Az óvodában találkozott először élőben Adus a Mikulással, és az óvonénik szerint először megijedt, és sírt. Kérdeztem Adust, hogy miért ijedt meg? "Hát mert nagy volt a szakálla." Állítólag a végén már oda mert menni és elvette tőle a csokit is. Aztán haza felé menet megdumáltuk, hogy a Télapó bácsi nagyon szereti a gyerekeket és nem kell tőle félni.
December 10-én az NFÜ-be mentünk Télapó ünnepségre. Ahogy beléptünk Adus összefutott Bözsi nénivel, akinek azonnal lenyomott egy nap puszit. Aztán hamar beütött a krach. Elkezdődött az előadás, amiben rondábbnál rondább figurák voltak, de a legszörnyűbb a hóember volt. Adus keservesen sírvafakadt, alig tudtuk megnyugtatni. Azonnal haza akart indulni. Próbáltuk elterelni a figyelmét, hogy a játékokra koncentráljon, mert hamarosan vége lesz ennek a buta előadásnak és utána jönni fog az aranyos Télapó. Azért még többször sírdogált, nagyon megijedt tőlük (amúgy is abban a korszakban van, hogy nagyon komolyan veszi az amúgy nem igaz dolgokat, rosszakat is álmodik tőlük), de aztán ahogy megjött a Télapó már leült a többi gyerek közé. Csak szépen az orra alatt motyogva énekelte a dalokat, pedig itthon nagyon szépen begyakoroltuk őket. A Télapó elé érve szépen, hangosan megköszönte az ajándékot, majd közölte, hogy a Huginak is visz egy zacskót. A Télapó meg is simogatta a fejét, és kérdezte tőle, hogy szereti-e a tesóját. Adél pedig bőszen bólogatott. Édes volt.
Abigél életében először ivott szívószállal. Szó szerint kikapta a kezemből és a szájába vette. Aztán már csak azt láttam, hogy bőszen nyeli az innivalót. :)
Utána már alig lehetett elrángatni a játékoktól, még arcfestésre is vállalkozott. Abigél kezdett elálmosodni, így indulnunk kellett haza. Adél még aznap kb. 25-ször, és az azt követő napokon is legalább 10-szer kérdezte meg, hogy "nem kell félni a hóembertől, mert az csak egy jelmez?"
Reméljük jövőre már kicsit bátrabb lesz, és kinövi ezt a félős korszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése