Spartacus

Bizony a történelem ismétli önmagát. 26 évvel ezelőtt, a kis 4 éves Ágica félszegen tipegett be a Spartacus úszodába (ami egyébként egy sikergyár, itt edzett Egerszegi, Güttler, Kovács Ági, és itt edz még most is Cseh Laci és a többi nagy úszónk). Kiss Miklósnál kezdtem a sportéletem első lépcsőfokait. Szigorú, de mégis szerethető, kedves oktató volt. 8 éves koromig jártam ide úszni, és tegnap, a mi kis Adélkánk szintén csatlakozott a sparis csapathoz, Miki bácsihoz és Móni nénihez. Nagyon bátor volt, előtte már két nappal meséltem neki, hogy hova fogunk menni, és én is itt tanultam meg úszni Miki bácsinál, meg arról, hogy itt bizony nagyon szót kell fogadni, és figyelni kell az oktatókra. Adél kisangyalként csinált mindent, sőt még nagy és okos unokatestvérként szegény pityogós Lucuskát is pátyolgatta. Kézen fogva úsztak, segített neki, és amikor elindult egy hosszra, és észrevette, hogy Lucát elhagyta, szépen visszament érte. Nagyon büszkék voltunk rá. Mostantól hétfő-szerda-péntek este 6-7 között a Spariban fog úszni a mi nagylányunk. Reméljük szeretni fogja, és kitartó lesz. Hogy versenyúszó legyen nem szeretném, csak tanuljon meg jól és szépen úszni, ennyivel is beérem. Utána választhat magának valami testhezálló sportot. A lényeg, hogy sportoljon.

Adél első mozizása

Pénteken kitaláltuk, hogy másnap menjünk el megnézni a Bogyó és Babóca 13 új mese című mozifilmet Adussal. Mivel Abi még túl pici hozzá, ezért úgy szerveztük, hogy ameddig mi mozizunk, addig a hugi Mamókáékkal elmegy a Népligetbe, mert valami nagy rendezvény lesz. Reggel még elmentünk úszni is, ahol Adél megint meglepett minket, teljesen magától elkezdett szépen gyorsban úszni. Pedig mostanában főleg csak ugrándozott a vízbe az úszások alkalmával, én meg nem erőltettem, mert a sok betegség miatt sokat kihagytunk. Ebéd után kimaradt az alvás, inkább Lucussal viháncoltak, majd délután elindultak Mamókáék a Népligetbe, mi pedig a Corvin moziba.

Kicsit hamarabb érkeztünk, hogy átvegyük az előzőleg lefoglalt jegyeket (persze alaptalan volt a félelmem, hogy nem lesz hely, alig voltak, de nem akartam kockáztatni). Míg várakoztunk elmentünk egyet még fagyizni. Adélnak felvázoltam fagyizás közben, hogy sötét lesz a moziban, és bizony kicsit hangos is. Kicsit el is kezdett félni Adél, de inkább fel akartam őt készíteni, mint sem ott döbbenjen meg és kezdjen el parádézni. Természetesen vettünk pattogatott kukoricát, és nagy izgalommal vártuk a film kezdetét. Adus nagyon élvezte, folyamatosan majszolta a kukoricát, és minden egyes rész végén megkérdezt, hogy lesz még? A végén már együtt számoltunk vissza, hogy még hány rész van hátra.

Mozizás után pedig siettünk hugiért, aki vígan elvolt nélkülünk, és Adél még ment egy-két körjátékon. Persze nagy hiszti is volt a fáradtság miatt, kicsit sok élmény érte Adélt egy nap alatt. Viszont este lefekvéskor nem volt probléma. Míg odamentem Abihoz, hogy megsimogassam (mert felsírt), addig Adél 2 perc alatt egy hang nélkül elaludt. Így egészen gyors altatás volt a mai. :)

Abigél mostanában

Ez a kis ropi lábú zsiványpalánta akkora huncutságokat tud kitalálni, hogy borzasztó. Alapból mindent szétdobál, csak úgy, mindenféle terv, vagy ok nélkül. Imád a papucsokban mászkálni, és azokat is széthordani a lakásban. Azon már meg sem lepődök, hogy főzés közben néha az egyik konyhafiókban találom meg pl. a szemcseppes dobozt, vagy egy fogkefét. :) Minden huncutkodásban benne van, és esténként már követeli, hogy Adéllal együtt hancúrozhasson. Anélkül nem akar lefeküdni, elkezd sírni az ágyában, míg ki nem vesszük, és nem hancúrozhat Adussal a franciágyunkon. Utána már egy hang nélkül elalszik.

Úgy tudja szedni a kis ropi vékony lábait, hogy már kergetőzőset is szoktak játszani, közben pedig hatalmas kacagások vannak. Azért féltékenykedés is van, épp a minap mindketten egyszerre szerettek volna az ölembe ülni és hozzám bújni. Ezért gondoltam, hogy egyiket az egyik lábamra, a másikat a másikra ültetem. Igen ám, de nekik egy így nem volt elég, egymást túrva-fúrva, tépve próbáltak kisajátítani maguknak, közben ment a sírás, sikoltás, amit csak a lányok képesek magukból kihozni. Eszméletlen volt. Végül Árpikám segített a helyzeten, Abit magához vette. Adél borzasztó elégedett arccal nézett rám, elérte amit akart.

Abi imád menni Adusért az oviba, egyből rohan be, és már ül le a kisszékekre, kér ennit, és megy játszani a játékokkal.

Enni most már a mi asztalunknál szeret, állandóan felmászik a székre, és büszkén ácsorog ott. Beszéde még mindig nem túl cizellált, baba, mama, pa (Apa), vava a felhozatal még mindig. Fogak száma 8, testsúly: 7,4 kg-ot mértünk pár hete.

Adél óvodai fotózása

A Gézengúz oviban két napig fotózták a gyerekeket, életképeket akartak elcsípni. Örülök neki, hogy megvannak ezek a fotók, mert ugye már nem sokáig jár ide Adus, szeptembertől megy a nagy oviba, Gazdagrétre a Pitypang Óvodába, az Alma csoportba. Szerencsére felvették, és mi nagyon örülünk neki, de sajnos Adél most kezd szembesülni vele, hogy bizony a jelenlegi ovistársai nem jönnek a másik oviba. :(
Egy két kép az óvodai életből:

 A nagy barátnők, Lili és Zsófi között.

 Csengével nagy zsiványok, óriás barátnők, akik mindig összevesznek, majd két perc múlva megy a puszi egymásnak.

 A hinta rendeltetésszerű használata...szerintük.

 Ezt jól kifigyelte a fotós. :) WC-n táskákkal a kézben.

 Készül a házi pizza.

 Nyami,de fincsi lett.

 És a csoportkép.

Vászolyon vendégségben

A hétvégén Vászolyon meghívást kaptunk Kaszás Ottóéktól, egy isteni bogrács gulyásozásra, valamint kemencés langallót is készítettek. A telkük a domb tetején helyezkedi el, mesés panorámával, rálátni a tihanyi félszigetre. Megszámlálhatatlan gyümölcsfa van a kertben, így Adél és Ádika már egyből a ropogós cseresznyéket szedte az egyik fáról. Nagyon élvezték, és egész hétvégén annyira jól eljátszottak, nagyon egymásra találtak. Aznap délután még lementünk a strandra, ahol Abigél másfél mini magnumot majszolt be egymaga, és hatalmasakat futkorásztak a gyerekek. Másnap még mentünk lovagolni is, majd elindultunk Hangáékhoz. Adél és Hanga megint csodás táncbemutatót tartottak a felnőtteknek.

Gyerkőcnap

Idén nagyon vártam a gyereknapot, most már Adél igazán élvezte, és Abival is már lehetett menni tömegbe. A Városligeti sokadalmat választottuk, mert volt Alma koncert is (amiről aztán pont lemaradtunk, de a végét azért hallottuk). Szerencsére az égiek a gyerekek mellé álltak, a szombati zord időjárás után, vasárnapra gyönyörű napsütés lett. Adus persze ahogy megérkeztünk kiszúrta a legnagyobb lufit, így azt cipelhettük végig a tömegen (sokszor alig láttunk tőle valamit). Először gipsz mintát festettünk, gyönyörű lett, majd rohantunk Alma koncertet hallgatni, de már útközben Adus nyaggatott a vattacukor miatt. Így aztán (gyerek nap miatt, hiszen ilyenkor mindent lehet nekik) életében először kipróbálhatta, és hatalmas zokogásban tört ki, amikor egy picit lecsippentettem belőle. Pedig nem egy irigy gyerek, ha ételről van szó, de ez most szemmel láthatóan tabu volt. Abigél lelkesen topogott, forgott a zenékre, és élvezte a nagy nyüzsit. Elmentünk még a falmászást kipróbálni, mármint Adus és nagyon büszkék voltunk rá, mert nem adta fel, küzdött a végsőkig.
Dél körül elindultunk Mamókáékhoz, mert már ott vártak Kittusék is minket a kész bográcsos csirkepörivel. Isteni volt. Aludtak a lányok, majd délután nagy hancúrozást csaptak a lányunokák, mind a 4. :)
Persze voltak apróbb ajándékok is, könyv, buborékfújók, pörgős szoknya, ez meg az. Klassz nap volt, örülök, hogy végre megint gyereknapozhattam én is. Már megérte gyerekeket szülni.