ilyen alkat, ebben bízom.