Ada duma

"Nézdd Anya, megtaláltam az egeremet. Itt volt a legalja mélyén."

"A kisollómmal tuti, hogy el tudom vágni."

Adus, kell pisilni? - "Nem, hölgyem." :)

"Felfelé szívom a fikát."

Míg síelni voltunk, Adél Mamókáéknál volt és Kittus bőszen jegyezte az aranyköpéseket:
Mentek a játszótérre biciklivel: "Kemény csaj vagyok?" - kérdezte Kittustól.

Fésülte Kitta haját: "Ne mocorogj, mert nem tudok egyenes coffot csinálni."
"Alvás után már jön értem az Anyám."

Kitta mondta, hogy most már megy a Lucusért az oviba. Adél kérdezte, hogy miért? Kitta mondta, hogy azért, mert nem szereti a Lucus sem, ha későn megy érte. Erre Adél:
"Én is mindig nézem az ajtót, de sose az Anyám jön."

"Először hadd mondjam ki a szavaimat." (rettenetesen fel tudja húzni magát, ha közbeszólunk a mondandójába)

Mostanában sokat beszél az állatokról, és hogy azok mennyire barátságosak:
"A delfin békés állat? A bálna hátára rá lehet ülni?"

Kittussal beszélt telefonon: "Várjál, átveszem a másik fülemre, mert ez már beizzadt. Átvettem a másik fülemre, mert az már bemelegedett."

"Ha majd nagy leszek, lesz egy fiú, akivel összeházasodok."

Síelés kettesben, Lackenhof

Három év után először hagytuk otthon a lányokat egy napnál hosszabb időre, pontosan 3 napra. Mamókáéknál voltak, amíg míg elutaztunk Árpikámmal Ausztriába, Lackenhofba síelni. A Lévai család is eljött velünk, ők gyerekestül (náluk már 6 és 12 évesek a gyerekek), és nagyon jól éreztük magunkat, szuper kis helyre mentünk. Zsolt barátunk üzemelteti ezt a hotelt, ahol megszáltunk, és nagyon kellemes volt, finomakat ettünk (félpanzióra voltunk befizetve), a pályák közel voltak, és ugyan nem volt sok pálya, de tökéletesen elég egy hosszú hétvégés síeléshez. Az idővel nem volt nagy szerencsénk, főleg ködös, felhős időnk volt, de az utolsó napra már a nap is kisütött, igaz, főleg a hegytetőn. Csodás volt lesiklani úgy, hogy fent még sütött a nap, majd belecsúsztunk a sűrű ködbe. Egészen jól ment a síelés, pedig tavaly ugye kihagytuk a terhességem miatt. Árpival nagyon jót pihentünk, ránk fért már kicsit, hogy a gyerekek nélkül legyünk, és nyugodtan vacsorázhassunk és beszélgethessünk. Persze borzasztóan hiányoztak a lányok, akik pedig Mamóka szerint tündérek voltak, Adus gyönyörűen szót fogadott, nem voltak viták, hisztik, önállóan öltözködött, szépen aludtak és nem is sírtak, hogy "hol az anya". Az utolsó napon már azért Adél kérdezte, hogy még mennyit kell aludnom, hogy jöjjön az Anya, de ennyi volt. Nagyon büszkék voltunk rájuk, hogy ilyen ügyes lányaink vannak.

Álomgép és névnapozás

Szombaton meghoztam a döntést végre, és elmentem az Extreme Digitalba megvenni a tükörreflexes fényképezőt. Végül egy Canon EOS500D mellett döntöttem, 18-135mm obival. Délután mentünk Mamókáékhoz megünnepelni az elmaradt Adél és Abigél névnapokat, és kapásból kb. 200 képet ellőttem vele. Nagyon klassz kis gép, de persze még csak tanulgatom, sokat kell majd vele próbálgatnom, hogy mindent megismerjek rajta. Nagyon boldog vagyok, hogy végre egy komoly géppel fotózhatok.Az első fotókból íme egy-két válogatás:

Gréti Puszi Zsoltinak

Maszkabál

Csütörtökön tartották az óvodában a farsangot, amit Adél már nagyon várt. Velem együtt. Én szerintem jobban izgultam, de azért ő is egészen izgatott volt, hiszen reggel már korán fel is ébredt. Egyfolytában azt mondogatta "titok, hogy minek öltözünk be". Míg sétáltunk az óvoda felé, elmagyaráztam, hogy ma már nem titok, csak eddig nem szabadott elárulni, hogy mindenkinek meglepetés legyen. Nos, ahogy beértünk, már kapásból 3 tündérrel találkoztunk szembe, így örültem, hogy nem ezt választottuk jelmeznek. Adélt felöltöztettem a Hófehérke jelmezbe (persze az almát otthon hagytam :( ) és már ment is a többiek közé. Volt ott még nyuszi, vadász, Micimackó és angyalka is. Adél persze megint a többiekkel volt elfoglalva, most éppen azon volt kiakadva, hogy neki miért nincs olyan varázspálcája, mint a többi tündérnek. Nem igazán fogta fel, hogy egy Hófehérkének semmi szüksége varázspálcára, csak azért is mondta a magáét, hogy neki bizony kell olyan varázspálca. Hajni óvonéni kifestette a saját és a gyerekek arcát festékkel (Adus is kapott egy szép piros ajkat), és amint beléptünk az oviba, egyből magcsapta az orrunkat a finom fánk illat. Mi is vittünk süteményt, még előző este Adussal készítettünk pöttyöske sütit. El is fogyott mind, ízlett a kis ovistársaknak. Délután, amikor mentem Adélért megint rajtuk volt a jelmez, nagyon aranyosak voltak benne, látszott, hogy élvezték nagyon. Jó kis napjuk volt, Adél boldogan sétált haza és közölte útközben, hogy ő bizony jövőre tündér akar lenni. - Mi más?! :)

(Ő Zsófi, Adél legjobb barátja az oviban. -persze ő is tündér volt)

Jó kis hétvége

Szombaton délelőtt ugyan takarítással indítottam, de utána Adéllal pizzát sütöttünk ebédre. Adus már nagyon várta, mert jó pár napja megígértem már neki, hogy majd a kis nyújtófájával kinyújthatja a saját pizzáját. Ügyesen csinálta, és alig akarta megengedni, hogy összeállítsam a kész pizzát, és kisüssük, annyira belemerült a nyújtogatásba. :) Nagyon finom pizzákat készítettünk, jól belakmároztunk. Utána nagyot aludt mindenki (kivéve engem, aki megivott az ebédhez két pohár kólát, így még este 12-kor is ki voltak pattanva a szemeim, annyira nem vagyok hozzászokva a koffeinhez). Délután pedig útnak indultunk, hogy Adél farsangi jelmezét beszerezzük. Sikerrel jártunk, gyönyörű Hófehérkés jelmezt vettünk. Elég későn értünk haza, mert még Brendonba is mentünk. Adél megint fél perc alatt az összes kisgyerekkel összebarátkozott, és alig tudtuk elrángatni, pedig már jó későre járt. Abinak vettem egy új cumit (ami kicsit szellősebb, mert nagyon kiszárad a cumi alatt a bőre), de hát az én 10 hónapos gyerekem arcán a 6 hónaposoknak való cumi úgy néz ki, mintha egy újszülött szájába adtam volna. Árpival jót nevettünk rajta, olyan, mintha bajuszkötő lenne rajta. Így kicsit még várunk ezzel a cumival.

Vasárnap pedig áthívtuk ebédelni Mamókáékat, így én délelőtt a konyhában szorgoskodtam, Adél bőszen besegített a brownie-s tál kinyalakodásában. Nagyon finom ebédet készítettem a többiek egybehangzó állítása szerint - sült csirkecombot és szárnyat, mozzarellás paradicsomos csirkemellet, krumplipürével, rizzsel és salátával, desszertnek pedig brownie-t. Tényleg finom volt. Ebéd után aludni próbáltunk, de Adél úgy fel volt dobódva, hogy persze nem jött össze az elalvás. Így aztán inkább elmentünk a Várba sétálni egyet, beültünk a Ruszwurm cukiba a szokásos házi csokoládénkra, de bizony nem volt finom és én szóvá is tettem, hogy fura íze van. Először próbáltak rábeszélni, hogy biztos más csokiból készült, vagy más tejszínből, de egy perc múlva visszajött a pincér hölgy a pénzünkkel, hogy az üzletvezető megkóstolta, és valóban megsavanyodott a tejszín. Én szerencsére csak pár kortyot ittam, és Adél is, de Árpikám magába erőltette szokás szerint, neki az sem tűnik fel, ha egy étel már mozog. Viszont a Ruszwurm krémest végre újra kipróbálhattuk és az még mindig mennyei. Nem volt túlságosan mozgalmas, de olyan kellemesen eltöltött hétvégénk volt.

Beteges, de azért vidám hétköznapok

Sajnos menetrendszerűen a Kolping után most is lebetegedtünk. Adél hétfőn kezdte a takonykórt, Abigél kedden. Adussal már nincs is nagy gond, szépen fújja az orrát, beveszi a gyógyszereket, és szerencsére jól is alszik éjszaka, de pár nap múlva már a fülét is fájlalta. Akkor előkerült a fülmelegítő sapka, és úgy tűnik, hogy ő már szinte meg is gyógyult.

Sajnos Abigéllel nehezebb menetünk van, mivel szegénykémnek az amúgy is megnagyobodott orrmandulái ilyenkor még nagyobbra duzzadnak, és konkrétan nem kap levegőt, így jó pár napig szinte semmit nem aludtunk. Kimenekítettük szegényt Adus mellől és velünk aludt, hogy legalább Adél aludjon, és éjjel is többször kellett orrot szívnunk Abinak, de még így sem kapott levegőt. Ha végre aludt, akkor pedig annyira hangosan horkolt, hogy mi nem tudtunk aludni tőle. Az orrszívózást még mindig rémesen utálja, de érdekes, hogy az apjának nagyobb felhajtást csinál, neki nagyon tudja mondani a magáét, nekem csak úgy módjával. Kedden és szerdán mást sem csináltam egész nap, mint orrot szívtam, és orrot fújattam. Mire kiszívtam Abigél orrát és elmostam az orrszívót, már fújhattam Adél orrát, és mehettem vissza az ágyra kiszívni Abigél orrát, majd újra orrszívó mosás, és orrfújás, és orrszívás...áááááááááááá! Rémes volt.

Abigél is már jobban van, de még mindig úgy köhög éjszaka, mint aki megfullad perceken belül. Ilyenkor mint egy őrült rohanok át hozzá, megsimizem, és drukkolok neki, hogy hamar túljusson a köhögő rohamán. Így én még mindig nem alszom. Nagyon várom már a tavaszt, mert borzasztóan elegem van már ebből az október óta tartó folyamatos betegséghullámból.

Amúgy pedig próbáljuk ezeken az itthon, bezártságban töltött napokat is vidáman eltölteni. Például levágtam Adél haját, most egyforma hosszú mindenhol, és szerintem nagyon jól sikerült. Szerencsére imádja, ha vágom a haját, simán tűri végig, és még tetszik is neki.

Adus új hobbija a vágogatás, mindent miszlikre aprít az ollójával, vagy pedig rajzol. Most ez nagyon tetszik neki és képes egy órát is elvonulni és elrajzolgatni, elvagdosgatni, közben pedig énekelget. Már nagyban készülünk a farsangra, nagy nehezen sikerült kiválasztanunk, hogy Adél mi akar majd lenni...Hófehérke, mi más?! Állandóan ezt a könyvet kell olvasnunk, és Hófehérkés barbit is ugye kért, szóval teljes Hófehérke lázban égünk. Hosszas internetes keresgélés után rábukkantam a számunkra ideális jelmezre, és szerencsére a Gulliver játékboltban kaptunk is. Hát én azt hittem, hogy elájulok, amikor Adus felpróbálta itthon. Könnyeimet törölgetve gyönyörködtem benne. Olyan szép nagylányunk van! :) Csütörtökön lesz az oviban a farsang, remélem addigra már 100%-osan egészségesek leszünk.

Abigél pedig egyre ügyesebb, már sokat próbál menni kapaszkodva, meg a kis tologatós járást segítő játékával, valamint ő is rákapott a szekrényban való pakolgatásra, mint annó Adél. Édesen tud banánt kunyerálni, és Adél imádnivalóan kínálgatja őt, Abi legnagyobb örömére.

Ha Abigél végre meggyógyul kezdődik egy újabb mizéria...ki kell vizsgáltatnunk őt, mert holnap lesz 10 hónapos, és még mindig csak 6,5 kg. Nagyon vékonyka, pedig jól eszik, de hát rengeteget ürít is egy nap. Reméljük nincs valami felszívódási problémája, vagy esetleg tejérzékenysége, de jobb pár vizsgálatot csináltatni, hogy okosabbak legyünk. Lehet persze, hogy egyszerűen csak ilyen alkat, ebben bízom.

Kolpingoltunk

Előző héten pénteken felkerekedtünk és végre eljutottunk Alsópáhokra, a Kolping Hotelbe. Már ugye novemberben akartunk menni, de pont lebetegedtünk, és csak mostanra kaptunk megint szabad szobát. Szokás szerint, mint eddig minden évben, idén is Szilviáva, Józsival és Hangával mentünk. Az úton Abigél végig aludt, Adus pedig ügyesen elrajzolgatott a rajztáblájával. De a végén már egyre sűrűbben kérdezte, hogy mikor érünk már oda.
Idén a felújított részben kértünk szobát, olyat, amiben van külön gyerekszoba is. Amikor beléptünk tátva maradt a szánk, mert annyira igényesen csinálták meg, és valóban mindenre fel van készítve a szoba, ami egy kisgyerekes családnak kellhet. Még babakocsi, és etetőszék is be volt készítve, nem beszélve a fellépőről, a wc szűkítőről és a kiskádról. A gyerekszoba is lenyűgözött, de főleg a két "nagylányt", Adus és Hanga ki sem jöttek onnan, bevonultak és ügyesen eljátszottak.

Adélkám elég nyűgös volt a hétvégén, sok hiszti volt, amit először nem is értettünk, mert mostanában már nem szokott, vagy csak ritkán hisztizni. Aztán rájöttem, hogy egészen egyszerűen totálisan kifárasztja őt idegileg a "pincsizés", ugyanis a 3 nap alatt folyamatosan azt leste, hogy Hanga mit csinál, és mint egy pincsi kutya ment utána, és ő is azt csinálta. Döbbenetes volt, de szerintem ez életkori sajátosság, hogy a nála nagyobbakra úgy tekint mint a félistenre. Ha Hanga azt mondta neki, hogy másszon fel az emeletes ágyra, de ne a létrán, akkor Adus nekiállt. Persze hatalmas visításra rohantam be, mert Adusnak beszorult a lába, és ott lógott az emeletes ágyon.

Az úszodában szinte nem is mehettem Adél mellé, folyamatosan egyedül akart úszni, és balettozott a vízben. Tisztára nagylányt játszott, akinek nagyon égő, ha a szülei macerálják.
Mivel Abigél még kétszer alszik egy nap, Adus pedig pont a kettő között, ezért Árpikámmal nem sokat találkoztunk napközben, mert felváltva altattunk, vagy programot szerveztünk az éppen ébren lévőknek. De azért nagyon jó volt, Adél imádta, sokat játszottak Hangával a Bobó óvodában, és ugyan kezdetben még félt Bobótól, a második nap már Adél is ölelkezett az aranyos Bobóval. Sőt, ugye Adél névnapját pont a Kolpingban ünnepeltük, ezért még Bobónak el is dicsekedett vele, hogy aznap van a névnapja, és színezett neki egy szép Bobós rajzott. Hanga és Árpikám születésnapját is ott ünnepeltük, és ugyan nehezen bírták kivárni a csajok a vacsora végét (mi persze húztuk az időt), de megérte várni, hiszen személyesen Bobó hozta az asztalunkhoz a szépen feldíszített tortát. Utána a szobánkban még átadtuk az ajándékokat, és a csajokat alig lehetett lelőni este, hogy végre menjenek aludni. Adus megkapta a hőn áhitott Hófehérke barbit, tőlünk pedig egy Fifi-s rajzolót, amivel azóta is imád rajzolni, valamint még egy barbit (egy barnu hajút, azért, hogy ne gondolja Aduskám, hogy csak a szőkéknek áll a világ). Abigél nem aludt valami jól, érezhető volt, hogy nem találja a helyét, ezért köztünk aludt, de így pedig mi nem aludtunk. Sajnos nagyon hamar elröpült ez a pár nap, és Adél is alig akart haza indulni.
Abigél egyébként nagyon ügyesen viselkedett, szépen evett, ügyesen úszott, szaunázott, és a babakocsiban úgy ült, mint egy ultralaza kiskirály. Míg közlekedtünk az úszoda és a szobánk, valamint az étterem között mindig mindenkinek pápázott, imádták őt az idegenek. Este vacsora közben pedig szépen elszunyókált csendben, és ügyesen hagyott minket enni. Egy hangja nem volt megint csak, békés jó gyerek, igazi főnyeremény!
Pihenni két gyerekkel nem lehet, de kikapcsolódni, kiszakadni a hétköznapokból nagyon jó.
Kicsit sok kép készült mert Kerianyu is kattogtatott szépen, és nem is nagyon tudtam szelektálni közülük: