SportMax, Csepeli strand, Kopaszi gát, Állatkert, Libegőzés, Dobogókő

Kicsit elmaradtak az elmúlt napok bejegyzései, így most egyben leírom, hogy mennyi helyen jártunk. Próbáltuk a nyár utolsó szép napjait kihasználni, főleg még mielőtt Adus elkezdené az új ovit.

Tehát először is Vikiékkel együtt az egyik nap átmentünk a SportMaxba strandolni. Nem kis kihívás volt két gyerekkel egyedül, mert míg Adél folyton búvárkodna, és ki sem jönne a vízből, addig Abigélnek hideg ez a víz, és alig akar bemenni. Így a partról sétálgatva a kicsivel figyeltem Adél minden mozzanatát a vízben, és szigorúan betartattam vele, hogy csak a lépcső közelében úszkálhat. Persze már nagyon ügyes, jó messziről is simán kilábtempózik, és azt játszotta, hogy beugrott jó messzire a vízbe, majd kiúszott a lépcsőkhöz. Engem minden alkalommal a frász kerülgetett, de nagyon ügyes volt.

Mivel a múlt héten szörnyű meleg volt, ezért Mamókáékkal elhatároztuk, hogy elmegyünk a csepeli strandra (Papóka szabin volt szerencsére). A lányok be voltak zsongva, nagyon élvezték. Sajnos elég sokan voltak, így délutánra már elég piszkos lett a víz, de Adél imádta, és a gyerekmedencében már teljesen egyedül úszkált, és csúszott le a csúszdán. Olyan büszke voltam ár, szépen egyedül beállt a sorba, lecsúszott, kiúszott és már megint ment a sorba. Mint egy nagy 4-5 éves.

Abi az elején nehezen barátkozott meg a vízzel (ő nem lesz olyan vizitündér mint Adus), inkább csak a szélén üldögélt a medencének, és oda is csak cumival meg macikendővel volt hajlandó menni. De néha-néha már bemerészkedett kicsit sétálgatni a vízbe.

Ebédre kértünk egy nagy családi tálat, hamiztunk a pokrócokon, majd a felállított sátorban elaludtak ügyesen a csajok. Sajnos pont aznap délutánra kaptunk időpontot Abigél oltására, így én elindultam Abiccal, de Adél még ott maradt Mamókáékkal 5-ig.

Abi egyébként két oltást is kapott, sírt szegénykém rendesen, de már muszáj volt, mert elmaradt a tüdőgyulladás és az agyhártyagyulladás elleni oltás ismétlése. Súlya nem változott, 7900 gr (a doktornő mondta, hogy tortát vesz Abinak, ha végre eléri a 10 kilót :-) ), a hossza teljesen jó, az 79 cm. Oltás után rohantam vissza Adélért Wekerlére, jól elfáradtam aznap.

A Kopaszi gáton is jártunk, Vikiékkel megbeszéltük, hogy a délutáni alvás után kimegyünk kicsit sétálni a lurkókkal. Amint megérkeztünk, a parkolóban összefutottunk Bogiékkal, ők is pont ide jöttek találkozni a fiúk egyik barátjával és anyukájával. Jót nevettünk a véletlenen. A gyerekek jót futkorásztak, játszótereztek, fagyiztak, nagyon szép kis hely, csak ajánlani tudom mindenkinek. Sajnos a mókázást beárnyékolta Anyukám újabb rosszulléte, így Árpit már odahívta, és egy gyors gyerekcsere után mentem Mamókával a kórházba.

Csütörtökön pedig délelőtt bementünk a munkahelyemre, hogy elkérjük az állatkerti belépőt, kicsit ott is ragadtunk, mert már jó rég nem voltunk bent (Abit még nem is vittem be eddig), így sokakkal leálltunk beszélgetni. Gyorsan haza tűztünk, gyors ebéd, gyors alvás. Ez volt a terv, de persze Abi nagyot aludt, így fél 4-kor már úgy ébresztettem, hogy tudjunk indulni, és legalább egy órát lehessünk az állatkertben. Pontosan így is történt, kb. csak egy óránk maradt, de azért a lányok élvezték. A kecskesimogatónál kellett kezdenünk Adus kérésére, és két zacskónyi Zoo csemegével felvértezve meg is érkeztünk a kis éhenkórászokhoz. Adél megpróbált bemászni hozzájuk, de a létrán lefelé menet az egyik kecske elkezdte Adél szoknyáját enni, és ettől nagyon megrémült. Innentől már csak kívülről etették az állatokat. Abi sem volt az a bátor típus, messzíről próbálta nekik dobálni, persze sokszor a kerítésig sem ment el az ennivaló.

két kézzel dobja

Aztán persze volt még fagyi evés, megnéztük a fókákat, a jegesmacit, végül pedig az oroszlánoknál jó nagyokat kiabáltak a lányok, mert pont ott mászkált az üvegfalnál az egyik nőstény. Abi is torka szakadtából ordított, mintha ő is oroszlán lenne. :)

Mivel sajnos már fél 6-kor zárt az állatkert, ezért ennyi fért csak bele, de utána még elmentünk egyet trambulinozni (persze Abit is be kellett fizetnem :) ), meg játszottunk egy nagyott a Városligetben a játszótéren.

Klassz kis délután volt, én jól elfáradtam a két csaj után rohangálni, de megérte, mert nagyon jó volt.

Végül pedig tegnap (szombaton) reggel eszembe jutott, hogy ezer éve megígértük Adélnak, egyszer elmegyünk Libegőzni. Mivel nem volt más program betervezve, ezér úgy döntöttünk, hogy menjünk. Adél teljesen fel volt dobva (ilyenkor be nem áll a szája, folyton csacsog).

Megvettük a jegyeket (szerencsére még a két gyerek ingyen volt, mert amúgy nem valami olcsó mulatság), és felültünk a libegőre. Abi az én ölemben, Adus apáéban. Nagyon tetszett nekik, és Abi is szépen végigülte a felfelé utat.

Felérve elkezdtünk felsétálni az Erzsébet kilátóhoz, mered út vezetett fel, a vége felé már feladta Adél is, és cipeltette magát Apával.

Fent körbe néztünk, Abi megint jól beverte a száját, pont ott, ahol volt a sebe, így megint vérzett neki, kicsit ettünk ott, majd elindultunk lefelé. Egyszer csak ránk szállt teljesen egy darázs, sehogy sem tudtuk elüldözni, majd amikor már azt hittük, hogy elment, Árpi megfogta Adél kezét, majd már csak a nagy sírást hallottuk. Sajnos pont közre fogták a darazsat és megcsípte Adus hüvelykujját. Én egyből elkedztem kiszívni a mérget, meg a fullánkot kinyomni, de nagy volt a rémület. Adél sírt a fájdalomtól, Abi sírt az ijedtségtől, nagyon rossz percek voltak.
pufi virsli ujjacsak lett belőle :(

Közben láttuk, hogy mindenki hesegeti a darazsakat, majd amikor leértünk a Libegő büféjéhez láttuk, hogy másik két kisgyereket is megcsíptek. Ekkor hallottuk, hogy darázs invázió van, és nagyon agresszívek. Sajnos mi is tapasztaltuk. A lefelé útnál már megnyugodott Adél, és újra élvezték a tájat. Eléggé elfáradt Adél, így a haza utat végig hisztizte.
 ja, és már érik a gesztenye, még azt is szedtünk :)

Ma pedig Dobogókőn jártunk, először a Shaolin faluban jártunk, ahol a Föld csakrái közül az egyik van, és fel lehet töltődni energiával. Keri Szilviékkel (és az ő barátaikkal) mentünk oda. Abi odafelé elaludt az autóban, és végig is aludta ezt a programot. Utána mentünk Dobogókőre egyet ebédelni, finom bogrács gulyást ettünk meg palacsintát, majd kicsit még sétáltunk. A késő délutáni tárogatást már nem tudtuk meghallgatni, mert a lányok eléggé nyűgösek voltak, még dolgozik bennük a nátha.