Újra Katschberg, újra síelés

A tavalyi év annyira jól sikerült, hogy idén is elmentünk Katschbergbe síelni. Keriéken kívül még Piroskáék (gyerekorvos) is jöttek, így a legnagyobb apartmant béreltük ki. Az utat jól bírták a lányok, semmi gond nem volt, szépen tudtunk haladni. Odafelé és az út előtti napokban Adus elkezdte, hogy ő nem szeret síelni, és nem szeretne oktatóhoz menni. Valószínű kicsit félt a dologtól, már elfelejtette, hogy milyen ez. Félt, hogy nem fog érteni semmit, de próbáltuk elmagyarázni, hogy úgyis csak utánoznia kell, amit az oktató csinál. Ahogy megérkeztünk, már alig várta persze, hogy mehessen síelni. Aznap be is iratkoztunk a sísuliba, és másnap reggel beosztották őket csoportokba. Hanga és Magdus egy csoportba kerültek, de Adus külön, viszont a tavalyi oktatójához Isi-hez. Örültünk neki, őt már azért ismertük. Innentől kezdve már semmi gond nem volt, Adél alig bírta abbahagyni a síelést. Naponta kétszer síeltek két-két órát, 10-12-ig és 14-16 óráig. Utána mindig kellett még mennünk Adéllal családi síelésre is, minimum 2-3 körre, nem lehetett leszedni őt a sílécről.

Alig várta, hogy végre ő is kapjon síbotot, és erre csak a 3. napig kellett várnia, akkor végre elkezdtek botozni is. A nap végén kérdeztük Adélt, hogy na és milyen volt bottal síelni? Erre rávágta, hogy "semmi haszna". :) De azért ügyesen használta már a hét végére, már nem csak kalimpált vele.

Míg Adus síelt, mi felváltva síeltünk Árpival, hiszen Abira vigyáznunk kellett. Amikor Abis napom volt, akkor szánkóztunk, Árpi túrázott vele, aludtunk jókat, pihenős napok is voltak így. A hét végén úgy mint tavaly, idén is megrendezték a versenyt. Én nagyon izgatott voltam, többször elmagyaráztuk Adusnak, hogy idén már jó lenne, ha ki is kerülné a kapukat, mert tavaly nyíl egyenesen letűzött a pályán. :) Idén viszont már ügyesen kerülgette a kapukat, és ugyan 5-ből ötödik lett, azért mi nagyon büszkék voltunk rá, ugyanis csupa 5 évessel volt együtt, így nem sok esélye volt. De az oktató szerint nagyon ügyes, hiszen olyan piros pályára is felvitte őt is, ahová csak 5 éveseket szoktak felvinni.

Hó ugyan nem sok volt, de a pályán volt elég, főleg hóágyúzott pályák voltak, de nekünk tökéletes volt. Viszont idén nem fáztunk, gyönyörű napos hetünk volt, sok hóolvadással ugyan, de szép barnán jöttünk haza.

Íme egy-két kép:

Szülinapok és névnapok

Nálunk ugye (szinte) mindenkinek januárban van a szülinapja és névnapja, ezért egy nagy közös ünneplés keretében bonyolítottunk le mindent. Adél és Gréti megint egymásra találtak, ölelgették, imádták egymást mint mindig. Ők ketten nagyon szeretik egymást. Abi kapott egy éneklős Arielt, egy zhu-zhut és egy kis babakanapét, amit ággyá lehet nyitni. Adél is nagyon örült az ajándékainak, kapott pici öltöztethető babát, egy szuper békás társast, amit azóta is imádunk játszani. Én pedig vettem egy közös tortát a Daubnerben, madártejtortát, hármunknak (Kitta, Árpikám és én). Nagyon finom volt!

Árpi apa 39 éves

Kicsit az időpontok felcserélődtek, de ugye volt nekünk még egy szülinaposunk, Apa! 39 éves lett, és mi csajok kis meglepivel készültünk. Nagyon be volt zsonga Adél, ő választotta a marcipánfigurát a tortára, elmentünk még ajándékot is venni, és amikor apa hazaért jól meglepődött, hogy mi így készültünk (pedig ő nem kért semmit).

Adél ovis szülinapi zsúrja

Mivel Adél és ovis barátnője, Zsófi nagyon közel ünneplik egymáshoz a szülinapjukat, ezért úgy döntöttünk Zsófi anyukájával, hogy együtt tartjuk a lányok szülinapi zsúrját. Főleg az ovistársak jöttek el, és egy-két barát, régi ovistárs. Őrmezőn, a Galagonya bohóc játszóházában volt a buli, és nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Volt lufis bohóc, arcfestés, ugrálóvár, tortázás. Adél napközben nem aludt, ezért aztán persze jött egy holtpont, és jött egy jó kis sírás, de 10 perccel később már újra bulihangulata volt. :) Abi is jól érezte magát, ment a nagyok után, és kivételesen még az arcára is engedett festetni egy katicát. Azóta is úgy mutatja a bohócot, hogy az arcát fogdossa a kis ujjával. :)