Végre, végre, mi is eljutottunk a jól megérdemelt szabadságunkra! Augusztus 1-jén vágtunk neki Ausztriának, mivel szerettünk volna kicsit hegyek között is lenni, túrázni (visszafogottan, két gyerekkel). Az utat remekül bírták, semmi problémát nem jelentett a számukra.
A célállomás az Ossiacher See volt, és sikerült egy nagyon szép szállást is foglalnom, amivel mindannyian nagyon elégedettek voltunk. Gyönyörű kilátásunk volt a tóra és a várra, a szoba szép és tágas, csupán az emeleteságyakról kellett leszednünk a matracokat, hogy a lányok biztonságban aludjanak, de ők jól elvoltak a földön mellettünk. :) Nagyot néztünk, mert ahogy megérkeztünk Arany Hajni, a volt kolléganőm jött köszönt ránk. (Kicsit a világ!) Aznap délután egyből lementünk a strandra, ahová ingyen belépőnk volt, kicsit kellett hozzá csak kocsikázni. Nos a beígértekkel szemben, azaz, hogy a tó víze a Balaton hőfokával azonos, nos vitatkoznék. Bár azt tényleg nem mondták, hogy tavaszi, vagy nyári hőfok! Adél és Apa nagyon bátran belementek a számomra jéghideg vízbe, de nem maradtak ők sem túl sokáig. Mi addig Abiccal a stégről locsoltuk őket vizipisztollyal. :) A strand viszont gyönyörű helyen volt, nagyon rendezett, és szép volt. Este vacsoráztunk a teraszon, ahonnan álomszép kilátás nyílt elénk a tóra! Az ételek is isteniek voltak, egy rossz szavunk nem lehetett semmire!
Másnap elhatároztuk, hogy felmegyünk felvonóval a Gerlitzen-re, ami pontosan mögöttünk volt. A lányok nagyon élvezték, és nekünk is nagy élmény volt úgy felvonózni, hogy nem lóg rajtunk egy-egy pár síléc. :) Gyönyörű napsütéses, meleg időnk volt, még a hegytetőn is pólóban lehettünk. 2000 méter magasan van a csúcs, ahol sétálgattunk egy kicsit, bocikat néztünk, kicsit uzsonnáztunk, majd elmentünk megnézni a paplanernyősök indulásait, ami nagyon érdekelte a csajokat. Innen a hegytetőről indulnak neki a paplanernyősök és a szállásunktól nem messze egy nagy réten landolnak. A lányok szájtátva nézték őket. Elindultunk visszafelé, és félúton (a két felvonó között) megálltunk még kicsit dodzsemezni is. Majd hazaindultunk kicsit pihenni, hogy a lányok aludhassanak. Délután megint strandra mentünk, bár most nem volt fürdés, csak kis jégkrémezés, vizipisztolyozás.
Harmadnap elhatároztuk, hogy délelőtt elmegyünk a vadasparkba, délután pedig megnézzük a szemközti várat. Nos el is indultunk ragyogó napsütésben és melegben, majd 15-20 km-rel arrébb, ahogy megérkeztünk a vadasparkhoz olyan hideg lett, és borús az ég, hogy jobbnak láttuk visszafordulni. Ahogy a tóhoz értünk, ott még mindig ragyogó napsütés volt, így elindultunk a vár felé. Persze Abi elaludt az autóban, így csak én és Adus mentünk fel a várba. Mivel nem volt túl sok látnivaló, kis bóklászás és egy jégkrém után visszaindultunk a kocsihoz, és Abi pont akkor ébredt fel. A parkolótól nem messze felfedeztünk egy majomparkot, ahol idegenvezető kíséretével körbevezetnek szabadon járó-kelő japán makákók között. Nagyon jó humorú idegenvezetőt kaptunk ki, aki írtó viccesen adta elő a sztorikat a majmokról, és persze jócskán mutatványozott is velük. Adélnak annyira tetszett, ahogy a Julius, az egyik majom a férfi táskájából kunyerált kaját, hogy annyira röhögött, hogy minden látogató Adél röhögésén röhögött. Nagyon vicces volt. Persze nem távozhattunk mi sem két plüss maki nélkül.
Innen visszamentünk a szállásra, felszerelkeztünk egy rakás meleg ruhával, és elindultunk újra a vadasparkba. Picit borús volt az idő, és néha szemerkélt is az eső, de már nem volt annyira hideg. Itt is fel-alá járkáltak mellettünk az állatok, nagyon tetszett mindannyiunknak. A lányok már persze jócskán fáradtak voltak, így szegény Árpikám cipelhette őket. Este vacsi és kidőlés volt.
Negyedik nap pedig továbbálltunk, egészen Jesolo-ig mentünk. Itt már csatlakoztak hozzánk Mamókáék is, hiszen egy közös nagy apartmant béreltünk ki egy hétre. Az idővel Olaszországban sem volt gondunk, egész héten dög meleg volt, amit szerencsére az állandó tenger felöli szél enyhít. Adél szinte egy óra alatt megszokta, hogy a tenger bizony sós, és már bátran ment bele délután. Abigél azért óvatosabb duhaj, neki több idő kellett, és egyedül csak térdig mert beszaladni, egyébként kézben kellett bevinni. Az apartmannak volt nagy medencéje is, ott is sokat úszkáltak a lányok, Abi már egészen bátran jött-ment, beúszott a kis békás karúszójával. Adél pedig megtanult pipával búvárkodni, nagyon ügyes volt. Első este elmentünk egy étterembe és megünnepeltük Papóka születésnapját, de a lányok rémesen fáradtak voltak (nem aludtak aznap), így elég nyűglődős volt a vacsora. Ezután nem is mentünk többszőr, inkább főzőcskéztünk, vagy pizzát hoztunk. Sajnos az olasz apartmanok felszereltsége nem éppen a fényűzésről szól, a mi kinyitható ágyunk sem volt éppen a legkényelmesebb, és mivel klíma sem volt, ezért nyitott ablaknál kellett aludnunk, ami viszont elég hangos volt, lévén, hogy tengerre néző szobánk volt. De a teraszon elfogyasztott reggeli és vacsora kárpótolt minden éjszakát!
A csajok imádtak a tengerparton homokozni, kagylót gyűjteni, és az utolsó napokra megjelentek animátorok is a parton, akik közé nagyon szívesen beálltak táncolni, só-liszt gyurmázni.
Esténként mindig bementünk a nyüzsgő bazársorra, ahol vásárolgattunk, de leginkább a lányok minividámparkoztak, dodzsemeztek.
Az ott töltött egy hét nagyon gyorsan elszaladt, pedig tényleg csak a tengerparton pihentünk, nem mentünk sehova, valahogy ez így volt jó!
A hazaút sajnos elég hosszúra sikeredett, mert Szlovénián keresztül mentünk, GPS-sel (térkép nélkül) és sajnos elnavigált minket majd 60 km-rel arrébb a helyes úttól, ráadásul hiába indultunk hajnal 5-kor, a sok vendégmunkás román már az utakon volt, és iszonyú dugó volt már akkor Olaszországban. A tömeg miatt a benzinkutakon is hatalmas sor torlódott fel, ott is elvesztegettünk órákat, de le a kalappal a lányok előtt, elég jól bírták. Nagyon jó kis nyaralás volt, de most egy ideig nem kívánunk ennyit autózni, az biztos. :)
