Spartacus

Bizony a történelem ismétli önmagát. 26 évvel ezelőtt, a kis 4 éves Ágica félszegen tipegett be a Spartacus úszodába (ami egyébként egy sikergyár, itt edzett Egerszegi, Güttler, Kovács Ági, és itt edz még most is Cseh Laci és a többi nagy úszónk). Kiss Miklósnál kezdtem a sportéletem első lépcsőfokait. Szigorú, de mégis szerethető, kedves oktató volt. 8 éves koromig jártam ide úszni, és tegnap, a mi kis Adélkánk szintén csatlakozott a sparis csapathoz, Miki bácsihoz és Móni nénihez. Nagyon bátor volt, előtte már két nappal meséltem neki, hogy hova fogunk menni, és én is itt tanultam meg úszni Miki bácsinál, meg arról, hogy itt bizony nagyon szót kell fogadni, és figyelni kell az oktatókra. Adél kisangyalként csinált mindent, sőt még nagy és okos unokatestvérként szegény pityogós Lucuskát is pátyolgatta. Kézen fogva úsztak, segített neki, és amikor elindult egy hosszra, és észrevette, hogy Lucát elhagyta, szépen visszament érte. Nagyon büszkék voltunk rá. Mostantól hétfő-szerda-péntek este 6-7 között a Spariban fog úszni a mi nagylányunk. Reméljük szeretni fogja, és kitartó lesz. Hogy versenyúszó legyen nem szeretném, csak tanuljon meg jól és szépen úszni, ennyivel is beérem. Utána választhat magának valami testhezálló sportot. A lényeg, hogy sportoljon.