Télapó itt van

Adél idén nagyon várta a Mikulást és jó előre leszögezte, hogy már nem fog tőle félni. Reggelre egy-egy barbit hozott nekik a Mikulás és persze jó pár csokit. Még december 2-án volt az én munkahelyemen a Télapó ünnepség, de annyira rosszul volt megszervezve (3-kor kezdődött, amikor még a gyerekek zöme az oviban alszik), hogy mire odaértünk már pont elment a Télapó. Annyira volt időnk, hogy még átvettük tőle a csomagot, de már a műsort nem láttuk. Szerencsére Adélt nem érinttette rosszul a dolog, mert cserébe ott maradtunk még sokáig kézműveskedni, rajzolni, üvegmatricát csinálni, és még arfestésre is beállt a kisasszony.

Sajnos aztán a késési sorozatunk folytatódott, az ovis télapó ünnepségről is sikerült elkésnem, amit nagyon bántam. Mivel Adél az ünnepség előtt 2 hétig beteg volt, ezért nem tudtunk róla, hogy nem 5-kor, hanem már fél 5-kor kezdődik a műsor. Én sajnos 5 előtt 5 perccel érkeztem ezért csak 4-5 képet tudtam csinálni, amint már Adus fogja a csomagját és integetnek a távozó Mikulásnak. Nagyon bosszús voltam, főleg azért, mert tartottam tőle, hogy Adélnak rosszul esik, amiért engem nem látott. De szerencsére nagyon okos nagylányunk van, nem okozott nála lelki problémát, annyit mondott, hogy késtünk és kész.

Árpi munkahelyén is volt ünnepség, az nagyon tetszett Adélnak, csak Abigélnek nem volt akkora élmény, mert az egyik manótól nagyon félt, furcsa volt neki, és állandóan sírva fakadt, amikor meglátta őt. Szegény manónak öltözött fiú már nem tudta hova bújjon el, hogy Abi ne lássa őt.

Az egyik ovis anyuka hallotta, hogy mit mondott a Télapó Adélnak, és állítólag nagyon megdicsérte, hogy mindig milyen csinos (reméljük ennél azért lesznek még említésre méltóbb erényei :) ), hogy csilingelő hangja van, és hogy mindig nagyon szépen elpakol az oviban. :)

Halász Judit koncert

A régi Gézengúzos ovinkból szólt Erika (a vezető), hogy még van 3 szabad jegyük a Halász Judit koncertre. Mivel Adél éppen lábadozóban volt egy elég durva kötőhártya gyulladásból, ezért nem volt oviban, de már javult, ezért elmentünk a koncertre. A 11. kerületi művelődési házban volt, villamossal mentünk, és Adél borzalmasan élvezte. Főleg azért, mert szinte az összes barátnője eljött, akik már mind elmentek nagyoviba. Olyan jó év volt a tavalyi, mindenki úgy jön vissza ebbe a magánoviba, mintha haza jönne. Adus végig tombolta, ordította, tapsolta a koncertet, teljesen átszelleműlten nézte, hallgatta. Abit nem annyira kötötte le, őt egy kis ropival kellett "fegyelmeznem", és már nyugdton volt ő is. Amikor visszaértünk az oviba Adél kitalálta, hogy ott szeretne maradni ebédre, és aludni is, mivel a többi régi barátnő is ott maradt. Nem ellenkeztem, de amikor Abival indulni akartunk, akkor ő határozottan rázta a fejét, ott akart maradni. Kérdeztem tőle, hogy itt maradsz? Bólogatott. Majd kérdeztem, hogy itt is alszol Adéllal? Ismét bólogatott. Fogta a macikendőjét, a cumiját, kézenfogták egymást Adussal és bevonultak az alvószobába. Egy idegen óvó néni volt (aki idén érkezett), de ez sem zavarta az én lányaimat, mert simán elaludtak. Egy darabig az előszobában vártam, mert nem hittem, hogy Abi elalszik ott, de mivel nagy csend volt hazamentem. Erika mondta, hogy ha bármi van csörögnek rám, úgyis egy percre lakunk. Hát nem hívtak, így 4 körül mentem értük, Abi már ébren volt, uzsonnázott a többi ovissal, Adél pedig még akkor is aludt. Mesélték, hogy Abi abban a percben elaludt, ahogy a matracra fektették, és semmi gond nem volt vele. Úgy meglepődtem, hogy el sem akartam hinni. Remélem a bölcsibe való beszokás is ilyen simán megy majd nála. Bár most biztos sokat számított, hogy már ismerte a helyet, és hogy Adél ott volt vele.

Hotel Ózon Mátraháza

Minden évben novemberben elmegyünk Hangáékkal wellnessezni, ez idén sem maradhatot ki. Eddig ugyan mindig a Kolpingba mentünk, de idén már csak az őszi szünetben tudtunk menni (Hanga már iskolás), ezért már nem volt ott hely. Mivel ősszel gyönyörű a hegyekben, ezért dönöttünk az Ózon hotel Mátraháza mellett. Szuper időnk volt, szép napsütés, nagyokat sétáltunk is, nagyokat ettünk (isteni ott a kaja), csak éppen a szálloda nem túl gyerekbarát. A vize elég hideg, így mindenki a pici relaxációs medencében gubbasztott, persze a gyerekek is, így ott relaxálni senki nem tudott. Az uszoda köve nagyon csúszós, így állandó frászban voltunk, melyik gyerek csúszik el rajta és üti be magát. Abi végig a gyerekmedencében volt, azt nagyon élvezte. A szoba szép volt, egymás mellett volt, csak sajnos nem a Kékestetőre nézett. Volt egyik este minidisco is, Abi pörgött folyamatosan, és Adél meg Hanga is nagyott játszottak. A végén volt székreülős játék (zene lekapcsolásakor egy szabad székre kell ülni, és mindig egy székkel kevesebb van, mitn ahány gyerek), csak Adél nem az a törtetős gyerek, így amikor más is ráült az ő székére, ő azt hitte, hogy kiesett és sírva fakadt, mert nem értette a dolgot. Szegénykémnek nem valól az ilyenek, ő nem bírt másokat hátráltatni, vagy csalni azért, hogy ő előrébb jusson. Ő nagyon szabálykövető, rendszerető gyerek, így nehezen tudtuk megvígasztalni.  Minden délután engedtük őket a játszószobában játszani, alig voltak ott mások, nagyon élvezték ezt is a gyerekek. Sokat rajzoltak is, mert volt minden nap gyerek fogalkozások. Egyik nap elmentünk Galyatetőre, megsimogatták a lányok a szarvasokat, bárányokat, és végigmásztak a kötélpályán is. No meg volt ott sok-sok falevél dobálás is! :) gyönyörű volt a táj! Minden csupa-csupa sárga és vörös falevél volt.
Összességében jól éreztük magunkat, szép volt a táj is, de jövőre megyünk vissza a Kolpingba. :)

Visegrád

November 1-jén gyönyörű napra ébredtünk, gondoltuk ki kellene használni ezt a remek időt, ezért kitaláltam, hogy menjünk el Visegrádra. Abi odafelé elaludt a kocsiban, ezért mikor megérkeztünk még hagytuk őt kicsit alcsizni, én meg Adél addig faleveleket gyűjtöttünk, ezt nagyon szereti Adus.

Majd négyesben nekivágtunk a várnak, Abit persze végig cipelni kellett (kivéve a lépcsőn, azt végignyomta egyedül), nagy lustaság, a lábain nem igazán hajlandó jönni. Amikor elfáradtunk kicsit megpihentünk, majd mentünk tovább. Zárásként elsétáltunk a bobpályához (Abit cipelve, néha Adélt is jó messzi volt), és kétszer is lecsúsztunk. A lányok imádták, alig bírták abbahagyni. A végén pedig belakmároztunk (ettünk finom hot-dogot, majd fahéjas mandulát és végül egy kis kürtőskaláccsal zártunk), majd elindultunk hazafelé. Nagyon jó kis nap volt.

 egy kis pihi

Vadaspark

Október végén ellátogattunk a csajokkal a Budakeszi Vadasparkba. Jól felkészültünk midnenféle csemegével, hogy Adél etetni tudja majd az állatokat. Iszonyú nagy állatbarát, minden mozgó állat a barátja, és imádja őket etetni. Vittünk répát, almahéjat és nem is vettünk állatcsemegét az állatetetőben, csak ezeket adtuk. Nos mondanom sem kell, hogy az őzikék és a kecskék messzíről elkerülték a többi gyereket, csak Adélhoz mentek, aminek persze Adus nagyon örült. Abi kissé hadilábon áll az állatokkal, ő jobban szereti valamelyikünk kezéből szemlélni őket. A kutyáktól kifejezetten fél (nem tudom miért, nem történt semmi olyan, ami miatt félnie kéne), képes a fejem tetejéig felmászni, ha közeledik egy felé.
Abi sajnos elég hisztis korszakát éli, így mostanában sok toporzékolós, földön fetrengős, hisztizős kép készül róla.

Indulás előtti tartalék feltöltés

 hisztipanka

 Azért Abi is próbálkozott etetni.

 Ilyen gyönyörű őszi erdőben mentünk.

Tök jó nap az oviban

Először is sűrű elnézések közepette kellene valami kibúvót talánom, hogy miért is nem jelentkeztem eddig...de semmi értelme. Egyszerűen nem volt időm, sok volt a fotózás az elmúlt két hónapban szerencsére. De most próbálok mindent szépen bepótolni, kronológikus sorrendben.

Tehát október elején az oviban Tök jó napot tartottak, ahová a szülők is hivatalosak voltak. A gyerekeknek sárga vagy piros felsőben kellett menniük, és már egy-két nappal korábban be kellett vinnünk az alkatrészeket (tök, teamécses, medvesajt doboza). Adél nagyon izgatott volt, alig várta már a délutánt (persze nem is aludt emiatt az oviban). Csak én mentem, Árpikám sajnos nem ért oda, Abira pedig anyum vigyázott (hogy minden idegszálammal az én nagy óvodás lányomra tudjak figyelni). Nagyon jó kis délután volt, barkácsoltunk, énekeltünk, mert amint készen lettek a kis lámpások és tökfigurák körbesétáltuk az óvodát (minden csoport) és közben őszi dalokat énekeltünk. Jól éreztük magunkat nagyon. Íme néhány kép:

 Zsanett néni

 Adél mögött az óvó nénik...

Abigél 1,5 éves

A mi kis huncutkán már másfél éves. Annyira hihetetlen, csak úgy észrevétlen rohannak a hetek, a hónapok.

Abigél nagyon kedves, olyan kis bújos kiscica típus, de közben pedig egy igazi kis vaddisznó is, aki elkezd csapkodni, és duzzogni, ha valami nem tetszik neki. Már mindent megért, de beszélni nem igazán akar még. Egy-két szót mond csak: aaanya, pa (apa), popó (Bobó viziló), baba (Adél), vava (kutya), papa, mama.

Ha kérdezünk tőle valamit, úgy tud bólogatni, hogy majd' leesik a feje a helyéről. Adél erre sokszor rá is játszik, ha kérni akar tőle valamit, már úgy teszi fel a kérdést, hogy már a mondat elején bólogat, erre Abigél tuti, hogy bólogatással felel. Pl. ha el akarja kérni a játékot Abic kezéből, akkor bólogatva kérdezi, hogy "oda adod nekem, ugye, igen?" :) szóval Adél is megéri ám a pénzét. Rendesen palira veszi a kishúgát.

Mostanában mindenhova vinnünk kell a játék babakocsiját, anélkül nem indul el sehová. A cumi és a macikendő még mindig lételeme, ezekkel bármikor megnyugszik. Sokkal cumisabb, mint Adél volt, képes lenne reggeltől estig a szájában szopizni a cumit, ha én nem dugnám el időnként előle. Persze sokszor csinálja, hogy bemegy a gyerekszobába, megáll az ágya előtt, és aaannnyázik. Ez azt jelenti, hogy adjam oda neki a cumit és a macikendőt. Sajnos elég jól megérteti magát a mökögésével, így nem igazán fárasztja magát, hogy megtanuljon beszélni.

Az evéssel mostanában hadilábon állunk. Régen is vékony volt Abi, de akkor legalább evett, most is vékony, de már enni sem akar. Vannak napok, amikor egészen jól eszik, de van olyan is, hogy egész nap egy joghurtot, egy kis tápszert, és némi kifli csücsköt tudok csak belé gyömöszölni. Nagyon kis vékony, a súlyát már mérni sem merjük, de szerintem a 8 kilót még nem haladtuk meg, hosszra viszont teljesen rendben van, 80 cm.

Adéllal mostanában sokat játszanak, imádnak együtt bújócskázni, pókrócozni, kergetőzni, és egészen jól eljátszanak a babákkal is, vagy a homokozóban, addig, amíg Abi el nem kezd rombolni. Ezt Adél nehezen viseli, ekkor általában kitör botrány. Szerdánként járok Abival tücsökzenére, oda ahová Adéllal régen, csak már más tartja. Abit nehéz lekötni, nem is engedi, hogy a kezével, lábával csináljam a mondókákat, csak a hangszerek érdeklik, meg a táncolás. De legalább gyerekek között van, és szokja a hangulatát.

Napközben 2-3 órákat alszik, este pedig fél 9-től reggel fél 8-ig. Ügyesen, egyedül alszik el mindig, sőt, mostanában már egyszerre fekszenek le Adéllal, és hang nélkül alszanak el, nem zavarják egymást, nem viháncolnak.

Nagyon jószívű kislány, önszántából bárkinek, bármit odaad, csak azt nem szereti, ha kérés nélkül kivesznek valamit a kezéből. Sokat mosolyog, olyan kis kedvesen, bájosan, mindig mondják, hogy kis törékeny, porcelán arcocskája van. Már végre a haja is kezd nőni, nem fogjuk már levágni egy darabig neki.

A hajlékonysága még mindig megmaradt, és borzasztó jó mozgása van. Imád egyedül bukfencezni, mindenhová felmászik, sokszor túlságosan bátran is. Egy igazi kis örökmozgó, ritkán ül meg, ha mégis, akkor viszont nagyon lehet őt puszilgatni, szeret bújni.

Igazán önálló is, egyedül veszi fel a cipőjét (több kevesebb sikerrel), egyedül próbál enni, az esti fürdésnél már megy a kádhoz, hogy ő vetkőzik.

Nagyon imádjuk ezt a kis picurkát, sok örömünk van benne.