Vasárnap Lucust köszöntöttük, ugyanis ő már a 3 évesek klubját erősíti. Adél és Luca már nagyon rég nem találkoztak, mivel felváltva voltak betegek, de legfőképpen mi. Nagyon megörültek egymásnak a csajok, örömükben csapkodtak, fellökték egymást, és viháncoltak nagy kacagásokkal. Jó volt látni a nagy egymásra találásukat. Abigél a szokásos módon kicsit lassan oldódott fel, de aztán ő is már egyre bátrabban fókázott a kövön. A legnagyobb röhögést Gréti produkálta, ugyanis a két kezével nekiesett a tortának és tolta befelé a szájába, mi pedig nevettünk rajta, amin ő aztán egyre jobban vigyorgott és hatalmas nevetésben tört ki mindenki. Nagy mókamiki a csaj.
Aduskámra nagyon büszke voltam, igazán nagylányosan viselte, hogy ő nem kap ajándékot és szívből jövően együtt örült Lucával az ajándékainak. Tavaly még rá kellett szólni, hogy ne ő játszon az új játékokkal, de most már megértette, és tiszteletben tartotta, hogy Luca az ünnepelt. Még a jól kinézett széket is átengedte az "ünneplős"-nek (így hívta Adus az ünnepeltet). Amikor pedig Luca kicsit durcázott, keményen rászólt: "ha ilyen undokul viselkedsz, akkor elmegyünk." :-)
A szülinapozás után pedig a Télapó is megérkezett Krisztiékhez, így végre az én lányaim is kaptak egy-egy ajándékot, és kicsit ők is megnyugodtak. Zsolt finom ételekkel készült (pacal pörkölt és székelykáposzta - csupa light-os kaja :) ), a torta is fincsi volt, mi remekül éreztük magunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése