December 21-én, hétfőn azzal telt az egész napom, hogy a földön csúsztam-másztam Abival. Amikor ő fókázva kúszni akart, én mindig megemeltem a pocakját, ugyanis feltűnt, hogy akkor bizony szépen, váltott kézzel kezd el mászni. Így hát kb. ezerszer kijavítottam, bíztam benne, hogy szépen berögzül majd ez a mozgásforma a kis agyába, és törlődik a rossz szokás. Meg is lett az eredménye estére, teljesen egyedül végig mászott a gyerekszobában, mert ott szőnyeg van, és nem csúszkáltak szét a lábai. Hamar rájött a kicsi nyuszi, hogy így gyorsabban lehet haladni, és bizony kevésbé fárasztó. Másnap már saját magát javította ki, ahogy fókázni akart, egyből átváltott mászásra, és azóta már nagyon beindult. Anyuéknál már a lépcsőre is felmászott, a feléig, ott visszafordítottuk, de lehet, hogy ment volna még tovább. Pár nap alatt sokat behozott az "elmaradásán", egyedül az ülés az, ami még nem megy, szerintem még mindig erősödnie kell, főleg a hátának. De már próbálkozik üldögélni néha, aztán egyszer csak elengedi magát, és nekünk ott kell lennünk, különben hanyatt esne, mint egy zsák.
Adélt pedig mostanában állandóan ki kell festenem, imádja. Most pl. cicát óhajtott az arcára. Majd közölte, hogy "anya, de mancsot is fessél." :)
23-án délután átjöttek hozzánk Mamókáék, és nagyon jó hangulatban készülődtünk a másnapra. Együtt megsütöttük a libamájat, a hagyományos karácsonyi kuglófot, készítettünk forralt bort, Adus pedig teljes lázban volt már. Rengetegszer elmondta, hogy "már csak egyet kell aludnunk, és jönnek az angyalkák, meg Jézus". Sokszor elénekeltük a Kis karácsonyt, és a gyerekbibliájából is nap mint nap el kellett mesélnünk Jézus történetét. Este a lefekvéskor is még kérte, hogy "Anya, meséld el még egyszer a Jézuskást!" Aztán közölte, hogy "az angyalkák majd biztos pici fát hoznak, mert tudják, hogy Abigél lerántaná". Nagyon kis előrelátó. :) Este sokára aludt el, teljesen fel volt dobva. Mamókát kérte, hogy feküdjön mellé, de csak nem bírt elaludni. Mamóka már mondta neki, hogy aludjál már, mert a Papóka itt fog hagyni engem. Erre Adus: "Akkor majd busszal hazamész." :) Így aztán a fa díszítésnek is este 10-kor tudtunk csak nekikezdeni. Szerencsére idén gyorsan végeztünk, mivel tényleg picike fát vettünk, ami elfér a konyhai tálalón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése