Ajjaj, megint elmaradoztam...jó pár dolgot kell pótolnom most!
A nyaralásunk után, augusztusban még párszor strandoltunk, kipróbáltuk a tatabányai strandot, kétszer is, és nagyon tetszett a lányoknak. Hétközben igazán kellemes a létszám is. Adél, Luca és Gréti belevetették magukat a vízbe, búvárkodtak, szinte csak levegőért jöttek fel. Abi persze szokásos módon óvatos duhaj volt, de már az is nagy szó, hogy nem lógott rajtam, hanem jött-ment a vízben, nézelődött.
A lyme kór miatt elmaradt műtét, azonban könyörtelenül váratott magára, így augusztus 31-én bevonúltunk Aduskámmal a Szent László kórházba. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire büszke vagyok az én nagylányomra, annyira bátran, ügyesen csinálta végig az egész orrmandula műtétet, hogy le a kalappal előtte. Szokás szerint már napokkal előtte lélekben készítettem, szeret mindent előre tudni, hogy ő saját magát is felkészíthesse. Mire odaértünk már mindent tudott és semmi nem érte őt meglepetésként. Elfoglaltuk a szobánkat, kicsit még várnunk kellett, majd megkapta a varázs koktélt, amitől írtó édesen elkábult, olyan volt, mint aki bedrogozott.
Nem tudom, hogy meg lehet-e nézni a videót, de azért feltöltöttem.
A műtőbe mosolyogva ment be, nem akartuk elhinni. Aztán jött a legrosszabb...várakozni. Nem tudtam, hogy fog kijönni a műtőből, hogy reagál az altatógázra. Valaki ordít tőle magán kívül, valaki kómás tőle. Nyílt a műtő ajtaja, és ölben hozták ki a kislányunkat. Adus fegyelmezett volt, mint mindig. Kicsit hüppögött, egyből simogattam, és beszéltem hozzá, de látszott, hogy még nincs magánál. El akart kezdeni sírni, és mondogatta, hogy be van dugulva az orra, de szépen elmagyárztam neki, hogy azért mert ott lett most megműtve, le fog menni a duzzanat, ne sírjon, mert akkor jobban bedugul, és nehezen, de elfogadta, hogy nem szabad kifújni az orrát, csak törölgetni. Fél óra után már át is mehettünk a megfigyelőből a saját szobánkba, és Adél egyre jobban lett. Már kezdett az orrán kapni levegőt, kicsit mesét nézett, és elkezdhettünk inni is. Ezt is jóelőre megbeszéltük, hogy majd sokat kell innia, így nem fog annyira fájni neki a seb. Szépen szót fogadott, és mindent úgy csinált, ahogy kértem. Du.-ra már sétálgatott, rajzolt, várta a látogatókat, Kitta hozott neki könyveket, nagyon örült neki. Az alatatóorvos nagyon odavolt Adélért, amikor kihozták a műtőből, mondta, hogy elnevezték Tahiti hercegnőnek, mert olyan szép a bőre, és ő maga is! :-)
Az éjszaka zavartalanul telt, másnap pedig csak arra stresszelte rá magát, hogy ki fogják venni a kanült a kezéből, és az fájni fog. De persze észre sem vette, és fölösleges pityergés volt miatta. Szerencsére mindent rendben talált Csillag doktor és mehettünk is haza délelőtt. Utána telt nehezen az otthoni egy hét, mivel se trambulinozni, se rohangálni, se biciklizni nem lehetett, így elég unalmasak voltak a napjaink, de túlvagyunk rajta, és nagyon örülünk, hogy ilyen jól bírta Aduska.
Íme egy kis montázs a műtétről:
