Tüdőgyulladás

Sajnos ezen a héten a lányok megint lebetegedtek. Kezdődött a szokásos tüsszögéssel (ez már a síelés odaútján indult), majd hétfőn jött hozzá a köhögés. El is mentünk a doktornőhöz, aki megnyugtatott, hogy elég az ACC és orrtisztítás. Igen ám, de Abigél szerdára már be is lázasodott, és Adél köhögése sem javult egy cseppet sem. Sőt, Abigél is egyre csúnyábban köhögött, és péntekre virradóan is még lázas volt. Újra elmentünk az orvoshoz, aki közölte, hogy Abigél tüdeje nem annyira zörejes, mint Adélé, de mindkettőnek ír fel antibiotikumot (Zinnat), és mehet továbbra is a nyákoldó. Amint hazaértünk be is adtam nekik a gyógyszert, de Abi alig bírta bevenni, mert nagyon sűrű volt, majd fél percre rá annyira köhögött tőle, hogy ezt egy alapos hányás kísérte. Szegénykém egész testéből remegett, már szinte epét hányt, de még mindig öklendezett, és jött belőle. Alig tudott megnyugodni, a kis meztelen testét (mert mindent lehányt) egy takaróba csavartam és csak bújt hozzám és majdnem el is aludt a kezemben. Hívtam az orvost, aki közölte, hogy este próbáljam meg újra, és ha kijön belőle, akkor odaszól a patikába, hogy adjanak nekünk másik orvosságot (ő már ugye nem rendelt). Nem tudom milyen orvos, nő az, aki gondolja, hogy egy anya szeretné másodjára is meghányatni a gyerekét, mindenesetre én nem tettem, este szépen telefonáltam, előadtam a sztorit, mintha hányt volna, és Árpi este elhozott egy másik antibiotikumot (Augmentin Duo). Szombaton is lázas volt Abi, nagyon ramatyul volt, csak a kezünkben volt, és majd lecsukódott a szeme. Nagyon nem tetszett ez nekem, és meg is beszéltük Árpival, ha másnap reggel is lázas, akkor bevisszük Andihoz a László kórházba. Gyanús volt már nekem ez a hosszan tartó láz, és másnap Andinak elég volt meghallgatni Abi tüdejét, már mondta is, hogy a bal oldalon tuti tüdőgyulladása van. A biztonság kedvéért még elküldött minket röntgenre is, mert tarott tőle, hogy folyadék is van a tüdejében, de szerencsére az nem volt. Abi úgy állt mozdulatlanul a röntgenezés alatt, mint egy 8 éves gyerek. Sajnos a felvételen is látható volt, hogy tüdőgyulladás, és mint másnap kiderült az orvosi szakvéleményből, ráadásul kétoldali. :(

Andi haza engedett minket, de szigorú felügyelet mellett, mert ha rosszabbodik az állapota vissza kell menni, és bent kell maradni. Szerencsére azóta javulgat, már nem lázas, kapott még egy másik orvosságot is (sumamed forte), és szerintem egyre jobb a kedve is. Bár még nagyon sokat van a kezünkben (szinte egész nap), és a cumit ki sem lehet venni a szájából, de hát nem most van itt a keménykedés ideje, a lényeg, hogy ő jobban érezze magát. A köhögése még mindig rémes, de már ritkább. Adél is kezd rendbe jönni, szerencsére ő már erősebb, ő megúszta egy sima köhögéssel.

Azért az meglehetősen bosszantó, hogy a háziorvos pénteken nem vette észre a tüdőgyulladást, Adélnak pedig egy sima vírusra felírt antibiotikumot. Mikor hétfőn Árpi bement a receptért, és elmesélte, hogy mi van Abigéllel, a szeme sem rebbent. Még csak nem is visszakozott, hogy ő nem vette észre...Azt hiszem itt az ideje, hogy új orvost keressünk.

Síelés (Lackenhof)

Már tavaly megfogadtuk, hogy még a szokásos márciusi síelésünk előtt is el fogunk menni egyet síelni, akár rövidebbet is, csak menjünk, mert igazából nem túl jó érzés az egész telet végig várni, hogy mehessünk síelni, majd már szinte tavasz van, mire tényleg havat látunk magunk alatt. Tavaly kipróbáltunk egy klassz helyet kettesben Árpikámmal, Lackenhof-ot, és idén már családostúl, Keresztszülőstűl mentünk. Idén is elkísértek minket Imiék (Ági, Virág és Patrik), így most szuper hangulat volt a sok résztvevő miatt. A hóra ismét nem lehetett panaszunk, esett rendesen. Keriék el is neveztek engem Holle Ágicának, mert én ahová megyek síelni, ott minimum fél méter hó leesik két napon belül. :) Így volt ez most is.

Mi felváltva síeltünk Árpival, aki síelt, az próbálta Adust tanítgatni. Szerdán érkeztünk, és rögtön mentünk is a pályára, így egy órát még tudtunk síelni. Az első két csúszás drámai volt, Adél sokat esett, és nem volt túlságosan feldobva. Másnap viszont Apájával síelt sokat, és egyre jobban ment neki, szépen ment utána, leutánozta a mozudlatait. Harmadik nap velem síelt, és már egyet sem esett, borzasztó büszkék vagyunk rá, nagyon ügyesen csinálja. Abi mindaddig míg Adél síelt, vagy szánkózott, vagy a Hütte-ben melegedett, marhahúslevest evett levesgyönygy golyókkal. :) Utána bevittük a hotelbe aludni, és mire megjöttek a síelők a délutáni menetből ő frissen és vidáman ébredt. Az egész napos síelés után mindig jól esett szaunázni is, Adél is jött velünk, nagyon jól bírta. Persze az étkezések egyelőre még kriminálisak, nem sokáig bírnak megülni a fenekükön, ezért elég rohangálós volt még mindig, de remélem, hogy ez is egyre jobb lesz. Adél és Hanga nagyon jókat játszott Virággal, bár sokszor annyira rossz volt látni, ahogyan a nagyok (Hanga és Virág) "kirekesztették" a kis Adust a játékból, de persze ez normális, hiszen ők 7 évesek voltak, nagyon egymásra hangolódtak. Adél pedig próbálta felvenni a fonalat és csatlakozni hozzájuk. Vasárnap jöttünk haza, és mindkétszer nagyon szépen viselték az utazást, semmi panaszunk nem lehet rájuk.

Adél 4 éves lett

Először is nagyon boldog születésnapot kívánunk a mi nagylányunknak! Bizony, már 4 éves, szinte hihetetlen. Nagy óvodás. Ma tartottuk a szülinapi buliját, a széles családdal, 18-an voltunk. Egész nap készülődtünk, én el sem hagytam a konyhát, készült két torta is (egy gyümölcsös Adus kedvéért, és egy fehér csokis trüffel a csokiimádók kedvéért), sült csirkecomb, kukorica saláta, a gyereknek sült krumpli és halrudacskák. Nagy volt a fennforgás és a hangzavar, de nagyon jól éreztük magunkat, szuper nap volt.

Már egész nap be volt Adélkánk zsongva, aludni sem bírt ebéd után, így eléggé elfáradt délutánra, és pont a tortázás előtt el is tört nála a mécses, hogy a tortát nem az ő helyére szervíroztuk. De próbáltuk megnyugtatni, de azért látszik a képeken, hogy a gyertya elfújásánál rendesen piros a szeme. :)

Kapott egy csomó játékot, mi pont ezért még reggel átadtuk a mieinket, amiknek nagyon örült (Celestia hercegnő póni, és egy Little Pets Shop fa). Abi kicsit nehezen viselte, hogy ő nem kap semmit, nem igazán értette, de próbáltuk Adélt rábírni, hogy a kistesójának is mutassa meg, ő is játszhasson az új játékokkal. Ez néha sikerült is. :) Örülünk neki, hogy ilyen sokan voltunk, és köszönjük a családtagjainknak, hogy eljöttetek és ennyi szép ajándékkal halmoztátok el Aduskát!

Egy kis összegzést is szoktam ilyenkor írni, amikor évfordulóhoz érkezünk, legyen hát ez most is így.

Adél nagyon nyitott és barátkozós még mindig, szinte az első percben megnyílik bárki felé. Nagyon könnyen teremt kapcsolatot az emberekkel. Érzelmileg nagyon könnyen sebezhető, iszonyú érzékeny (pont mint Anyukája), egy hangosabb szótól már el is sírja magát, és mostanában már a filmeken is elpityeredik, ha egy szomorú, vagy éppen megható részt lát. Mindezekből kifolyólag igen empatikus is, nem bírja elviselni az igazságtalanságot, és mélyen együtt tud érezni, ha valakivel rossz történik. Alapvetően jó kislány, nem sok panaszunk lehet rá, mostanában csak a testvéri viták száma nőtt meg, elég sokat szekálják, nyúzzák egymást, főként a játékok miatt. Nem szeretem, ha versenyeznek, és sokszor csinálják (melyikük ér oda előbb a sámlihoz stb.), a vége pedig a legtöbbször visítás, ordítás, és kiabálás. De egyébként jó testvérek, szeretik egymást. Adél mindenre figyel, a legapróbb változást is észre veszi (ha egy új fülbevalóm van pl.), és meg is említi, megdicséri az embert, ha csinos, vagy kedves volt.

A szövege eszméletlen, minket is sokszor kijavít. Éppen ma tortakészítés közben mondta nekem, hogy "Anya, te sokszor mondod azt, hogy ühüm, ahelytt, hogy igent mondanál". Nos ilyenkor mindig elszégyellem magam, pedig én őt nem szoktam kijavítani emiatt (persze az oviban megteszik helyettem is), de ő mindenre figyel. Igazi vezéregyéniség, egy karmester veszett el benne. Imád "vezényelni', irányítani, diktálni a feladatokat, képes mindenkinek megmondani, hogy mit, hogyan csináljon. Remélem az a későbbiekben előnyévé fog válni, most még jókat kuncogunk rajta, vagy éppen kiakadunk, hogy még a levegő vételünkbe is beleszól. :)

Az óvodában mindig mondják, hogy kedves, szófogadó, lényegében itthon is. Még a húgát is állandóan terelgeti, kioktatja, ha valamit nem megfelelően, a szabályok szerint csinál...igazi kis Bak. :) Szerintem igazán okos is, de persze lehet, hogy elfogult vagyok. A minap egy olyan rejtvényre jött rá (az egyik mesében), amire nem hittem, hogy tudni fogja a választ. Ő pedig a legnagyobb természetességgel oldotta meg a feladatot. Már sok barátja van az oviban, ennek örülök. Nem lehet túl jó az embernek mindig a hátát tartania a gyereke miatt, örülök, hogy sokan szeretik őt, és képes barátokkal együtt játszani. (ez nem mindenkiről mondható el az oviban)

Jártunk a védőnőnél is, bár az ott mért adatok nem túl valósághűek (cipőben és ruhában mérte őt), így az én adataimat írom itt le inkább. Súly: 16,5 kg, magasság: 106 cm. Teljesen arányos. :)

Amikor csak Adéllal egyedül megyek valahová mindig rácsodálkozom, hogy egy gyerekkel (és főként, ha ez a gyerek Adél) mennyire könnyű, már olyan nagylány. Segít nekem a konyhában, rábízhatok feladatokat, már szép hosszú, komolyabb meséket olvasunk együtt, és egyre választékosabban beszél, lehet már vele komolyabb dolgokról is beszélgetni. Abi teljesen más, de az legyen egy másik bejegyzés témája. :)

Heti kétszer járunk úszni, ott egy kicsit le van maradva, állítólag sokat kell rászólni, hogy ússzon jobban, de szerintem az edző nem tudja, hogy még csak most lett 4, hiszen az alkata és a koraérettsége miatt simán 5-nek szokták nézni, de nem baj, majd behozza a lemaradását. Síelni is volt tegnap, nagyon ügyes volt, fél óra alatt visszajött neki minden mozdulat, és nagyon élvezte.

Ami mostanában kicsit zavar, az a türelmetlensége, és hogy minden nap szeretne meglepit. Nem szeretném elkényeztetni (ennél jobban :) ), tanulja meg, hogy a pénz nem játék, és sokat kell érte dolgozni, nem szabad elherdálni. Kicsit nehezen érti ezt még meg, de nekem is tanulnom kell, hiszen oly könnyű az embernek a mindenét elkényeztetni, mivel mindenki a legjobbat szeretné a saját gyerekének, nehéz olyankor nemet mondani, amikor egy 100 forintos játékról van szó, és nem a pénz, hanem az elv miatt kell nemet mondani.

Összességében nagyon imádnivaló, okos és kedves kislány, büszkék vagyunk rá nagyon!

Első szülinapi zsúron

Adél életében először volt tegnap szülinapi zsúron, amire az kis ovistársa, Luca hívta el. A Kika játszóházában volt, és nagyon jól érezte magát. Volt arcfestés, táncolás, játékok, tortázás, jó kis buli volt. :)

Szilveszter

Szilvesztert megelőző éjszaka Lucus aludt nálunk, most először. Nagyon élvezték a lányok, főleg, hogy aznap még gyorsan elrohantunk a Jyskbe összehajtható matracot venni. Adus ki is találta, hogy ő fog azon aludni, szépen leraktuk az ő ágya mellé, és Luca aludt Adus ágyában, a matracon pedig Adél. Este persze kicsit sokára csendesültek el, de hát ez normális, mindenki fel volt pörögve, csacsogta rendesen. :) Reméljük lesz még folytatása, mert jó kis nap, éjszaka volt. Adél másnap nagylelkűen Lucának ajándékozta a Jézuskától kapott sétáló lovát, de persze megbeszéltük, hogy csak pár napig marad Lucusnál, aztán visszahozza.

Az idei szilvesztert is itthon töltöttük, annyi különbséggel a tavalyihoz képest, hogy most nem a lányainkkal. Ők Mamókáéknál "bujiztak". :) Mi pedig Vikiéket láttuk vendégül, úgy mint két évvel ezelőtt. Most sokkal jobban sikerült a malac, főztem még frankfurti levest is, Petiék hoztak finom salátákat, meg fügés lazacot (isteni volt). Jókat dumáltunk, szuper este volt. Adél elég nehezen indult el Mamóékhoz, sőt, közölte, hogy ő nem megy, és jó mulatást kívánt Abinak az estéhez (miközben ő a fotelban ült, Abi pedig már menetkész volt). De aztán csak rádumáltuk őt, hogy jó lesz, és így is volt, azonban másnap kicsivel dél előtt felhívott és zokogott a telefonba, hogy "Anyuci gyere értem!". Hát a szívembe markolt ezzel rendesen, ilyet més sohasem csinált. Csak délután terveztük értük menni, de így gyorsan módosult a terv, és rohantunk át. Persze addigra már megnyugodott, és mint utóbb kiderült Kittáék pont akkor mentek el, és nézett utána valami mesét, ami nagyon megérinthette őt (mostanában sokszor el is sírja magát egy-egy szomorú történeten), mert elsírta magát rajta. De aztán nekünk már nagyon örült, és egy kis koccintás után mindannyian hazatértünk.

Karácsony_2011

Kedvenc ünnepünkre idén is sokat készültünk, nagyon vártuk. Ebben az évben először közösen választottunk fát a lányokkal, mert sejtettük, hogy Adél a kis okos fejével hamar összerakja, hogy miért is lát annyi fát mindenütt kitéve az árusoknál. Így idén az angyalkák "csak" díszítették a fát éjjel, és nem ők hozták. Nagyon szép dán normann fenyőt sikerült választanom, mindenki elégedett volt vele, kivéve a pénztárcánk. :(

Már jó pár nappal korábban elkészítettük a lányokkal a szokásos karácsonyi kuglófot, amit még este lefekvés előtt tesztelniük is kellett. Jó volt így hármasban sütni, persze kicsit melósabb, több kosszal járt és további is tartott, de nagyon élvezték a csajok (főleg persze a nyalakodás részét). Adél 24-én már nagyon izgatott volt, állandóan azt kérdezte, hogy mikor jön már a Jézuska. Még boltba sem akart elmenni apáva és Abival (direkt küldtem őket, hogy az ajándékokat még becsomagolhassam), nehogy pont akkor jöjjön a Jézuska, amikor ő boltban van. :)

Azon viszont csodálkoztam, hogy ebéd után elaludt, gondoltam, hogy a nagy izgalom miatt nem fog tudni aludni, de mindketten szép nagyot szundítottak. Addig mi Árpikámmal (na jó, főleg én) sürögtünk- forogtunk a konyhában, hogy minden hami elkészüljön (csuka, mákosguba vaníliasodóval, krumplipüre, tartár). Alvás után mindenki lefürdött (Abi nem is nagyon értette ezt a fordított menetrendet), és szépen felöltöztünk. És jött utána végre a Jézuska. A lányok nagyon örültek a sok ajándéknak, de főleg az izgő-mozgó, hangokat kiadó szőrmóknak. :) Kaptak még közösen vonatot sínpályával, puzzle-t (Adél imádja, állandóan kirakózik), memory-t, könyveket, és Adél kapott lovaglós barbie-t, Abi pedig playmobilt.

Másnap Mamókáékhoz mentünk délre, ott is alvás után jött a Jézuska, és már egymás hangját sem hallottuk az ajándékbontás után, főleg, hogy Adél kapott egy mikrofont, és mindenkit felkért, hogy énekeljen (műsorvezetőt játszott). Mamóék sok finomsággal készültek, nagyon jól éreztük magunkat. Minden lány kapott egy-egy sellő barbie-t (a többi 20 mellé :) ), társast, Abi egy játék kutyát, ami ugat, sétál, pisi és lefetyel. :)

26-án Szolnokra mentünk Mamáékhoz, és csak másnap este jöttünk haza. Itt is volt sok-sok finomság, sok ajándék, és hó!!! Úgyhogy másnap elmentünk kicsit szánkózni, bár már erősen olvadt, de azért ez nem szegte kedvüket a gyerekeknek. Szolnok felé sosem bírnak elaludni az autóban a csajok, annyira várják, hogy megérkezzünk. Adus kapott egy csokikészítő szettet, meg szárnyas pónit, és ismét egy barbie-t (micsoda véletlen :) ), Abi egy beszélő pónit, és még egy-két apróságot.

Sajnos az ünnepek idén is gyorsan elteltek, és Árpikának már mennie is kellett 28-án dolgozni, így nem sokat tudtunk együtt lenni, de azért nagyon szép és boldog karácsonyunk volt most is.