Idén nagyon vártam a gyereknapot, most már Adél igazán élvezte, és Abival is már lehetett menni tömegbe. A Városligeti sokadalmat választottuk, mert volt Alma koncert is (amiről aztán pont lemaradtunk, de a végét azért hallottuk). Szerencsére az égiek a gyerekek mellé álltak, a szombati zord időjárás után, vasárnapra gyönyörű napsütés lett. Adus persze ahogy megérkeztünk kiszúrta a legnagyobb lufit, így azt cipelhettük végig a tömegen (sokszor alig láttunk tőle valamit). Először gipsz mintát festettünk, gyönyörű lett, majd rohantunk Alma koncertet hallgatni, de már útközben Adus nyaggatott a vattacukor miatt. Így aztán (gyerek nap miatt, hiszen ilyenkor mindent lehet nekik) életében először kipróbálhatta, és hatalmas zokogásban tört ki, amikor egy picit lecsippentettem belőle. Pedig nem egy irigy gyerek, ha ételről van szó, de ez most szemmel láthatóan tabu volt. Abigél lelkesen topogott, forgott a zenékre, és élvezte a nagy nyüzsit. Elmentünk még a falmászást kipróbálni, mármint Adus és nagyon büszkék voltunk rá, mert nem adta fel, küzdött a végsőkig.
Dél körül elindultunk Mamókáékhoz, mert már ott vártak Kittusék is minket a kész bográcsos csirkepörivel. Isteni volt. Aludtak a lányok, majd délután nagy hancúrozást csaptak a lányunokák, mind a 4. :)
Persze voltak apróbb ajándékok is, könyv, buborékfújók, pörgős szoknya, ez meg az. Klassz nap volt, örülök, hogy végre megint gyereknapozhattam én is. Már megérte gyerekeket szülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése