A mi kis huncutkán már másfél éves. Annyira hihetetlen, csak úgy észrevétlen rohannak a hetek, a hónapok.
Abigél nagyon kedves, olyan kis bújos kiscica típus, de közben pedig egy igazi kis vaddisznó is, aki elkezd csapkodni, és duzzogni, ha valami nem tetszik neki. Már mindent megért, de beszélni nem igazán akar még. Egy-két szót mond csak: aaanya, pa (apa), popó (Bobó viziló), baba (Adél), vava (kutya), papa, mama.
Ha kérdezünk tőle valamit, úgy tud bólogatni, hogy majd' leesik a feje a helyéről. Adél erre sokszor rá is játszik, ha kérni akar tőle valamit, már úgy teszi fel a kérdést, hogy már a mondat elején bólogat, erre Abigél tuti, hogy bólogatással felel. Pl. ha el akarja kérni a játékot Abic kezéből, akkor bólogatva kérdezi, hogy "oda adod nekem, ugye, igen?" :) szóval Adél is megéri ám a pénzét. Rendesen palira veszi a kishúgát.Mostanában mindenhova vinnünk kell a játék babakocsiját, anélkül nem indul el sehová. A cumi és a macikendő még mindig lételeme, ezekkel bármikor megnyugszik. Sokkal cumisabb, mint Adél volt, képes lenne reggeltől estig a szájában szopizni a cumit, ha én nem dugnám el időnként előle. Persze sokszor csinálja, hogy bemegy a gyerekszobába, megáll az ágya előtt, és aaannnyázik. Ez azt jelenti, hogy adjam oda neki a cumit és a macikendőt. Sajnos elég jól megérteti magát a mökögésével, így nem igazán fárasztja magát, hogy megtanuljon beszélni.
Az evéssel mostanában hadilábon állunk. Régen is vékony volt Abi, de akkor legalább evett, most is vékony, de már enni sem akar. Vannak napok, amikor egészen jól eszik, de van olyan is, hogy egész nap egy joghurtot, egy kis tápszert, és némi kifli csücsköt tudok csak belé gyömöszölni. Nagyon kis vékony, a súlyát már mérni sem merjük, de szerintem a 8 kilót még nem haladtuk meg, hosszra viszont teljesen rendben van, 80 cm.
Adéllal mostanában sokat játszanak, imádnak együtt bújócskázni, pókrócozni, kergetőzni, és egészen jól eljátszanak a babákkal is, vagy a homokozóban, addig, amíg Abi el nem kezd rombolni. Ezt Adél nehezen viseli, ekkor általában kitör botrány. Szerdánként járok Abival tücsökzenére, oda ahová Adéllal régen, csak már más tartja. Abit nehéz lekötni, nem is engedi, hogy a kezével, lábával csináljam a mondókákat, csak a hangszerek érdeklik, meg a táncolás. De legalább gyerekek között van, és szokja a hangulatát.
Napközben 2-3 órákat alszik, este pedig fél 9-től reggel fél 8-ig. Ügyesen, egyedül alszik el mindig, sőt, mostanában már egyszerre fekszenek le Adéllal, és hang nélkül alszanak el, nem zavarják egymást, nem viháncolnak.
Nagyon jószívű kislány, önszántából bárkinek, bármit odaad, csak azt nem szereti, ha kérés nélkül kivesznek valamit a kezéből. Sokat mosolyog, olyan kis kedvesen, bájosan, mindig mondják, hogy kis törékeny, porcelán arcocskája van. Már végre a haja is kezd nőni, nem fogjuk már levágni egy darabig neki.
A hajlékonysága még mindig megmaradt, és borzasztó jó mozgása van. Imád egyedül bukfencezni, mindenhová felmászik, sokszor túlságosan bátran is. Egy igazi kis örökmozgó, ritkán ül meg, ha mégis, akkor viszont nagyon lehet őt puszilgatni, szeret bújni.Igazán önálló is, egyedül veszi fel a cipőjét (több kevesebb sikerrel), egyedül próbál enni, az esti fürdésnél már megy a kádhoz, hogy ő vetkőzik.
Nagyon imádjuk ezt a kis picurkát, sok örömünk van benne.
