Már napok óta nagyon izgatott voltam az anyák napi ünnepség miatt, amit pénteken tartottak az óvodában. Sajnos Adéllal történt egy kis 
baleset még a múlt héten, ugyanis az óvodában éppen Cifra palotázott (azaz egy műanyag asztalon énekelt, majd a végén le kell ugrani), de az asztal sajnos nem bírta az előtte már jópár gyerek ugrálását, és pont szegény Adélom alatt adta meg magát. Így nem tudott rendesen elrugaszkodni, és a földet érés sem
sikerült 10 pontosra. Én az egészet végig néztem, ugyanis ekkor érkeztem Adélért. Szegénykémnek a bokája kifordult, és nem bírt lábra állni. Elős
zör azt hittem csak rájátszik, de kezdett neki dagadni is, így hívtuk Árpit, hogy siessen és induljunk a Baleseti Intézetbe. Szűcs Andi gyerekorvos
barátunk már odaszólt, és így vártak bennünket, gyors rön tgen után kiderült, hogy szerencsére csak zúzódás. Adél azért egy "picit" elhagyta magát aznap, és hagyta, hogy cipeljük őt egész este. Másnap már rá bírt állni, de nagyon sokáig bicegett vele. Így aztán óvodában sem voltunk, és Húsvétra még egy jó kis köhögést is sikerült összeszednünk. Kezdtem aggódni, hogy nem lesz így anyáknapi ünnepség, de Adél kezdett javulni, így csütörtökön már bevittem Adust egy órára az oviba a műsor gyakorlására. Pénteken pedig már egész nap ott volt, és délután jöttek Mamókáék is velünk az ünnepségre.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én...
Én végig fotóztam, de nagyon nehéz volt, mert folyamatosan könnycseppek voltak a szememben, annyira megható volt. Sejtettem, hogy nem úszom meg az első anyáknapi köszöntést pityergés nélkül, de ez így is van rendjén. Adél nagyon szép dalolta a dalokat és szavalta a verseket. Az ünnepség végén pedig szép tulipánt és nyakláncot adtak át a gyerekek az anyukáknak. A napot egy közös fagyizással zártuk.
Most is azt mondom, hogy anyának lenni a világon a legszebb dolog, és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos gyermekeim vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése