Adél idén nagyon várta a Mikulást és jó előre leszögezte, hogy már nem fog tőle félni. Reggelre egy-egy barbit hozott nekik a Mikulás és persze jó pár csokit. Még december 2-án volt az én munkahelyemen a Télapó ünnepség, de annyira rosszul volt megszervezve (3-kor kezdődött, amikor még a gyerekek zöme az oviban alszik), hogy mire odaértünk már pont elment a Télapó. Annyira volt időnk, hogy még átvettük tőle a csomagot, de már a műsort nem láttuk. Szerencsére Adélt nem érinttette rosszul a dolog, mert cserébe ott maradtunk még sokáig kézműveskedni, rajzolni, üvegmatricát csinálni, és még arfestésre is beállt a kisasszony.
Sajnos aztán a késési sorozatunk folytatódott, az ovis télapó ünnepségről is sikerült elkésnem, amit nagyon bántam. Mivel Adél az ünnepség előtt 2 hétig beteg volt, ezért nem tudtunk róla, hogy nem 5-kor, hanem már fél 5-kor kezdődik a műsor. Én sajnos 5 előtt 5 perccel érkeztem ezért csak 4-5 képet tudtam csinálni, amint már Adus fogja a csomagját és integetnek a távozó Mikulásnak. Nagyon bosszús voltam, főleg azért, mert tartottam tőle, hogy Adélnak rosszul esik, amiért engem nem látott. De szerencsére nagyon okos nagylányunk van, nem okozott nála lelki problémát, annyit mondott, hogy késtünk és kész.
Árpi munkahelyén is volt ünnepség, az nagyon tetszett Adélnak, csak Abigélnek nem volt akkora élmény, mert az egyik manótól nagyon félt, furcsa volt neki, és állandóan sírva fakadt, amikor meglátta őt. Szegény manónak öltözött fiú már nem tudta hova bújjon el, hogy Abi ne lássa őt.
Az egyik ovis anyuka hallotta, hogy mit mondott a Télapó Adélnak, és állítólag nagyon megdicsérte, hogy mindig milyen csinos (reméljük ennél azért lesznek még említésre méltóbb erényei :) ), hogy csilingelő hangja van, és hogy mindig nagyon szépen elpakol az oviban. :)
