Fülgyulladás

Tegnap délután, amikor mentem Adélért az oviba nagyon furcsáltam, hogy csak úgy nézett magaelé a kertben és azt is alig vette észre, hogy odaértem. Pont észrevett Orsi, de Adél nem, és kérdezte, hogy mi a gond Adélkám? Erre Adél: "várom Anyát". Orsi viccesen mondta, hogy szerintem nézz oda oldalra, és csak ekkor vett észre. Én nagyon vártam a délutánt, mert 4 órától teadélutánt tartottak az oviban a szülőknek, hogy jobban megismerjék egymást. De Adélt nem érdekelte az egész, sem a sok finomság, amiket kiraktak. Egyre furcsább volt a dolog. Majd Orsi mondta, hogy neki gyanús Adél, szerinte bújkál benne valami, mert napközben is szótlan volt, alvás után fázott is, és csillog a szeme. Na ekkor mondta Adél, hogy "nem akarom a sok szülőt, menjünk". Még próbáltam őt győzködni, kínálgatni, de láttam, hogy valami tényleg nem stimmel. Így hát nem erőltettem tovább a dolgot, elindultunk haza. Még távozáskor Erika megemlítette, hogy Adélt ma megharapta Cloé (egy külföldi kislány, aki csak egy hétre volt az oviban), mert ugyanolyan sapkája van Adélnak, mint neki, és azt hitte az övé. Ahogy megláttam Adus karját, legszívesebben azonnal nekiestem volna a harapós kislánynak, de mázlijára, már elmentek. Ja, és ráadásul még Zsiga is lelökte Adust a csúszdáról. Szegénykémnek nem volt jó napja az oviban, én ennek tudtam be a rosszkedvet. De aztán, ahogy az ovi kapujához értünk Adél sírva fakadt és közölte, hogy neki fáj a füle. A bal füle. Az utat hazáig végig bömbizte, látszott rajta, hogy nagyon fáj neki. Otthon gyorsan kiszívtam az orrát, és befektettem az ágyunkba, mert éreztem, hogy forró a homloka. Ameddig Abigélt megetettem ő el is aludt az ágyunkban. Sajnos sírva ébredt, és csak nagyon sok sírás és veszekedés árán tudtam beletukmálni az amúgy imádott lázcsillapítót (ő maga szokta bevenni, annyira szereti amúgy). Közben telefonálgattam a háziorvosnak, aki mondta, hogy este 7-ig vannak a Fehérvári úton a fül-orr gégészeten, menjünk el oda.

A következő egy óra arról szólt, hogy Apával felváltva próbáltuk Adélt meggyőzni, hogy bizony el kell menni a doktornénihez, hogy nem fájjon a füle. Az autóban is nagyon le volt törve, én Adélkámmal együtt sírtam, annyira rossz volt látni, átérezni a fájdalmát.

A doktornő persze rendkívül "szimpatikus" volt, baromira nem díjazta, hogy a rendelési idő vége előtt negyed órával érkeztünk meg. Mondtam neki, hogy már másfél hete köhög Adél és taknyos, de vélhetően most ráhúzódott a fülére.

Adél már ugyan jobban volt a Nurofennek köszönhetően, de nagyon sírt a vizsgálat alatt. A doktornő "kedvessége" pedig csöppet sem segített a helyzeten. A bal füle valóban gyulladt volt, a jobb szerencsére nem. Adus kapott antibiotikumot, meg fülcseppet és végre indulhattunk haza. Még ott bementünk a gyógyszertárba, és egy nagyon kedves nénit csíptünk el, aki nagyon együttérzően beszélgetett Adéllal, mondta is neki, hogy ezek a gyógyszerek mind azért vannak, hogy ne fájjon neki és meggyógyuljon. Adél hangosan és bátran köszönt el a kedves gyógyszertárostól.

Estére nagyon megéhezett Adél, annyit vacsorázott, mintha egész nap nem evett volna. Szerencsére a kedve estére már nagyon jó volt, csak még zavarta a fülébe dugott, fájdalomcsillapítóval átitatott gézszalag, amit le is ragasztottak. Ezt csak ma reggel vehettük le, nem kis kínlódás árán. Az éjszaka jól telt, Adél aludt szépen.

Nem úgy mint Abi, aki éjszaka elkezdett köhögni. Éjszaka többször hosszan köhögött, így nem sokat aludtunk. Nagyokat hapcizik is, így úgy tűnik most ő a soros. :(

Ma elszaladtunk a gyógyszertárba és vettünk Adélnak fülmelegítő sapkát. Adus közölte, hogy természetesen rózsaszínűt vegyek, de hát mondtam neki, hogy sajnos ebből nem készítenek akkor színválasztékot. Mindenesetre nagyon várta már, hogy felvehesse, úgy mint az Anna, Peti és Gergő könyvben Peti is.

Most délután megyünk a körzeti orvosunkhoz, hogy ő is nézze meg a csajokat.

Nos egy beteg gyereknél már csak két beteg gyerek a rosszabb, ezt már máskor is megállapítottam.