Adél 3 éves, Abigél 9 hónapos

Dupla év- és hónapfordulót ünnepeltünk a hétvégén. Abigél 9 hónapos lett, Adél kicsilányunk pedig 3 éves NAGYLÁNY! Még kimondani is furcsa, felfoghatatlan...hiszen most született. Amikor rájuk nézek, akkor döbbenek rá, hogy megy az idő. Magunkon észre sem vesszük, pedig pár nap múlva én is lezárom a huszas éveimet, de valahogy fel sem tűnt az elmúlt jó pár év. Viszont az igen, hogy egy 3200 grammos, 53 cm-es újszülöttből egy cserfes, nagydumás, izgő-mozgó, imádnivaló (néha persze kicsit hisztis és rosszcsont) 15 kilós, 100 cm-es nagylány lett. ŐRÜLET!!!

Adél az utóbbi két hétben már nagyon izgult a születésnapja miatt, szinte naponta kérdezte meg, hogy "Anya, de ma van a születésnapom?". Szó szerint visszaszámoltunk, mindig meg kellett beszélnünk, hogy még hány napot kell aludnia, és ezt a telefonban mindenkivel meg is osztotta. Én is nagyon készültem, bár kicsit féltem, hogy a bulit el kell halasztanunk, mert mi csajok mind megfáztunk, de aztán mégis bevállaltuk. Árpival együtt intéztük a bevásárlásokat, hogy minden klappoljon a nagy napon.

Szombat reggel először is egy szép képeslappal leptük meg Adust, nagyon örült neki. Majd elkezdtem sütni a tortát. Adus külön kívánsága volt, hogy két emeletes, csokis és meggyes tortája legyen. Így nekiálltam, és hát sokat szívtam vele (persze elkövettem azt az amatőr hibát, hogy új recepttel próbálkoztam), de aztán délután 2-re elkészültem. Kicsit féltem, hogy mire jönnek a vendégek én még mindig pizsamában fogok állni, de végeztem. Adél addig elment Árpival kenyeret venni, felrakták a madáretetőnket és nagy izgalommal lesték az ablakból, hogy mikor repül bele az első madárka. Nagy volt ám az öröm, amikor végre az első cinke csippentett egyet. Adél persze annyira izgatott volt, hogy nem bírt aludni ebéd után. Kicsit féltem is, hogy mi lesz így estig, mennyire fog elfáradni és mennyire lesz hisztis. De megígérte, hogy nem lesz hiszti. Szépen felöltözött, és még fújtunk jó pár lufit is. Abigél azt sem tudta hova nézzen, nem értette, hogy mi ez a nagy nyüzsgés.

Negyed 4-kor aztán szinte egyszerre megérkeztek a vendégek: Bogi, András, Bali és Ádi, Kerianyu, Keriapu és Hanga, Rózsi mama és Árpi papa, valamint Mamóka és Papóka. Kittáék sajnos nem tudtak jönni, mert lebetegedtek. :(

Adél ugrált örömében, szinte magán kívül volt. Produkálta magát folyamatosan.


A gyerekek hamar közös nevezőre jutottak, bezárkóztak a gyerekszobába és közölték, hogy a felnőttek nem jöhetnek be. Adél is bőszen utánozta a nagyokat (Balit és Hangát), és mondta nekem, hogy "Anya, ne gyere be". Fura volt hallani tőle, de annyira édes volt. Abigél szegénykém nagyon nyűgös volt, sok volt neki az ember, így csak az én kezemben volt jó neki. Aztán kivittük a babakocsiba, Mamóka tologatta pár percig és sikerült egy nagyot aludnia. Utána mint akit kicseréltek olyan volt.

Paraszt tálat készítettünk, mert ennyi embert nem tudtam volna egyszerre leültetni enni, és az ételeket melegen tartani. Volt minden féle finomság Zsolt boltjából természetesen, és csináltunk még hozzá kőrözöttet is. Mindenki szépen evett, fogyott a sok felvágott, töpörtyű és zöldség rendesen.


Az uzsonna után jöhetett a tortázás (addigra már a gyerekek kezdtek civakodni is, így jókor jött). Adél közölte, hogy a saját kis játékkésével akarja majd felvágni. A gyertyákat egy levegővel elfújta és már neki is esett szabdalni. Mindenkinek nagyon tetszett a torta, és még finom is volt. Megérte ennyit bajlódni vele! - pedig mennyivel egyszerűbb lett volna felemelni a telefont, és egy perc alatt megrendelni. De ez így volt jó, és benne volt minden szeretetem.

A tortázás után jöhetett VÉGRE az ajándékozás. Adus csak úgy tépte a papírokat, és már rohant is a következőt bontani. Fel sem fogta, hogy miket kapott szerintem. A Bogiéktól kapott Hófehérkés gyerekesernyőtől oda és vissza volt Adél, a Keriéktől kapott jogger babakocsi is nagyon tetszett neki, de hát a végén jött a főnyeremény. A hőn áhított bicikli. Ezt tőlünk és Mamókáéktól kapta közösen. Na ekkor jött a világvége. Azonnal rápattant és kb. 100 kört ment rögtön az étkező körül. :) Ez szerelem volt első látásra.

A gyerekek még bevonultak kicsit a dolgozó szobába, és piknikeztek, majd a végére már kezdtek elfáradni és egymással civakodni. 7 körül aztán mindenki elkezdett összepakolni, és Adél végre egyedül maradhatott az új szerzeményekkel. Estig felváltva biciklizett, majd lepattant róla, mert hogy hirtelen eleredt az eső, és ki kellett nyitni az esernyőt, de közben a Bori babáját tolni kellett a babakocsiban. Majd újra biciklizni "Debrecenbe" :), majd újra esernyőzés és babakocsizás. Este 9-kor alig tudtuk ágyba parancsolni, még akkor is az esernyőjét akarta nyitogatni. :) Nagyon szép nap volt, és remélem Adél érezte azt a sok szeretetet, ami áradt felé mindenkiből.

Adél 3 évesen:

Adus mások állítása szerint is nagyon jó képességű, mondhatni koraérett, korához képest fejlett, jó mozgású, értelmes, nyitott, nagyon barátkozó, érdeklődő kislány. Imádja a könyveket, meséket, fejből tudja szinte az összes Anna, Peti és Gergő mesét (pedig 6 kötetünk van, kötetenként legalább 20 mesével), a tánc és a zene a mindene, de igazán akkor van elemében, ha mozoghat. Mindegy, hogy mit, biciklizés, rollerozás, görkorizás, szánkózás...csak menni lehessen a szabadba és mozogni. Személyiségét tekintve nagyon érzékeny (mint az anyukája), ő is egyből sírva fakad, ha valami igazságtalanság éri, vagy nagyon rászólunk. Ebből kifolyólag a mesékben is nagyon átérzi, ha valami rossz történik, és kikapcsoltatja, ha valakit bántanak, vagy ha "csúnya, buta mese" megy. Nagyon szeret kommunikálni, szinte bárkivel leáll beszélgetni, aki szembe jön vele, imád telefonon is trécselni. Jó tulajdonsága, hogy tud bocsánatot kérni, felismeri, hogy mikor kell megbánnia, amit tett, és nem szokott duzzogni, hanem elmondja, ha valami nyomja a kis szívét. Szinte mindent meg lehet vele beszélni, értelmesen, nagylányosan. Határozott elképzelései vannak (lásd torta, milyen ruhát akar felvenni, milyen legyen a frizurája), ami most néha nehéz, de a későbbiekben biztos előnyévé kovácsolódik. Szeretem benne, hogy őszínte, és soha nem próbálja elsunnyogni, ha rossz fát tett a tűzre. Mindig bátran vállalja, saját maga mondja el, ha valami rosszat csinált (pl. fejbe vágja a hugát, vagy hisztizett, vagy nem fogadott szót). Még folytathatnám, de azt hiszem túl sok lesz már az ömlengésből. A lényeg, hogy IMÁDJUK!!! Boldog 3. születésnapot Kincsem!


És ne feledkezzünk meg Abigélről sem, aki 7-én volt 9 hónapos. A hosszát nem tudom, de pár nap múlva pótolni fogom (mert megyünk oltásra), de a súlyát tudjuk, az leírhatatlanul kevés: 6300 gr. :( De jó kedvű, vidám, kiegyensúlyozott, érdeklődő, arányos, szép baba, csak kicsit slank. :) A fenti fogai már majdnem kibújtak, az ínye nagyon duzzadt, de jelenleg még mindig csak 2 fog birtokosa.

Éjjel már gyönyörűen alszik, este 8-tól reggel fél 8-ig, Adéllal egy szobában. Már ül, áll, ha fogjuk a kezét lépeget, az egyik helyről a másik tárgyhoz átkapaszkodik és egyre több mindent ért meg. Ma Árpi őt is megtanította "báingolni", azaz a kanapén (ágyon) a vezérszóra (báing) hanyat veti magát, és nagyon nevet saját magán. Ezt Adélnak is 9 hónaposan tanítottuk meg. Abi szépen eszik (ezért is fura a kis súly, de valószínűleg ilyen "szerencsés" alkata van), napközben kétszer alszik másfél órákat, imádja az esti fürdést, és jó pár napja nagyon Anyás. Csak a közelemben érzi jól magát, állandóan a nadrágom szárában csimpaszkodik. :)

Képek vetítése: