Abigél 3 éves

Április 7-én pici Abickánk 3 éves lett. 11 kg és kb. 94 cm magas. Már egyre formásabb, nem vészesen vékony, bár még mindig nagyon válogat. A kenyeret még mindig csak üresen eszi, a leveseket, főzelékeket csak levesgyönggyel, vagy ahogy Ő mondja, golyóval, az édességeket imádja, csak ne legyenek lekvárosak, csokiból bármennyi lecsúszik. Nagyon érzékeny, bújós kislány, aki nagy bitang is egyben, sokszor tudja kihúzni a gyufát, de azt utálja, ha haragszunk rá, olyankor úgy hozzám bújik, mintha a bőröm alá akarna mászni...így kér bocsánatot.
A beszéde sokat fejlődött, azaz már végre beszél, de érteni csak kevesek értik. Adél a szakfordító, ő szinte mindent ért, ezért a felnőttek, rokonok mindig Adélhoz fordulnak segítséget kérni a fordításban. Annyira vékonyka és cincogó hangon beszél, ráadásul nagyon széthúzott szájjal, hogy tényleg nehéz megérteni. Én is jól értem, de sok olyan szó van, ami azért kifog rajtam. Így hát aranyköpéseket is nehéz tőle leírni, illetve vicces szavakat, mert amúgy jól beszélne, választékosan, értelmesen, ha megértjük. Azért akad egy-két kedvenc:
"Felpaszolod a vijjanyt!" - felkapcsolod a villanyt.
"boszí" - boci
"nem én vóóóóótaaaam" :-)
"az nagyon físzes volt" - az nagyon vicces volt
"köszönöm szépen az ebédet, nagyon szinom volt" :-)
Megkérdezzük Tőle este: "Abika, kell pisilned? - válasz: Nem, már Majival vóótam." (Mari a bölcsis nénije, és általában a reggeli pisilésre gondol ilyenkor.)
"Nyényó piszit pöszén beszéj." - Lénó kicsit pöszén beszél. Ezt a bölcsistársáról mesélte nekünk viccesen. :-)

Mióta nincs cumija sokat javult a foga is, eddig nyitott harapása volt, de mostanra szépen visszarendeződtek.
Még mindig a bocival és a macikendőjével alszik, és imád minden plüss állatot, jelenlegi kedvencek az unikornisok. Nagyon ügyesen fogja a tollat, ceruzát és hihetetlen lazasággal húz egyenes vonalakat a nővére írni tanulós könyvébe. Végre már nem sír a hajmosásnál sem, sőt a körmeit is engedi sírás nélkül levágni.

A bölcsiben mostanában reggelente van egy pici bömbike, de egyébként sosincs vele semmi baj, ügyesen veszi az akadályokat. Barátkozni nehezen barátkozik, de úgy látom, hogy szeretik a többiek. Valószínű nehezebb neki úgy kapcsolatot teremtenie, hogy mások nem értik, amit mond.
Ha nem nézi senki, mert amúgy nagyon szégyenlős, akkor nagyon elemében tud lenni, gitározik, mikrofonba énekel, bohóckodik, és folyton a nővérét utánozza. Szinte árnyékként követi őt, ha Adél valamit csinál, Abi pontosan lemásolja a nővére mozdulatait, mondatait, és mindent ugyanúgy csinál. Szerencsére nagyon szeretik egymást, sokat eljátszanak együtt, ritkán veszekednek, de akkor sem bántják egymást, max. kicsit kiabálnak egymással. De utána mindig ölelkezve kibékülnek és elmondják, hogy: "Béke-béke barátság, mi volt ez a szamárság, szaltót ugrik a szamár." :-) és innentől szent a béke.

Nagyon jól alszik, szerencsére mindketten. Este szereti ha melléfekszünk és mesélünk neki. Általában korábbi élményeket, utazásokat kell neki 100-adjára is elmesélni.
Kijelenthetem, hogy iPad és Iphone függő a kiscsaj, mindent hihetetlen ügyességgel kezel. Imádja a meséket nézni, vagy a telefonomon játszani. Egész ügyesen futóbringázik és rollerezik. Az úszással most fogunk megismerkedni, mert ő nagyon fél a fejét a víz alá tenni, így csak apránként szabad vele haladnunk.
Tornázni viszont nagyon próbálkozik, azokat utánozza, amiket Adéltól lát.
Egy csupa szeretet kislány, sokszor elmondja magától, hogy szeretlek, de ez szerencsére Adélra is igaz.
Szülinapjára kapott a bölcsis gondozójától egy puputevét, amit elnevezett Lilla pupunak. :-)
És íme a szülinapos képek:

London

Ez nem annyira a gyerekekről szól, sokkal inkább kettőnkről, de azért csak megemlítem, hiszen Árpikám 40 éves lett januárban, ez alkalomból pedig megleptem egy londoni utazással. Csak kettesben. Mindent leszerveztem, így csak a pakolás maradt hátra. Valentín napon indultunk (ó milyen romantikus :-) ), és 3 éjszakát maradtunk. Csodás időnk volt, nem esett, csak picit csepergett, amikor megérkeztünk kora reggel, de utána már napsütés és felhős égbolt váltakozott. Rendesen lejártuk a lábunkat, egész nap csak mentünk, de szuper volt. A szállásunk a Nothing Hill-en volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, egy percre volt a metrótól, szép tiszta volt, nagyon szerettük. Sajnos hamar véget ért, de nagyon jó emlékeink vannak. Természetesen mindent nem tudtunk megnézni, de azért jó pár nevezetességhez ellátogattunk, mint pl. London Eye, Westminster Abbey, Tower Bridge, Backingham Palace, Portobello Road, Market, Hyde Park, Kensigton Garden, St. James Park (és itt mókusetetés, ez volt a kedvencem), Big Ban, Parlament, National Gallery, Victoria and Albert Museum, Piccadilli Circus, stb.
Délben persze angolosan szendvicseztünk, sok sok rákos szendót ettünk, de este mindig beültünk vacsizni, igazi angol pub-okba. Nagyon hamar eltelt az idő, a lányok Anyumnál voltak és remekül elvoltak, nem hiányoztunk nekik...illetve nem mondogatták. :-)

A szállásunk a Nothing Hill-en.

 Ebédelünk...

 St. James Park

 A palota.

 Victoria Monument

 National Galery

 Piccadily circus

 Trafalgar square

 Kensington Garden

 Hyde Park

 On London Eye

 Westminster Abbey

 Nothin Hill

 Naná, hogy Guiness

 Nagyon fazon a Portobello Road-on. :-)

 Mókusetetés

 Tower Bridge

 London Eye

Kreischberg és Katschberg

Nagyon elmaradtam újfent, rémes vagyok! :-( Próbálom utolérni magam, de ez többnyire nem sikerül. Túl sokat retusálok.... Szóval idén is voltunk síelni, és február elején kipróbáltunk egy új pályát Kreischberg/Murau síterepen. Ide csak 4-esben mentünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Hó az volt dögivel, minden éjjel esett friss, és szerencsére vészesen hideg sem volt. Kicsit szeles, de nem vészes. Abi is szeretett volna síelni, de nem volt a pici lábára való síbakancs, így maradt a kedvenc időtöltése, a Hüttézés. :-) Imádott a hüttében ücsörögni, marhalevest enni levesgyönggyel, színezni, míg Adél és valamelyikünk síelt. Ez többnyire én voltam, mivel Árpikám kb. a második napon leszanálta a hátát, a csákányos felvonóval ment fel Adéllal, és mire felértek a dereka úgy maradt.
Adust beírattuk magyar oktatóhoz, ami egyrészt jó volt, mert értette, másrészt sajnos elég gyenge csoportot fogott ki, így sokszor inkább én vittem el magammal és próbáltam tanítgatni. 5 napot voltunk, a szállásunk egy luxus apartman volt, ami azt jelenti, hogy két szobája is volt, így nagyon kényelmesen elfértünk. Ebédre általában a hüttében ettünk valamit, és így vacsorára maradt a hideg kaja.
Kipróbáltuk még a tubing-olást is, ami egy felfújható gumikerékkel való szánkázás tulajdonképpen, és jól begyorsul illetve még pörög is, ahogy elindítják. A lányok nagyon élvezték, de mi is. :-)

 Tubing Park

 Tubingon

 Hüttézés

Majd március első hetében a szokásos Katschbergi síelős hetet is kipipáltuk, ismét remek társasággal, Piroskáékkal és Kerilányékkal. Szuper napokat töltöttünk itt megint, annyi negatívum volt, hogy szegény Adus rendesen lebetegedett, fájlalta az arcát pár napig, amikor orrot fújt, majd rájöttünk, hogy arcüreggyulladása van. Emiatt kicsit nyűgös volt, de síelni csakazért is ment minden nap, mert menni akart.
Idén kivételesen nem az Otto síiskolába mentünk, hanem találtunk egy másikat, ahol magyar oktató volt, Gergő, aki pechünkre a 3. napon balesetet szenvedett, így Aduskám ismét osztrák oktatónál landolt. Már szépen megy neki a síelés, csak a terpeszét kell összezárnia jobban, de biztos, hogy évről évre egyre jobb lesz. A Friendly Karinthia-nál is volt síverseny, amit a Kerilányom végre megnyert, Adus ugyan 5-ből 5. lett, de nem szegte kedvét, az is nagy szó, hogy ilyen betegen végigcsinálta. Abi pedig kapott egy kis cipőre szerelhető babasílécet, ami annyira megtetszett neki, hogy le sem akarta venni a lábáról. Egész ügyesen tipegett benne, de persze síoktatásról hallani sem akart. :-)

 Sajnos egy kis pocakfájás is nehezítette a napjainkat.

Betegen is vidám a banda.

 Látszik a bal szemén, hogy már be is dagadt... :-(

 Síbajnok! :-)