Ez a kis ropi lábú zsiványpalánta akkora huncutságokat tud kitalálni, hogy borzasztó. Alapból mindent szétdobál, csak úgy, mindenféle terv, vagy ok nélkül. Imád a papucsokban mászkálni, és azokat is széthordani a lakásban. Azon már meg sem lepődök, hogy főzés közben néha az egyik konyhafiókban találom meg pl. a szemcseppes dobozt, vagy egy fogkefét. :) Minden huncutkodásban benne van, és esténként már követeli, hogy Adéllal együtt hancúrozhasson. Anélkül nem akar lefeküdni, elkezd sírni az ágyában, míg ki nem vesszük, és nem hancúrozhat Adussal a franciágyunkon. Utána már egy hang nélkül elalszik.
Úgy tudja szedni a kis ropi vékony lábait, hogy már kergetőzőset is szoktak játszani, közben pedig hatalmas kacagások vannak. Azért féltékenykedés is van, épp a minap mindketten egyszerre szerettek volna az ölembe ülni és hozzám bújni. Ezért gondoltam, hogy egyiket az egyik lábamra, a másikat a másikra ültetem. Igen ám, de nekik egy így nem volt elég, egymást túrva-fúrva, tépve próbáltak kisajátítani maguknak, közben ment a sírás, sikoltás, amit csak a lányok képesek magukból kihozni. Eszméletlen volt. Végül Árpikám segített a helyzeten, Abit magához vette. Adél borzasztó elégedett arccal nézett rám, elérte amit akart.
Abi imád menni Adusért az oviba, egyből rohan be, és már ül le a kisszékekre, kér ennit, és megy játszani a játékokkal.
Enni most már a mi asztalunknál szeret, állandóan felmászik a székre, és büszkén ácsorog ott. Beszéde még mindig nem túl cizellált, baba, mama, pa (Apa), vava a felhozatal még mindig. Fogak száma 8, testsúly: 7,4 kg-ot mértünk pár hete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése