Abigél 3 éves

Április 7-én pici Abickánk 3 éves lett. 11 kg és kb. 94 cm magas. Már egyre formásabb, nem vészesen vékony, bár még mindig nagyon válogat. A kenyeret még mindig csak üresen eszi, a leveseket, főzelékeket csak levesgyönggyel, vagy ahogy Ő mondja, golyóval, az édességeket imádja, csak ne legyenek lekvárosak, csokiból bármennyi lecsúszik. Nagyon érzékeny, bújós kislány, aki nagy bitang is egyben, sokszor tudja kihúzni a gyufát, de azt utálja, ha haragszunk rá, olyankor úgy hozzám bújik, mintha a bőröm alá akarna mászni...így kér bocsánatot.
A beszéde sokat fejlődött, azaz már végre beszél, de érteni csak kevesek értik. Adél a szakfordító, ő szinte mindent ért, ezért a felnőttek, rokonok mindig Adélhoz fordulnak segítséget kérni a fordításban. Annyira vékonyka és cincogó hangon beszél, ráadásul nagyon széthúzott szájjal, hogy tényleg nehéz megérteni. Én is jól értem, de sok olyan szó van, ami azért kifog rajtam. Így hát aranyköpéseket is nehéz tőle leírni, illetve vicces szavakat, mert amúgy jól beszélne, választékosan, értelmesen, ha megértjük. Azért akad egy-két kedvenc:
"Felpaszolod a vijjanyt!" - felkapcsolod a villanyt.
"boszí" - boci
"nem én vóóóóótaaaam" :-)
"az nagyon físzes volt" - az nagyon vicces volt
"köszönöm szépen az ebédet, nagyon szinom volt" :-)
Megkérdezzük Tőle este: "Abika, kell pisilned? - válasz: Nem, már Majival vóótam." (Mari a bölcsis nénije, és általában a reggeli pisilésre gondol ilyenkor.)
"Nyényó piszit pöszén beszéj." - Lénó kicsit pöszén beszél. Ezt a bölcsistársáról mesélte nekünk viccesen. :-)

Mióta nincs cumija sokat javult a foga is, eddig nyitott harapása volt, de mostanra szépen visszarendeződtek.
Még mindig a bocival és a macikendőjével alszik, és imád minden plüss állatot, jelenlegi kedvencek az unikornisok. Nagyon ügyesen fogja a tollat, ceruzát és hihetetlen lazasággal húz egyenes vonalakat a nővére írni tanulós könyvébe. Végre már nem sír a hajmosásnál sem, sőt a körmeit is engedi sírás nélkül levágni.

A bölcsiben mostanában reggelente van egy pici bömbike, de egyébként sosincs vele semmi baj, ügyesen veszi az akadályokat. Barátkozni nehezen barátkozik, de úgy látom, hogy szeretik a többiek. Valószínű nehezebb neki úgy kapcsolatot teremtenie, hogy mások nem értik, amit mond.
Ha nem nézi senki, mert amúgy nagyon szégyenlős, akkor nagyon elemében tud lenni, gitározik, mikrofonba énekel, bohóckodik, és folyton a nővérét utánozza. Szinte árnyékként követi őt, ha Adél valamit csinál, Abi pontosan lemásolja a nővére mozdulatait, mondatait, és mindent ugyanúgy csinál. Szerencsére nagyon szeretik egymást, sokat eljátszanak együtt, ritkán veszekednek, de akkor sem bántják egymást, max. kicsit kiabálnak egymással. De utána mindig ölelkezve kibékülnek és elmondják, hogy: "Béke-béke barátság, mi volt ez a szamárság, szaltót ugrik a szamár." :-) és innentől szent a béke.

Nagyon jól alszik, szerencsére mindketten. Este szereti ha melléfekszünk és mesélünk neki. Általában korábbi élményeket, utazásokat kell neki 100-adjára is elmesélni.
Kijelenthetem, hogy iPad és Iphone függő a kiscsaj, mindent hihetetlen ügyességgel kezel. Imádja a meséket nézni, vagy a telefonomon játszani. Egész ügyesen futóbringázik és rollerezik. Az úszással most fogunk megismerkedni, mert ő nagyon fél a fejét a víz alá tenni, így csak apránként szabad vele haladnunk.
Tornázni viszont nagyon próbálkozik, azokat utánozza, amiket Adéltól lát.
Egy csupa szeretet kislány, sokszor elmondja magától, hogy szeretlek, de ez szerencsére Adélra is igaz.
Szülinapjára kapott a bölcsis gondozójától egy puputevét, amit elnevezett Lilla pupunak. :-)
És íme a szülinapos képek: