Múlt hétvégén ismét Vászolyon voltunk. Eléggé esemény dúsra sikeredett, sajnos. Abigél triplázott, ugyanis kétszer úgy eltűnt (direkt), hogy senki sem találta őt, hiába kiabáltunk, ő direkt csendben elbújt, ezért rövid időn belül két infarktusom is volt. Egyszer az emeletre szökött fel teljesen egyedül (míg én hajat mostam, és András vigyázott rá), másodszor pedig a strandon, míg én a wc-re mentem és Adélt próbálta őt felügyelni.
Másnap pedig felült az Adél motorjára, amiről még nem ér le a lába, és nekilódult a lejtőn lefelé, Mama pedig már nem érte utol, majd bumm, elesett a motorral. Én mindeközben a konyhában vacsorát próbáltam készíteni, majd Bogi szólt, hogy jöjjek, mert Abigél elesett a motorral. Mire kiértem már ömlött a szájából a vér, és a felső ajka háromszorosára dagadt. Nagyon sírt, vígasztalhatatlanul. Többször megnyugodott, majd újra keservesen zokogni kezdett. Nagy nehezen tudtam megnézni, hogy mi is történhetett a szájával, én akkor úgy láttam, hogy letört neki a felső egyes foga. Csak úgy tudott elaludni, hogy fájdalomcsillapított kellett neki adnom, de így legalább reggelig nyugodtan aludt.
Két nap múlva elvittük a fogorvoshoz, aki mondta, hogy úgy látja nem letört a fog, hanem visszacsúszott az ínybe. Ez sajnos a rosszabb dolog, mivel így sérülhetett a vasfog csíra is...ezt viszont majd csak kb. 5 év múlva tudjuk meg, ha kibújik a vasfoga. Ha szürkés lesz, akkor sajnos sérült. Egyébként, hogy mennyire Kos ez a kis bitang, másnap reggel már ráült a motorjára és ment vele. Én viszont vele együtt zokogtam este, így a tűzijáték kimaradt és őriztem a nyugtalan álmát szegény kis bogárkámnak. Jól ránk ijesztett, de mivel ilyen kis vaddisznó a lelkem ezért azt hiszem készülhetünk a további balesetekre is. Rendszeres látogatói leszünk a fogorvosnak, és az ügyeletnek valószínüleg.
