Közös szülinapozás

Vasárnap Mamókáéknál tarottuk meg a nagy közös, összevont szülinapozást, azaz az én 30., Gréti 1, Kitta 32., és Árpikám 38. születésnapját. Plusz az én névnapomat. Adus és Abi amúgy is Mamókáéknál voltak ugye, a meglepi bulim miatt, így délután érkeztünk (alvás utánra időzítettünk) 3 felé. Adus már nagyon izgatott volt, hogy mikor jönnek már Kittusék. A nagyok kicsit "zaklatottak" voltak, mert Lucust is ébreszteni kellett és Adél is keveset aludt, mert fel volt dobva, így a szokottnál lassabban hangolódtak egymásra. Mamóka finom gulyáslevessel, és hallal, valamint oldalassal készült, majd átadtunk az ajándékokat. Adus most kapta meg Kittáéktól az elmaradt születésnapi ajándékát, egy hatalmas babát, amit azóta is nagy becsben tart. Én egy fantasztikus fotókönyvet kaptam anyuéktól és Kittától, amiben az elmúlt 30 évem van összefoglalva fotókkal és hozzászólásokkal együtt. Nagyon meghatódtam tőle, mert tudom, hogy sokat dolgoztak vele, és mert nagyon jó emlékeket ébresztett bennem. Itthon még többször átlapoztam és nagyon tetszik. Még sok szép virágot is kaptam, valamint egy csodás tortát, amin a kiskori és egy nagyobb kori :) fotóm volt egymás mellett. Nagyon klassz, és emlékezetes hétvégém volt, amit sosem fogok elfelejteni!

Meglepi buli

Szombatra Árpikám beígérte, hogy elvisz vacsizni és egyet bulizni, hogy megünnepeljük a 30. születésnapomat. Meg is beszéltük Mamókáékkal, hogy elmegyünk úszásra, majd ebéd után náluk is maradnak a csajok és csak másnap délután megyünk értük, hiszen úgyis akkor lesz a közös nagy szülinapozás. Így is lett, úsztunk, ebédeltünk, pihiztünk, majd elindultunk haza. Árpi feldobta azt az ötletet is, hogy menjünk egy squasholni, amit már nagyon régóta terveztünk. Szerencsére pálya is akadt, így 6-tól egy órát sportoltunk. Nagyon jól esett, már évek óta nem squasholtam...kellett is jó pár perc mire újra visszajöttek a régi mozdulatok. Persze Árpikám sokkal ügyesebb volt, mint én, de azért nem adtam könnyen magam. :)

Utána fürdés és készülődés. Kicsit furcsa elszólások voltak már az előző napokban és mindenki olyan furcsán viselkedett (senki nem akart velem beszélni), de így utólag már tudom, hogy senki nem akart lebukni, hogy Árpikám egy szuper klassz meglepi bulit szervezett nekem a barátaim társaságában. Amikor megérkeztünk a Jam Pub-ba nagyot lestem, már ott volt Kitta és Zsolti (nagyon örültem, hogy ők is eljöttek), Keri Szilvi és Józsi (akinek nagy hála, hogy a hangzavar ellenére tűrt-tűrt), Kuris Zsuzsi és Tomek, Viki és Peti, Simon Ági és a pocaklakó. Később még befutott Pipi is, és Emese, majd Varga Balázs és Erős Bálint is. Nagy meglepetés volt, hogy Vera barátnőm is eljött Székesfehérvárról, pedig sietnie kellett vissza szoptatni, és mégis megtette ezt a nagy utat.

Élő zenekar is volt, akik egyszer csak bemondták, hogy "Ágica ma ünnepli 30. születésnapját." - és elénekelték nekem a Happy Birthday-t. Közben pedig megérkezett tűzijáték kiséretében a fényképezőgép alakú torta. Hát meghatódottságomban el is pityeredtem, nagyon boldog voltam, hogy ilyen szerető férjem van, és ennyi sok kedves barátom és persze családtagjaim. Ajándék gyanánt pedig nagyon jó kis ötlet volt, hogy egy "álomgép kasszát" készítettek, amibe az álom fényképezőgépem kezdő részletét gyűjtötték össze. Jó kis ötlet volt! Mivel február közepén kezdem a régóta tervezett, de eddig halogatott fotósulit, ezért minden ennek a bűvkörében zajlott. Kittuséktól pedig egy eszméletlen ötletes csokrot kaptam, tele volt villanyégőkkel, mivel pont azon a héten mondtam Kittának, hogy "de égő, hogy 30 éves leszek". :)

Köszönöm drága férjemnek a sok szervezést, a családtagjaimnak és a barátaimnak, hogy eljöttek és velem együtt örültek. Íme a buli képekben...

Köszönet

Nagyon szépen köszönöm ezúton is a családtagjaimnak, barátaimnak és kedves ismerőseimnek a sok-sok születésnapi és névnapi jókívánságokat! Nagyon jól esett!
Ígérem, egy évig most nem lesz "gondotok" velem! :)

Újra úsztunk

Hosszú kihagyás után (3 hónap) szerdán végre újra eljutottunk az usziba. Adél és Luca nagyon megörültek egymásnak, 10 percen keresztül körbe-körbe rohangáltak, sikitoztak, és ölelkeztek egymással. Ezt utána folytatták a vízben is, nagyon elemükben voltak. Adél úgy lubickolt, úgy ugrándozott a vízbe, mintha ki sem hagytunk volna egy alkalmat sem.

Abigél kicsit meg volt illetődve az elején, kicsit a szája is görbült néha, de aztán szuper jól belejött. Én úsztam Abival, Árpika Adéllal bohóckodott. Abit merítettem is, nagyon ügyes volt, nem sírt, sőt, ahogy levittem a vízbe kifújta a levegőt és bugyborékolt. Nagyon meglepődtem, hogy ilyen jól megy neki, hiszen eddig összesen talán 3-szor volt. Nem is nyelte a vizet, és szemmel láthatóan tetszett neki. És ami még külön öröm volt, hogy a végén a közös szaunázást is díjazta végre, pedig legutóbb még nagyon sírt tőle. Olyan jó volt újra az usziban, jó látni, ahogy élvezik a vízben létet, ez a legfontosabb. Megyünk most már megint, csak maradjunk egészségesek. Íme a képek:

Téli hétköznapok képekben

Abi új mamuszkája és Adus bolondozása a hordozóban

Ez egy pillangó akarna lenni...

A bohóc jobban sikerült

Sétálni indulunk Adél új babakocsijával

Adus

Abigél

Angolspárgában matatok a játékokért

kukucs Anya

Abi így aludt el

Együtt gurulunk

Abigél kiskukta

30. születésnap

Bizony, véget értek a huszas éveim, és elkezdtem a 3. X-et. Sajnos nem éppen a legvidámabb születésnapom volt, ugyanis pont az előző nap kaptuk el Abigéllel a hányós-hasmenéses vírust, és mindketten ramatyul voltunk. Egy napig semmit nem ettünk, csak teáztunk, így a másnapi szülinapozást is inkább a lábadozás jellemezte. De Árpikám gondolt rám és a lányokra, megleptek engem két szép virággal. Egy rózsacsokorral és egy kicsi, gyerekcsokorral. Nagyon örültem nekik. Reggel megkérdeztük Adélt, hogy tudja-e hány éves lett Anya? "Igen, tudom, 3 éves." :) így hát egyidős vagyok Adéllal...azt a nullát meg nyugodtan képzelje csak mellé, aki akarja. Elméletileg vasárnap lesz Mamókáéknál nagy össznépi buli (egyben ünnepelünk sok-sok januári szülinapot), ha csak ugye szokás szerint nem betegszik le valaki.

Ada duma

Néhány nemrégiben összegyűlt sziporkázás:

"Tilos senkinek sem bejönni!"

Vigyázz, mert meleg - szóltam ebéd közben, míg Adél a Bori babájával készült az evéshez: "Majd maximum Bori megfújja."

"Apa gyere már, mert elkésem az oviból. Lassú csiga vagy."

"Láttunk egy kutyát." - hol és mikor? "Valószínűleg valamikor." :-)

"De Anya, én csak jelmezbálba öltöztem, úgy akartalak megijeszteni. Nem kell félni."

"Nem nevetkéges."

Oviból hazafele kérdeztem: voltatok ma sétálni? "Nem. Ugyanis esett ma az eső!" - és mindezt hihetetlen kioktató stílusban. :)

Már itthon az ajtóban: Siess Adél mert nekem pisilnem kell! "Nekem legfőképpen kell pisilnem."

"Az a kérdésem, hogy nem tudom kivenni."

Rollerozás közben: "Felrakom mindkét lábam pihentetni, mert nagyon elfáradt az egyik lábam."

Apával egymás szavába vágva vitáztak, mert Adél nem akart menni aludni, Árpi pedig már nagyon küldte volna. :) "Apa, hadd fejezzem be a szavam!"

"Anya, elolvashatom ezt a haláli édes könyvet?"

Ruhavásálás közben: "Nézd Anya, milyen haláli édes kis ruha Abigéjnek!" :)

Adél 3 éves, Abigél 9 hónapos

Dupla év- és hónapfordulót ünnepeltünk a hétvégén. Abigél 9 hónapos lett, Adél kicsilányunk pedig 3 éves NAGYLÁNY! Még kimondani is furcsa, felfoghatatlan...hiszen most született. Amikor rájuk nézek, akkor döbbenek rá, hogy megy az idő. Magunkon észre sem vesszük, pedig pár nap múlva én is lezárom a huszas éveimet, de valahogy fel sem tűnt az elmúlt jó pár év. Viszont az igen, hogy egy 3200 grammos, 53 cm-es újszülöttből egy cserfes, nagydumás, izgő-mozgó, imádnivaló (néha persze kicsit hisztis és rosszcsont) 15 kilós, 100 cm-es nagylány lett. ŐRÜLET!!!

Adél az utóbbi két hétben már nagyon izgult a születésnapja miatt, szinte naponta kérdezte meg, hogy "Anya, de ma van a születésnapom?". Szó szerint visszaszámoltunk, mindig meg kellett beszélnünk, hogy még hány napot kell aludnia, és ezt a telefonban mindenkivel meg is osztotta. Én is nagyon készültem, bár kicsit féltem, hogy a bulit el kell halasztanunk, mert mi csajok mind megfáztunk, de aztán mégis bevállaltuk. Árpival együtt intéztük a bevásárlásokat, hogy minden klappoljon a nagy napon.

Szombat reggel először is egy szép képeslappal leptük meg Adust, nagyon örült neki. Majd elkezdtem sütni a tortát. Adus külön kívánsága volt, hogy két emeletes, csokis és meggyes tortája legyen. Így nekiálltam, és hát sokat szívtam vele (persze elkövettem azt az amatőr hibát, hogy új recepttel próbálkoztam), de aztán délután 2-re elkészültem. Kicsit féltem, hogy mire jönnek a vendégek én még mindig pizsamában fogok állni, de végeztem. Adél addig elment Árpival kenyeret venni, felrakták a madáretetőnket és nagy izgalommal lesték az ablakból, hogy mikor repül bele az első madárka. Nagy volt ám az öröm, amikor végre az első cinke csippentett egyet. Adél persze annyira izgatott volt, hogy nem bírt aludni ebéd után. Kicsit féltem is, hogy mi lesz így estig, mennyire fog elfáradni és mennyire lesz hisztis. De megígérte, hogy nem lesz hiszti. Szépen felöltözött, és még fújtunk jó pár lufit is. Abigél azt sem tudta hova nézzen, nem értette, hogy mi ez a nagy nyüzsgés.

Negyed 4-kor aztán szinte egyszerre megérkeztek a vendégek: Bogi, András, Bali és Ádi, Kerianyu, Keriapu és Hanga, Rózsi mama és Árpi papa, valamint Mamóka és Papóka. Kittáék sajnos nem tudtak jönni, mert lebetegedtek. :(

Adél ugrált örömében, szinte magán kívül volt. Produkálta magát folyamatosan.


A gyerekek hamar közös nevezőre jutottak, bezárkóztak a gyerekszobába és közölték, hogy a felnőttek nem jöhetnek be. Adél is bőszen utánozta a nagyokat (Balit és Hangát), és mondta nekem, hogy "Anya, ne gyere be". Fura volt hallani tőle, de annyira édes volt. Abigél szegénykém nagyon nyűgös volt, sok volt neki az ember, így csak az én kezemben volt jó neki. Aztán kivittük a babakocsiba, Mamóka tologatta pár percig és sikerült egy nagyot aludnia. Utána mint akit kicseréltek olyan volt.

Paraszt tálat készítettünk, mert ennyi embert nem tudtam volna egyszerre leültetni enni, és az ételeket melegen tartani. Volt minden féle finomság Zsolt boltjából természetesen, és csináltunk még hozzá kőrözöttet is. Mindenki szépen evett, fogyott a sok felvágott, töpörtyű és zöldség rendesen.


Az uzsonna után jöhetett a tortázás (addigra már a gyerekek kezdtek civakodni is, így jókor jött). Adél közölte, hogy a saját kis játékkésével akarja majd felvágni. A gyertyákat egy levegővel elfújta és már neki is esett szabdalni. Mindenkinek nagyon tetszett a torta, és még finom is volt. Megérte ennyit bajlódni vele! - pedig mennyivel egyszerűbb lett volna felemelni a telefont, és egy perc alatt megrendelni. De ez így volt jó, és benne volt minden szeretetem.

A tortázás után jöhetett VÉGRE az ajándékozás. Adus csak úgy tépte a papírokat, és már rohant is a következőt bontani. Fel sem fogta, hogy miket kapott szerintem. A Bogiéktól kapott Hófehérkés gyerekesernyőtől oda és vissza volt Adél, a Keriéktől kapott jogger babakocsi is nagyon tetszett neki, de hát a végén jött a főnyeremény. A hőn áhított bicikli. Ezt tőlünk és Mamókáéktól kapta közösen. Na ekkor jött a világvége. Azonnal rápattant és kb. 100 kört ment rögtön az étkező körül. :) Ez szerelem volt első látásra.

A gyerekek még bevonultak kicsit a dolgozó szobába, és piknikeztek, majd a végére már kezdtek elfáradni és egymással civakodni. 7 körül aztán mindenki elkezdett összepakolni, és Adél végre egyedül maradhatott az új szerzeményekkel. Estig felváltva biciklizett, majd lepattant róla, mert hogy hirtelen eleredt az eső, és ki kellett nyitni az esernyőt, de közben a Bori babáját tolni kellett a babakocsiban. Majd újra biciklizni "Debrecenbe" :), majd újra esernyőzés és babakocsizás. Este 9-kor alig tudtuk ágyba parancsolni, még akkor is az esernyőjét akarta nyitogatni. :) Nagyon szép nap volt, és remélem Adél érezte azt a sok szeretetet, ami áradt felé mindenkiből.

Adél 3 évesen:

Adus mások állítása szerint is nagyon jó képességű, mondhatni koraérett, korához képest fejlett, jó mozgású, értelmes, nyitott, nagyon barátkozó, érdeklődő kislány. Imádja a könyveket, meséket, fejből tudja szinte az összes Anna, Peti és Gergő mesét (pedig 6 kötetünk van, kötetenként legalább 20 mesével), a tánc és a zene a mindene, de igazán akkor van elemében, ha mozoghat. Mindegy, hogy mit, biciklizés, rollerozás, görkorizás, szánkózás...csak menni lehessen a szabadba és mozogni. Személyiségét tekintve nagyon érzékeny (mint az anyukája), ő is egyből sírva fakad, ha valami igazságtalanság éri, vagy nagyon rászólunk. Ebből kifolyólag a mesékben is nagyon átérzi, ha valami rossz történik, és kikapcsoltatja, ha valakit bántanak, vagy ha "csúnya, buta mese" megy. Nagyon szeret kommunikálni, szinte bárkivel leáll beszélgetni, aki szembe jön vele, imád telefonon is trécselni. Jó tulajdonsága, hogy tud bocsánatot kérni, felismeri, hogy mikor kell megbánnia, amit tett, és nem szokott duzzogni, hanem elmondja, ha valami nyomja a kis szívét. Szinte mindent meg lehet vele beszélni, értelmesen, nagylányosan. Határozott elképzelései vannak (lásd torta, milyen ruhát akar felvenni, milyen legyen a frizurája), ami most néha nehéz, de a későbbiekben biztos előnyévé kovácsolódik. Szeretem benne, hogy őszínte, és soha nem próbálja elsunnyogni, ha rossz fát tett a tűzre. Mindig bátran vállalja, saját maga mondja el, ha valami rosszat csinált (pl. fejbe vágja a hugát, vagy hisztizett, vagy nem fogadott szót). Még folytathatnám, de azt hiszem túl sok lesz már az ömlengésből. A lényeg, hogy IMÁDJUK!!! Boldog 3. születésnapot Kincsem!


És ne feledkezzünk meg Abigélről sem, aki 7-én volt 9 hónapos. A hosszát nem tudom, de pár nap múlva pótolni fogom (mert megyünk oltásra), de a súlyát tudjuk, az leírhatatlanul kevés: 6300 gr. :( De jó kedvű, vidám, kiegyensúlyozott, érdeklődő, arányos, szép baba, csak kicsit slank. :) A fenti fogai már majdnem kibújtak, az ínye nagyon duzzadt, de jelenleg még mindig csak 2 fog birtokosa.

Éjjel már gyönyörűen alszik, este 8-tól reggel fél 8-ig, Adéllal egy szobában. Már ül, áll, ha fogjuk a kezét lépeget, az egyik helyről a másik tárgyhoz átkapaszkodik és egyre több mindent ért meg. Ma Árpi őt is megtanította "báingolni", azaz a kanapén (ágyon) a vezérszóra (báing) hanyat veti magát, és nagyon nevet saját magán. Ezt Adélnak is 9 hónaposan tanítottuk meg. Abi szépen eszik (ezért is fura a kis súly, de valószínűleg ilyen "szerencsés" alkata van), napközben kétszer alszik másfél órákat, imádja az esti fürdést, és jó pár napja nagyon Anyás. Csak a közelemben érzi jól magát, állandóan a nadrágom szárában csimpaszkodik. :)

Képek vetítése:

Szilveszter 2010

Az év utolsó napját Mamókáéknál töltöttük. Ott volt Kitta is a lányokkal, ők ott is aludtak, mert aztán Kitta és Zsolt mentek Lajosmizsére. Mamókáék nagyon készültek (mint mindig - soha nem fogjuk tudni meghálálni azt a sok jót, amit értünk és az unokáikért tesznek!!), és teljes szilveszteri felszerelésben várták az unokáikat. Voltak trombiták, álarcok, fejdíszek, és isteni kaják. A malacsült annyira finom lett, hogy régen ettem ilyen finomat. Nekem valahogy sosem sikerült (eddig két szilveszteri malac lett ízetlen nálam), de Anyué isteni volt.

Adél és Luca nagy nehezen tudtak csak elaludni ebéd után, és már alig várták, hogy trombitálhassanak. Addig játszottak, barbieztak és folyton kérdezték, hogy mikor lehet már fújni a trombitát. Amikor végre a legkisebbek is felébredtek a délutáni alvásból kivittük a nagyokat, hogy hangosan fújhassák, és kisebb tűzijátékot csináljunk. Ezt csak óvatosan próbálgattuk, mert Adél és Luca is féltek augusztus 20-án a nagy tűzijátéktól. Mindig kérdeztük, hogy mehet-e még. Mivel Gréti is eléggé félt tőle (Kittáék már előző nap tesztelték), ezért Hugival és Grétivel a lakásban maradt Árpikám. Az ablakból figyelték a fényeket. Aztán Adus egyszer csak szólt, hogy ő most már fél, és menjünk be, ezért mi bentről néztük tovább, amíg Papóka a kertben fellőtte a maradék rakétákat. Egyébként nagyon szépek voltak. Még ettünk egy kis gesztenyepürét, majd fél 8-kor elindultunk haza. Fürdés után 9-kor már mindkét lány az ágyban volt. Árpikám nézett egy filmet, én pedig szó szerint átaludtam a szilvesztert a kanapén. Csak a nagy durrangatásokra ébredtem, de szerencsére csak hajnal 1-ig tartott és a lányok fel sem ébredtek rá.

És hogy milyen is volt 2010? Nos elsősorban egy boldog év, hiszen Abigéllel és Grétivel gyarapodtunk, másodszor viszont kemény, és sajnos sok sok bajjal, gonddal teli, főként az ország egészét nézve. Természeti katasztrófák sora, a gazdaság hanyatlása, a forint gyengülése, Kormányváltás stb. Reméljük, hogy 2011 jobb lesz, ha már kicsit is jobb, akkor is jobb. Boldog Új Évet Mindenkinek!

Átalakultunk

Senki ne aggódjon, jó helyen jár, csak egy kicsit átalalkultunk, ahogy az látható is. Reméljük tetszik az új stílus. Továbbra is jó olvasgatást kívánunk. Szalay lányok

Elmaradás - Szolnokon jártunk

Karácsony előtti hétvégét Szolnokon töltöttük (majdnem el is felejtettem beszámolni a sok karácsonyi élmény miatt). Hatalmas hó és jó hideg volt. Sokat szánkóztunk, Adél imádta, és nekem is annyira jó kikapcsolódás volt. A Bika dombra mentünk szánkózni, itt több domb is van, és bátran lehet engedni a gyerekeket, nem tudnak nekimenni semminek. Adus már úgy mondta, hogy menjünk a Bika dombra, mintha itt született volna Szolnokon. :) Adél sokat játszott, bohóckodott a fiúkkal, főleg azért Ádival, hiszen korban ő áll hozzá közelebb (9 hónappal idősebb csak Ádám). Jó nevettünk, amikor a sok bukfencezés után Árpi behülyítette őket, és rávette a kis majmokat, hogy jógázzanak, és meditáljanak. Így próbálta kicsit lenyugtatni őket, mert túl voltak pörögve és félő volt, hogy nem lesz belőle elalvás este. Sajnos az autónk alig akart beindulni ebben a mínusz 12 fokban, csak sokadik próbálkozásra sikerült. Elég bosszúsak voltunk, hiszen másfél éves az autó, és nem értettük mi baja lehet. Sajnos rossz üzemanyagot tankoltunk, fel volt vizezve, és szépen belefagyott. Íme a Szolnokon készült fotók:

Karácsony Nagyszülőkkel

Karácsony első napján (szokás szerint) Mamókáékhoz mentünk, ilyenkor itt gyűlünk össze Kittusékkal együtt. Mi már egészen korán érkeztünk, 11 óra felé, mert Adél nagyon be volt zsongva, hogy "Mamókáékhoz is jönnek az angyalkák". Lucusék még mentek Erzsi mamáékhoz, így várnunk kellett rájuk. Addig játszottunk, Adus zongorázott, de közben percenként kérdezte, hogy mikor jönnek már Lucusék, mert a Jézuska addig nem jön. Fél 2 is volt már mire megjöttek Kittáék, akkor gyorsan nekiláttunk, hogy az ünneplés után még tudjanak aludni is a lányok. Adus kapott egy kétkerekű Kitty-s rollert, egy Anne Gades katicát, DVD-t, nyújtófát, Abigél zenélős játékot, és egy plüss cicát. Mamókáék nagyon örültek az ajándéknak, amit tőlünk kaptak, így én is nagyon boldog voltam. Kittáéknak is sikerült örömet szereznünk a fotókkal, ennek is nagyon örültem. Mi Árpival szép új IKEA-s lilás-bordó ágyneműhuzatot, és egy zöld lepedőt kaptunk, Anyuéktól pedig egy webkamerát. A lányok annyira belejöttek a bontogatásba, hogy még Mamókáék ajándékát is ők kezdték el kibontani. Mamóka finom ebédet készített, jól belakmároztunk.

Karácsony másnapján Szolnokra mentünk Rózsi mamáékhoz, és Bogiék is jöttek. A gyerekek aranyosan elénekelték a Kis Karácsonyt, majd kezdődhetett a bontogatás. Adus kapott zsírkrétás satírozós játékot, Bogyó és Babóca képkeresőt, kis sütőformákat, kukta sapkát és kötényt, könyveket, Abi egy-két fürdős játékot és egy fürdőkádba tehető kis ülést, ami tartja őt, hogy ne dőljön el. Erre azért volt már szükség, mert állandóan fel akart már ülni a fekvő mosdatójából. 3 napot töltöttünk Szolnokon, a gyerekek sokat viháncoltak, többször voltunk szánkózni, jól ki is fagytunk állandóan. Adél már nagyon bátran, egyedül is csúszott, a bobbal is és a fa szánkóval is. Árpi kivitte őket a Millérre is, ahol láttak őzikéket, ennek nagyon örültek, nagy lelkesedéssel mesélték nekünk.

Szolnok után, másnap még Kerianyuékhoz is átmentünk, hiszen oda is jöttek az angyalkák. :) Adus fésülhető Barbie fejet kapott, azóta is sokat játszik vele, Hangi pedig babát és hordozót. Jókat játszottak a lányok, jól össze is vesztek - hiába, két dudás egy csárdában. :-) Mindkét lány igen határozott, kemény egyéniség, így sokszor ellentétbe kerülnek egymással. De aztán mindig kibékülnek, és egy halom plusz játékkal jövünk haza, amit Hanga "csomagol" Adélnak. Kerianyu megint finom ennivalóval várt minket, jót beszélgettünk, míg a csajok játszottak-vitáztak. :)