Adél 4 éves lett

Először is nagyon boldog születésnapot kívánunk a mi nagylányunknak! Bizony, már 4 éves, szinte hihetetlen. Nagy óvodás. Ma tartottuk a szülinapi buliját, a széles családdal, 18-an voltunk. Egész nap készülődtünk, én el sem hagytam a konyhát, készült két torta is (egy gyümölcsös Adus kedvéért, és egy fehér csokis trüffel a csokiimádók kedvéért), sült csirkecomb, kukorica saláta, a gyereknek sült krumpli és halrudacskák. Nagy volt a fennforgás és a hangzavar, de nagyon jól éreztük magunkat, szuper nap volt.

Már egész nap be volt Adélkánk zsongva, aludni sem bírt ebéd után, így eléggé elfáradt délutánra, és pont a tortázás előtt el is tört nála a mécses, hogy a tortát nem az ő helyére szervíroztuk. De próbáltuk megnyugtatni, de azért látszik a képeken, hogy a gyertya elfújásánál rendesen piros a szeme. :)

Kapott egy csomó játékot, mi pont ezért még reggel átadtuk a mieinket, amiknek nagyon örült (Celestia hercegnő póni, és egy Little Pets Shop fa). Abi kicsit nehezen viselte, hogy ő nem kap semmit, nem igazán értette, de próbáltuk Adélt rábírni, hogy a kistesójának is mutassa meg, ő is játszhasson az új játékokkal. Ez néha sikerült is. :) Örülünk neki, hogy ilyen sokan voltunk, és köszönjük a családtagjainknak, hogy eljöttetek és ennyi szép ajándékkal halmoztátok el Aduskát!

Egy kis összegzést is szoktam ilyenkor írni, amikor évfordulóhoz érkezünk, legyen hát ez most is így.

Adél nagyon nyitott és barátkozós még mindig, szinte az első percben megnyílik bárki felé. Nagyon könnyen teremt kapcsolatot az emberekkel. Érzelmileg nagyon könnyen sebezhető, iszonyú érzékeny (pont mint Anyukája), egy hangosabb szótól már el is sírja magát, és mostanában már a filmeken is elpityeredik, ha egy szomorú, vagy éppen megható részt lát. Mindezekből kifolyólag igen empatikus is, nem bírja elviselni az igazságtalanságot, és mélyen együtt tud érezni, ha valakivel rossz történik. Alapvetően jó kislány, nem sok panaszunk lehet rá, mostanában csak a testvéri viták száma nőtt meg, elég sokat szekálják, nyúzzák egymást, főként a játékok miatt. Nem szeretem, ha versenyeznek, és sokszor csinálják (melyikük ér oda előbb a sámlihoz stb.), a vége pedig a legtöbbször visítás, ordítás, és kiabálás. De egyébként jó testvérek, szeretik egymást. Adél mindenre figyel, a legapróbb változást is észre veszi (ha egy új fülbevalóm van pl.), és meg is említi, megdicséri az embert, ha csinos, vagy kedves volt.

A szövege eszméletlen, minket is sokszor kijavít. Éppen ma tortakészítés közben mondta nekem, hogy "Anya, te sokszor mondod azt, hogy ühüm, ahelytt, hogy igent mondanál". Nos ilyenkor mindig elszégyellem magam, pedig én őt nem szoktam kijavítani emiatt (persze az oviban megteszik helyettem is), de ő mindenre figyel. Igazi vezéregyéniség, egy karmester veszett el benne. Imád "vezényelni', irányítani, diktálni a feladatokat, képes mindenkinek megmondani, hogy mit, hogyan csináljon. Remélem az a későbbiekben előnyévé fog válni, most még jókat kuncogunk rajta, vagy éppen kiakadunk, hogy még a levegő vételünkbe is beleszól. :)

Az óvodában mindig mondják, hogy kedves, szófogadó, lényegében itthon is. Még a húgát is állandóan terelgeti, kioktatja, ha valamit nem megfelelően, a szabályok szerint csinál...igazi kis Bak. :) Szerintem igazán okos is, de persze lehet, hogy elfogult vagyok. A minap egy olyan rejtvényre jött rá (az egyik mesében), amire nem hittem, hogy tudni fogja a választ. Ő pedig a legnagyobb természetességgel oldotta meg a feladatot. Már sok barátja van az oviban, ennek örülök. Nem lehet túl jó az embernek mindig a hátát tartania a gyereke miatt, örülök, hogy sokan szeretik őt, és képes barátokkal együtt játszani. (ez nem mindenkiről mondható el az oviban)

Jártunk a védőnőnél is, bár az ott mért adatok nem túl valósághűek (cipőben és ruhában mérte őt), így az én adataimat írom itt le inkább. Súly: 16,5 kg, magasság: 106 cm. Teljesen arányos. :)

Amikor csak Adéllal egyedül megyek valahová mindig rácsodálkozom, hogy egy gyerekkel (és főként, ha ez a gyerek Adél) mennyire könnyű, már olyan nagylány. Segít nekem a konyhában, rábízhatok feladatokat, már szép hosszú, komolyabb meséket olvasunk együtt, és egyre választékosabban beszél, lehet már vele komolyabb dolgokról is beszélgetni. Abi teljesen más, de az legyen egy másik bejegyzés témája. :)

Heti kétszer járunk úszni, ott egy kicsit le van maradva, állítólag sokat kell rászólni, hogy ússzon jobban, de szerintem az edző nem tudja, hogy még csak most lett 4, hiszen az alkata és a koraérettsége miatt simán 5-nek szokták nézni, de nem baj, majd behozza a lemaradását. Síelni is volt tegnap, nagyon ügyes volt, fél óra alatt visszajött neki minden mozdulat, és nagyon élvezte.

Ami mostanában kicsit zavar, az a türelmetlensége, és hogy minden nap szeretne meglepit. Nem szeretném elkényeztetni (ennél jobban :) ), tanulja meg, hogy a pénz nem játék, és sokat kell érte dolgozni, nem szabad elherdálni. Kicsit nehezen érti ezt még meg, de nekem is tanulnom kell, hiszen oly könnyű az embernek a mindenét elkényeztetni, mivel mindenki a legjobbat szeretné a saját gyerekének, nehéz olyankor nemet mondani, amikor egy 100 forintos játékról van szó, és nem a pénz, hanem az elv miatt kell nemet mondani.

Összességében nagyon imádnivaló, okos és kedves kislány, büszkék vagyunk rá nagyon!