Adél biciklizik

A hétvégét Balatonszárszón töltöttük Árpikám volt gimis osztálytársaival, és azok családtagjaival. Remek időt fogtunk ki, a gyerekek meg nem álltak egész nap, nagyon élvezték a hétvége minden percét, ahogyan mi felnőttek is. Ahogy megérkeztünk Adél egyből kiszúrta, hogy vannak biciklik, azonban Adus eddig csak pótkerékkel ment pedálos biciklin. Itt pedig nem volt pótkerék a bicajokon, de ez nem nagyon zavarta a lányomat. Felült egyre, majd elindult vele. Árpival úgy szedtük fel az állainkat a földről, nem hittünk a szemünknek. Úgy tekert a biciklivel, mintha már egy hete csak ezt gyakoroltuk volna. Persze sokat számított, hogy már jó egy éve futóbiciklizik, szerintem az egyensúlyozást ennek segítségével sajátította el. A megállással ugyan voltak gondok, mivel nagy volt neki a jármű, és nem ért le a lába, ezért ott kellett futnunk mellette, hogy ha meg akar állni, akkor elkapjuk. Sokat bicajozott a hétvégén, és vasárnap már olyan tempóban, hogy Árpikám alig érte utol.

Adél Julival és Pannival játszott a legtöbbet, nagyon egymásra találtak. Együtt léghokiztak, rexeztek, jakuziztak, vízibicikliztek és bolondoztak. Abigél eközben fel-alá járkált, egy percre sem állt meg.

Az apartmanunkban két szoba volt, egy francia ágyas, és egy kinyitható kanapés. Mivel az utazóágyat Vászolyon hagytuk, ezért a két lány a kinyithatós ágyon aludt egymás mellett. Jól kipárnáztam a széleket, ha esés van kevésbé fájjon, de minden rendben volt. Pihenni megint nem sikerült, de remekül szórakoztunk, és feltöltődtünk élményekkel.

Íme néhány kép a balatoni hétvégéről:

Léghokizás közben

 Életében előszőr bringázik

 Marcussal

 Lillával

 Csupa kosz

 Csipet-csapat a stégen.

 Na ezt kitől tanulta?

 Julival és Pannival

 Volt mennydörgés, villámlás

 Így aludtak egymás mellett

 Hugi szeretgetés

 Abinak tetszik a mese

 Közös jakuzizás

Ada duma és Abi mostanában

Sajnos (szerencsére) mostanában kicsit elfoglalt voltam a fotóskuckó blog fotózásaival, és képszerkesztéseivel, és elhanyagoltam a lányaim blogbejegyzéseit. Adél szövege már annyira elképesztő, hogy hiába próbáljuk megjegyezni a dumákat, folyamatosan mondja az újabbakat, és már felejtjük is el az előtte hallottakat. Azért néhányat sikerült lejegyeznem:

Fagyizónál ültünk, Adél odaült az ovistársához és annak anyukájától kérdezte:
"Az én anyám állandóan mos, te is folyton mosol?"

Ette a húslevest, és bőszen kanalazta ki belőle a tésztát: "Imádok egyszerűen tésztát enni."

Orvosnál: "Anya, én példát mutatok a huginak."

Telefonáltunk egymással: "Anya te otthon vagy?" - nem, Mátraházán apával. "Annak van teteje?"

"Én már nagylány vagyok, és rágókázom." (rágózik)
Most csak ennyi jutott az eszembe, pedig tényleg ömleszti a jobbnál jobb szövegeket.

(Egy kis teraszos rajzolgatás a levágott fotós hátteremen...)

Abigélről is essen néhány szó, ő ugyan még alig beszél, csak azt mondja, hogy baba (de ezt Adélra is mondja, vagy ha meglátja Adél egyik cipőjét, ruháját), meg azt hogy pa (Apa). Amikor sír utánam, akkor néha a sírásából azt vélem kihallani, hogy nya (ami talán már az Anya akar lenni). Viszont írtó nagy zsivány lett belőle, aki egész nap csak kupit csinál, mindent szétdobál, mindent széthord, és a tárgyakat a legkülönbözőbb, és elképzelhetetlen helyekre tudja eldugni. Mi meg órákig keressük, bár most már van egy kis rutinunk a fogkeféjét a csokis fiókban, a cipőit a lábosaimban, és a cumikat a játékos doboz alján keresni. Néha találok egy-egy keksz darabkát is itt-ott a lakás egyes részein, szekrényeinkben. Hugi most már kezd komoly ellenfél lenni, rendesen megedződött Adél mellett és már nem adja magát olyan könnyen. Visít, elszalad, földre csücsül mérgében és sír, hisztizik, ha valami nem úgy megy, ahogyan azt ő kigondolta. Kemény dió, pedig ki sem nézné belőle senki. Imád a kertben lenni, ki-be járkál itthon (nagyon szeretem a kertkapcsolatunkat, én a lakásban házimunkázom, ő pedig lófrál a kertben). Persze ha csend van, akkor vagy a muskátli szirmait tépte le, vagy földet eszi, vagy már a csúszdára próbál valahogy felmászni. Jót nem jelent, annyi bizonyos. Múlt hétvégét a Mátrában töltöttük Árpikámmal, kettesben, a lányok Mamókáéknál voltak. Szegény Papókának emlékezetes két nap volt ez. Abigél ugyanis egy viháncolás közepette úgy lefejelte, hogy roppant szegény Papóka orra, és szépen el is ferdült neki. Mondtam is, hogy a 7 kilós törpicske leterítette a Góliátot. :)

Nagyon rossz érzés, hogy látom, nem tudok annyit foglalkozni vele, mint Adéllal annó, mindent később is csinál. Adél már ilyenkor javában beszélt szavakat, mutogatta a testrészeit. Bár azt is tudom, hogy nem ettől lesz ő okosabb, vagy ügyesebb, nincs lemaradva semmiről, csak az ember önkéntelenül is viszonyítgat, pedig nem szabadna. Majd behozza ő is a lemaradását, sőt, gondolom hirtelen húzni fogja őt majd a nagyok társasága és fejlettsége.

Anyák napja

Már napok óta nagyon izgatott voltam az anyák napi ünnepség miatt, amit pénteken tartottak az óvodában. Sajnos Adéllal történt egy kis baleset még a múlt héten, ugyanis az óvodában éppen Cifra palotázott (azaz egy műanyag asztalon énekelt, majd a végén le kell ugrani), de az asztal sajnos nem bírta az

előtte már jópár gyerek ugrálását, és pont szegény Adélom alatt adta meg magát. Így nem tudott rendesen elrugaszkodni, és a földet érés sem

sikerült 10 pontosra. Én az egészet végig néztem, ugyanis ekkor érkeztem Adélért. Szegénykémnek a bokája kifordult, és nem bírt lábra állni. Először azt hittem csak rájátszik, de kezdett neki dagadni is, így hívtuk Árpit, hogy siessen és induljunk a Baleseti Intézetbe. Szűcs Andi gyerekorvos barátunk már odaszólt, és így vártak bennünket, gyors rön

tgen után kiderült, hogy szerencsére csak zúzódás. Adél azért egy "picit" elhagyta magát aznap, és hagyta, hogy cipeljük őt egész este. Másnap már rá bírt állni, de nagyon sokáig bicegett vele. Így aztán óvodában sem voltunk, és Húsvétra még egy jó kis köhögést is sikerült összeszednünk. Kezdtem aggódni, hogy nem lesz így anyáknapi ünnepség, de Adél kezdett javulni, így csütörtökön már bevittem Adust egy órára az oviba a műsor gyakorlására. Pénteken pedig már egész nap ott volt, és délután jöttek Mamókáék is velünk az ünnepségre.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én...

Én végig fotóztam, de nagyon nehéz volt, mert folyamatosan könnycseppek voltak a szememben, annyira megható volt. Sejtettem, hogy nem úszom meg az első anyáknapi köszöntést pityergés nélkül, de ez így is van rendjén. Adél nagyon szép dalolta a dalokat és szavalta a verseket. Az ünnepség végén pedig szép tulipánt és nyakláncot adtak át a gyerekek az anyukáknak. A napot egy közös fagyizással zártuk.

Most is azt mondom, hogy anyának lenni a világon a legszebb dolog, és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos gyermekeim vannak!

Nyuszi ül a fűben

Pénteken tojásfestéssel kezdtünk készülődni a Húsvétra és egy kis sütemény sütéssel.

Húsvét szombaton Mamókáékhoz érkezett először a nyuszi(k), egészen pontosan Zsolti hozta őket egy dobozban. Délelőtt még elvittük a lányokat állatkertbe (míg Kittusék úszáson voltak), ahol nagyon jól érezték magukat. Adél bátran etette a puputevéket répával (most készültünk), a zebrát és a kecskéket állatcsemegével. Szerencsére megnyugodott, hogy az oroszlánok valóban ketrecben vannak, és nem tudnak onnan kijönni (mostanában sokat foglalkoztatta ez a kérdés, félt, hogy idejönnek hozzánk a Hetény u.-ba). Abigél is nagyon élvezte, mindenre azt mondta, hogy va-va, és mutogatott bőszen a kis pici ujjacskájával.

Délután amikor megjöttek az igazi nyuszik nagyon örültek a lányok, szegény nyulak remegtek rendesen, de azért szerintem egészen jól bántak velük a csajok. A kertben eldugott tojásokat, csokikat és játékokat szépen sorrjában megkeresték a lányok, a legnagyobb sikere persze az Aranyhaj babának volt. Finomat ettünk, és szerencsére az idő is kedvezett nekünk.

Másnap mentünk Vászolyra, sokat sétáltunk, lovagoltunk, de a nyuszi csak hétfőn jött. Bali és Ádám már korán ébredtek, és nagyon be voltak zsongva, hogy mikor locsolhatják már meg a lányokat. Adél is olyan izgatott volt, édesek voltak nagyon. Aztán elindult a nagy csokitojás vadászat a kertben. Rengeteg apró csokitojást dugott el a nyuszi, én pedig viccesen megjegyeztem, hogy biztosan hasmenése volt a nyuszinak, hogy ennyi tojást tojt. A gyerekeknek ez annyira tetszett, hogy egész nap ezen kuncogtak. Adusék kaptak még varázspálcát, Barbie hajszárítós szettet és apró playmobil állatkerti állatkákat.

Ovi keresés

Az utóbbi hetekben az óvoda mizéria körül forogtak a napjaink, ugyanis a héten szeretnénk beiratni Adélt állami óvodába, hogy a szeptembert már ott kezdje. A jelenlegi magánovival nagyon meg vagyunk elégedve, az óvónők szuper kedvesek, imádják a gyerekeket, nagyon sokat foglalkoznak velük (mindig készítenek valami szépet) és Adél is imád a Gézengúz oviba járni. Csak éppen mostanában egyre több a pici gyerek (2-2,5 évesek), akik szerintem nagyon lekötik az óvónéniket, valamint várhatóan az összes Adéllal egyidős játszópajtást elviszik állami oviba. Így nem sok értelme van itt maradni, és ugyebár az anyagiak sem utolsó szempontok.

Azért egy magánóvoda után elmenni az Őrmezőn található körzetes oviba nem kis élmény volt. Ide ugye kötelező lenne jelentkezni, de úgy döntöttem ezt az ovit egyszer's mindenkor kitörlöm az emlékezetemből. Az óvónők már két lábbal a nyugdíjban, és minden szavuk azt árasztotta, hogy reggel ha lehet minél később hozzuk a gyereket, délután pedig jobb, ha már 1-kor el is visszük. Szerencsére azért találtunk olyan ovit is, ami tetszett (Gazdagréten), Adél már ki is jelentette, hogy ő az alma csoportba fog járni. 3-4 oviba tervezem beadni a jelentkezést, meglátjuk, hogy sikerül-e felvételt nyernünk.