Már el is telt egy hónap a sparis úszásból, így bemutató órán vehettünk részt hétfőn. Nagyon büszkék voltunk Adélra, gyönyörűen csinálta a feladatokat, szépen odafigyelt. Persze közben be nem állt a szája, folyamatosan kommentált valamit, de hát erről nem tehet, valamit muszáj volt örökölnie az anyjától is. :)) Árpikámmal azon röhögtünk, hogy Adél csak úgy virított a vízben, nem volt nehéz megtalálni a többiek között, annyira barna. Szépen egyedül deszkázott háton, nem kellett rászólni a Móni néninek, hogy induljon már, kis szuszogás után már fogta is a deszkáját, és útnak indult a következő hosszra. A végén azt gyakorolta, hogy nyitott szemmel lemegy a víz alá. Ebben persze nem a víz alá merülés a nagy kunszt az ő esetében, aki amúgy egy búvár, hanem az, hogy ezidáig mindig szemüvegben úszott, és itt bizony nem szabad használni. Így újra kell tanulni a merülést, szemüveg nélkül. Szerdán volt az utolsó úszás a nyári szünet előtt, és a szülők is bemehettek a vízbe, így én Abiccal együtt csináltam a feladatokat, amiket Adél is csinált. Mindenki nagyon élvezte, vicces volt. Szeptemberben 5-én kezdődik újra az úszás, addig pihizünk.
Abigélt imádja Móni néni :)
Apa és Abi drukkolnak
Nagyon koncentrál a csaj! :)
Anyumék szerint mintha csak engem látnának 26 évvel ezelőtt.
Kicsit Abi is készülődött a vízbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése