Abigél 1 éves lett

Még szinte érzem az orromban annak a parányi kis embernek az illatát, aki a szülőszobán 2010. április 7-én késő délután még félig az anyaméhben, félig pedig már közöttünk felsírt és a családunk tagja lett. Abigél babával a hasamon megfogalmazhatatlan érzések öntöttek el, nagyon boldog voltam ott, és ez a boldogság azóta csak hatványozódott. Azóta eltelt pontosan egy év, és a parányi kis emberkéből ugyan nem lett sokkal nagyobb, és kövérebb sem, de egy nagyon szeretnivaló, huncut, zsivány, kedves kis teremtés lett. A mi kis Abickán egy éves lett.

Ez a kis picilány nagyon kedves tündérke, aki az angyali kis arcocskájával mindenkit levesz a lábáról. Közben pedig hatalmas nagy zsivány, aki mostanában folyamatosan rosszalkodik. Egyik rosszaság követi a másikat, és ha rászólunk, akkor kaján mosollyal az arcán direkt folytatja a zsiványkodást. A "nem szabad Abigél" felkiáltásra mintha még újabb lendületet kapna, valahogy még jobban csinálni szokta, amit nem kéne. Annyira nehéz rá haragudni, mert olyan pici, törékeny, annyira imádnivalóan tud mosolyogni, és az ember ki sem nézi belőle, hogy tud rosszcsont is lenni. De hát azért próbálkozunk őt is nevelgetni és a helyes utat mutatni.

Mostanában imád mindenre fel, és mindenbe bemászni. Kedvence a konyhába a csokoládés fiók, ott trónol manapság. De ha kell akkor a mosogatógép ajtajára ül rá, miközben pakolom ki a tiszta edényeket. Adél ágyára is imád felmászni, valamint az összes székre, sámlira, ezért már mindet a fürdőkádban tároljuk. Már tud puszit dobni, tapsolni, és mutatni, hogy ajajj, de sok gondom, bajom van, és eközben fogja a két kezével a fejecskéjét. Saját maga megtanult bukfencezni, állandóan ezt csinálja a kanapén és az ágyon.

Az értelme is nagyon sokat fejlődött az elmúlt hetekben, már megkülönbözteti a játékállatok közül a kutyát és az oroszlánt, és a gyerekszoba falán lévő festmények állataira rendszeresen mutogat a csöpp ujjacskájával, és bőszen baa-zik. Minden baa mostanában. De a kutyusra azt mondja, hogy vaaaaaaa. Szemmel láthatóan már mindent ért, amit mondunk, csak még ő nem kommunikál velünk, szavakat még egyáltalán nem mond.

Nagyon jól feltalálja magát, szépen eljátszik egyedül is, már ilyen kicsiként is. A kertben is elmolyolgat, kapirgál, sepreget (próbál), virágokat tépeget (ajjjaj), és imád hintázni. A legutóbb 2 órás alvás után Árpi lökte őt a hintába, és fél óra után megbillent a hintában 20 percre, míg Adél a nem éppen halk beszédével fel nem ébresztette.

Már kezd egyre nyitottabb lenni, nem fakad sírva az idegenektől, hamar megbarátkozik az új arcokkal. Fürdeni, úszni imád, igazi kis vízigyerek. Napközben most már csak egyszer alszik, erre kb. 2 hete szokott rá. Persze ez borul, ha 10 körül autóval kell mennünk valahova, mert 10 felé van a holtpont, és ilyenkor könnyen elalszik, de itthon ilyenkor szoktunk kitalálni valami játékot, vagy elmegyünk sétálni, és akkor kibírja fél 1-ig. Még most is teljesen egyedül alszik el délben is, és este is. Esténként mindig Árpi rakja be az ágyába, megkapja a kedvenc macikendőjét, ami nélkül egy tapottat sem lehet tenni, legfőképpen pedig aludni nem lehet nélküle. Napközben nem egyszer próbálkozik a rácsos ágyon benyúlni, és kihalászni a kendőjét. Ahogy a kendőhöz bújik, már szinte alszik is.

Abi szinte már rohan mostanában, nagyon magabiztosan sétál, akár cipőben is az utcán, és most már egyre nehezebb őt a babakocsiba ültetni, egyszerűen menni akar. Persze nem volt az olyan régen, amikor Adél egy évesen pontosan ezt csinálta, és a babakocsit elrakhattuk szépen a tárolónkba, így nem is lepődök már meg ezen. Itthon, miközben sétálgat a lakásban, állandóan a felsőjét, vagy a harisnyáját húzogatja, és peckesen, kicsit kidüllesztett pocakkal jön-megy.

Abicka jó evő, szerencsére ritkán válogat, azonban a darabos ételekkel komoly gondjaink vannak, azokról egyelőre hallani sem akar. Kivéve persze a kiflit, a kekszet, ezeket addig szopogatja míg le nem bírja nyelni. A kicsit nagyobb darabokkal tűzdelt ételektől konkrétan öklendezik, és már teszi a karjait a szája elé, nehogy újabb falatokkal próbálkozzak. Hízni viszont nem hízik sajnos, és ez most már nem is várható, hiszen egész nap megy, így most biztosan meg fog állni a súlya. Jelenleg 7 kg pontosan. A hosszát csak becsülni tudom, kb. 72-73 cm körül van.

Adéllal jó testvérek szerencsére, persze némi súrlódással, ha a játékokról van szó, de ez szerintem normális. Ha Abi elvesz egy játékot, amivel Adél éppen játszik, vagy tervben van, hogy játszani fog vele, akkor Adus hangosan beleordít Abi arcába, aki szerencsére nem akad ki, hanem néz rám kérdőn, "ennek meg mi a baja" címszóval. Egyébként pedig sokat ölelgetik egymást (na jó, főleg Adél Abigélt), és mennek a puszik is, és ezeket annyira jó a szülői szívnek átélnie.

Sajnos az ünneplésünk rövidre sikeredett, mert Árpi csak este 7-re ért haza, Abi már nagyon álmos volt, mert pont a szülinapjára betegedett le, a szokásos bronchitissel küzdünk már megint. De azért még éppen időben jött Árpi, és Abi tátott szájjal nézte az általam sütött lisztmentes, répás babatortán égő egyetlen gyertyaszálat. Adél persze segített elfújni, Abi pedig máris belenyúlt a tortába, és lelkesen maszatolt, nyalakodott. A tortázás után végre jöhetett az ajándékozás, Adél már teljes lázban volt, hogy mikor próbálhatja már ki Abi ajándékát. Ebből következik, hogy a játékporszívót először nem is az ünnepelt, hanem a falkavezér próbálta ki. Utána viszont Abigél is lelkesen húzta-vonta maga után, és pont úgy csinált, ahogyan az tőlem látta.

Kicsi Abigél, szeretünk nagyon, legyél mindig nagyon boldog, és egészséges! Nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked!