Adél Vászolyon sosem hagyja a ki a pónizást, már ha van szabad ló, és imádja etetni is a pacikat. Abigél pedig veszedelmes tempóval hajtja már a motorkáját, persze félelemérzet nélkül. Amúgy nagyon ügyes, olyan kibillenéseket fog meg a lábaival, amikből Adél régen tuti, hogy elesett.
Az Balatonudvari strandra is le kell mennünk mindig, és fagyizni is kell ám ott, meg körhintázni. Abi sosem maradhat ki ezekből a programokból, úgy megy a nagyok után, mintha ő is már 3 éves lenne. Követeli a fagyiját, és gyorsan kell őt is pörgetni a körhintán. Ádámot nagyon szereti, állandóan röhög neki, már ha meglátja akkor is fülig ér a szája.
Én egyébként mindig piszok fáradtan jövök haza ezekről a vászolyi hétvégékről, mert az egy szobában alvás szörnyű számomra. Minden egyes szuszogásukra felébredek. Még jó, hogy itthon a lakás két legtávolabbi szobájában alszanak a gyerekek és mi.
Most szombaton meglógtunk Árpikámmal (Bogiék vigyáztak az alvó gyermekeinkre) fektetés után, és bementünk Füredre. Nagy meglepetésünkre hatalmas tömeg volt, mivel most volt a borhet. Jó volt egy kicsit kimozdulni, találkoztunk pár ismerőssel, közben pedig furcsa is volt, olyan öregnek éreztem már magam a sok fiatal között. Szép dolog, 30 évesen már öregnek érzem magam. Mindenesetre meg is beszéltük Árpival, hogy többet kell eljárnunk, mert teljesen bezárkóztunk otthonra mostanában.
Na és akkor egy-két kép Vászolyról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése