Adust beírattuk magyar oktatóhoz, ami egyrészt jó volt, mert értette, másrészt sajnos elég gyenge csoportot fogott ki, így sokszor inkább én vittem el magammal és próbáltam tanítgatni. 5 napot voltunk, a szállásunk egy luxus apartman volt, ami azt jelenti, hogy két szobája is volt, így nagyon kényelmesen elfértünk. Ebédre általában a hüttében ettünk valamit, és így vacsorára maradt a hideg kaja.
Kipróbáltuk még a tubing-olást is, ami egy felfújható gumikerékkel való szánkázás tulajdonképpen, és jól begyorsul illetve még pörög is, ahogy elindítják. A lányok nagyon élvezték, de mi is. :-)
Majd március első hetében a szokásos Katschbergi síelős hetet is kipipáltuk, ismét remek társasággal, Piroskáékkal és Kerilányékkal. Szuper napokat töltöttünk itt megint, annyi negatívum volt, hogy szegény Adus rendesen lebetegedett, fájlalta az arcát pár napig, amikor orrot fújt, majd rájöttünk, hogy arcüreggyulladása van. Emiatt kicsit nyűgös volt, de síelni csakazért is ment minden nap, mert menni akart.
Idén kivételesen nem az Otto síiskolába mentünk, hanem találtunk egy másikat, ahol magyar oktató volt, Gergő, aki pechünkre a 3. napon balesetet szenvedett, így Aduskám ismét osztrák oktatónál landolt. Már szépen megy neki a síelés, csak a terpeszét kell összezárnia jobban, de biztos, hogy évről évre egyre jobb lesz. A Friendly Karinthia-nál is volt síverseny, amit a Kerilányom végre megnyert, Adus ugyan 5-ből 5. lett, de nem szegte kedvét, az is nagy szó, hogy ilyen betegen végigcsinálta. Abi pedig kapott egy kis cipőre szerelhető babasílécet, ami annyira megtetszett neki, hogy le sem akarta venni a lábáról. Egész ügyesen tipegett benne, de persze síoktatásról hallani sem akart. :-)
Betegen is vidám a banda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése